Földi Judit (DK)

FÖLDI JUDIT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy hadd beszéljek a gyermekvédelem egyik olyan problémájáról, amiről eddig még nem esett szó, és ez a befogadó otthonok helyzete.

Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat missziója szerint a szakszolgáltatások és a befogadó otthoni ellátás elsősorban a családjukból kiemelt gyermekek mielőbbi hazakerülését szolgálják. A vér szerinti családi kapcsolataik támogatásával és megőrzésével a cél az lenne, hogy a gyermekek csak annyi időt töltsenek a szakellátásban, amennyi érdekükben áll és feltétlenül szükséges. Ez szépen hangzik, de a valóság ezzel szemben bizony más. Ha egy család súlyosan veszélyezteti a gyermek testi-lelki fejlődését, épségét, akkor gyámhivatali eljárás indul. A gyámhivatal ennek során mérlegeli, hogy a gyermek visszakerülhet‑e a családba, vagy tartós gondozásba kell venni.

A 12. életévét be nem töltött gyermeket minden esetben nevelőszülőnél kell elhelyezni, ez azonban a gyakorlatban még mindig nem így történik. A gyámhivatalnak 30, maximum 60 nap alatt felül kellene vizsgálnia az ideiglenes elhelyezést, de ez a határidő már évek óta következmények nélkül csúszik. Amíg eldől a gyermek sorsa, addig befogadó otthonokban helyezik el. A befogadó otthonok azok az intézmények, ahová a gyermekek először megérkeznek, ha kiszakadnak a családjukból. A befogadó otthonok ma nem az átmenet helyei, hanem tömegszállások, ahol a nappali kanapéjától a hálószobai ágyig minden fekvőhelyen gyermekek osztoznak. Az elhelyezés ma a túlzsúfoltság miatt nagyon sokszor úgy történik, hogy oda kerül a gyermek, ahol van hely, így figyelembe sem tudnak venni olyan szempontokat, hogy például a testvéreket ne szakítsák el egymástól, vagy hogy a család közelében maradhassanak. Ha csak nagyobb távolságra, több megyével odébb találnak helyet a gyermeknek, akkor gyakorlatilag a családot és a gyermeket is megfosztják a látogatás lehetőségétől.

Sok gyermek súlyos traumával kerül be az otthonokba, közvetlenül bántalmazást vagy elhanyagolást kellett elszenvedniük. A befogadó otthonok döntő részében azonban még mindig nincs pszichológus, aki ilyen segítséget egyáltalán tudna adni ezeknek a gyermekeknek. Sok fiatal hónapokig, akár fél évig is a befogadó otthonban ragad, ami tovább rontja a lelki állapotukat, hiszen egyik napról a másikra élnek bizonytalanul.

További veszélyeket rejt, hogy a befogadó otthonok nem zárt intézmények, kimehetnek a gyermekek, és olyan is előfordulhat, hogy idegenek mehetnek be engedély nélkül. Képzeljék el, képviselőtársaim, hogy egy már eleve sérült, traumatizált gyermek egy családból kiemelve egy tömegszállásra kerül, oda, ahol nincs, aki foglalkozzon vele, ahol a legszükségesebb ellátást ugyan megkapja, de biztonságot, szeretetet, figyelmet nem, ahol számára is hamar kiderül, a túlélés az egyetlen cél.

A 2021-es átalakítás, amely különválasztotta a befogadó otthonokat a gyermekotthonoktól és a nevelőszülői hálózatoktól, teljesen szétverte a rendszert, a közös irányítás megszűnt, a rugalmas áthelyezés lehetősége eltűnt. A befogadó otthonoknak minden esetben be kell fogadniuk a gyermeket, ha a hatóság úgy rendelkezik, hogy kiemeli őket a családból. Ma Magyarországon összesen 18 befogadó otthon van négy vármegyében. Például Fejér megyében sincs befogadó otthon, így amennyiben egy gyermeket befogadó otthonba kell helyezni, az csak a környező megyékben vagy Budapesten lehetséges. Ez önmagában bizonyítja, hogy az állam nem teljesíti a gyermekek védelmére vonatkozó kötelezettségét.

A DK évek óta következetesen és folyamatosan kéri, követeli a gyermekvédelmi rendszer megerősítését és a kiszolgáltatott gyermekek helyzetének javítását. Ezért is nyújtottuk be a 2025. évi és a 2026. évi költségvetéshez azt a módosító javaslatunkat, hogy a gyermekotthonban és a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek zsebpénzének megemelése azonnali prioritást élvezzen. Ezt a kormánypárti többség mindkét évben leszavazta. A gyermekek jelenleg 1425 és 5130 forint közötti zsebpénzt kapnak havonta. Mindenki számára egyértelmű, hogy ez az összeg semmire sem elegendő ma már. Továbbra is követeljük, hogy a gyermekek tisztességes zsebpénzt kapjanak, és a kormány tagjai járjanak el úgy, ahogy saját gyermekeik esetében is tennének.

A kormány 2024. októberi határozata szerint 2035. december 31-ig meg kell erősíteni a gyermekotthoni rendszert, korszerűsíteni kell a gyermekvédelmi központokat. A kormány szerint cél a speciális és különleges szükségletű gyermekeket ellátó férőhelyek növelése, a befogadó otthon létrehozása és a befogadó otthoni férőhelyek számának bővítése, de a 2025 augusztusában megjelent ágazati beruházási tervek és a 2030-ig szóló állami beruházási keretprogram egyetlen gyermekvédelmi beruházást sem tartalmaznak. Egyet sem! Kérdezem államtitkár urat, hogy mi az oka ennek.

Ismét bebizonyosodott számomra, hogy az Orbán-kormánynak csak a szavak szintjén fontos a gyermekvédelem, papíron elkötelezett, a valóságban azonban közönyös. A gyermekvédelmi rendszer Magyarországon már régen összeomlott, és amíg a kormány nem hajlandó valódi pénzügyi erőforrásokat biztosítani, addig a gyermekek biztonsága és jövője nem lesz garantálható Magyarországon.

Fontos azt is kiemelni, hogy ahogy a saját gyermekeink kezét is fogjuk 18 éves koruk után is, úgy a gyermekotthonban felnőtt gyermekek kezét sem szabadna elengedni a felnőttkor elérésével. A gyermekkornak nem 18 évesen van vége. Az utógondozói ellátás mindennél fontosabb lenne. Ezen a területen is bizony súlyos hiányosságok vannak. Ami ma Magyarországon van, amit látunk, az nem gyermekvédelem, hanem a gyermekek csendes elengedése. Amíg ez így marad, addig a kormány minden kimondott szava egy üres ígéret, és minden elmulasztott döntése egy-egy elvesztett gyermeksors. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)