Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „A dolgok nem azért fordulnak jóra, ha jóra fordulnak, mert az embernek valamiféle elképzelése van arról, hogy mi lenne a helyes a jövőre nézve, hanem attól fordulnak a dolgok jóra, hogy az embernek helyes elképzelése van a jelenről, mégpedig olyan elképzelés ez, amely nem pusztán neked jó, hanem jó mindenkinek, azaz nem árt senkinek, tehát jó általában.” Krasznahorkai Lászlótól származik az idézet, aki Kertész Imre Nobel-díja után 23 évvel kapta meg ezt az elismerést.

Ahhoz képest, hogy a magyar nyelv mennyire bonyolult, mennyire egyedi, és zárványosságában is gyönyörű, különös kegyelem, hogy irodalmunk nagyjai ilyen elismertséggel értik, ábrázolják a világot, a hangulatot, az érzéseket, az embert és az univerzumot. Az irodalmi Nobel-díj sosem pusztán egy regény, egy remekmű elismerése, mindig filozófia, a gondolat fegyelmezett rendszere, világkép, amelyben magunkra ismerhetünk, Krasznahorkai esetében hömpölygő mondattal nyelvteremtés és metafizika.

Figyeltem a közéleti reakciókat, az olykor inkább kimért, máskor csalódott vagy szikáran udvarias, szinte hűvös szavakat. Ezeket most nem idézem, mert ez az a pillanat, amikor nem a politikai meccset játsszuk. Csupán az volt a célom, hogy az Országgyűlés jegyzőkönyvében szerepeljen Krasznahorkai László és a Nobel-díj, hogy a Demokratikus Koalíció közössége büszke, és gratulál neki az elismeréshez. Választ is csupán arra várok: ugye, közös öröm az új magyar Nobel-díj? Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)