Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Írtam egy vezérszónoki beszédet, de önöket hallgatva, önöket nézve (Zsigó Róbert: Nem mi beszéltünk, ő beszélt! ‑ Rétvári Bence: A párttársad beszélt!) úgy döntöttem, hogy nem ezt fogom elmondani. Egészen másról szeretnék beszélni. Például arról, hogy ha egyébként itt most gyerekek ülnének, egészséges lelkivilágú gyerekek ülnének, és hallgatnák ezt a vitát, nagy eséllyel befogott füllel és sírva menekülnének el valamelyik sarokba. Ami itt folyik, uraim, ez a verbális erőszak. (Zsigó Róbert: Az előző produkció valóban ilyen volt.) És ezekkel akarnak önök példát mutatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Répássy Róbert: Gurmai Zita beszélt! ‑ Zsigó Róbert: Nem figyeltek!) Én végigkövettem egy asszony vívódását azzal, hogy hogyan tud eltartani négy gyermeket úgy, hogy meghalt a férje, súlyos alkoholizmussal küzd, az összes pénz, amit a gyerekek után kapott, játékgépbe ment és a kocsmába. Egy nap ez az asszony úgy döntött, hogy a halálba issza magát. Nem evett, csak pálinkát ivott, felélte a vércukorszintjét, agyödémát kapott, kómába esett, és két hónap múlva meghalt. Akkor a legközelebbi hozzátartozójának feltették a kérdést, hogy állami gondozásba megy a négy gyermek vagy hozzájuk. Ekkor az a legközelebbi hozzátartozó azt mondta, hogy természetesen hozzánk. Én vagyok az a hozzátartozó.

Én akkor megígértem azt, hogy amíg csak levegőt tudok venni, addig küzdeni fogok a gyermekvédelemben dolgozókért, mert minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek. (Zsigó Róbert: Ez így igaz, ebben nincs vitánk.) Azért, amit akkor láttam, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a gyermekvédelemben dolgozók, azért, amit akkor láttam, hogy milyen nehézségekkel küzdenek azok a gyerekek, akik állami gondozásba kerülnek.

Egyik napról a másikra lettünk hatgyermekes család. Küzdöttünk a megélhetéssel, küzdöttünk az állammal is, küzdöttünk azokkal a gyermekvédelemi szakemberekkel, akik olyan szinten voltak kiégve, hogy már levegőt venni nem volt kedvük. (Rétvári Bence: Nem ma történt valószínűleg.) Azóta én folyamatosan azon küzdök, hogy legyen ezeknek az embereknek megbecsülése.

(16.40)

Ma arról beszéltem itt önöknek napirend előtt, hogy van az állami szférában 20 százalékos bérkülönbség a női és a férfi dolgozók között. És akkor most büszkének kellene lenniük arra, hogy 10-20 százalékos béremelést adnak? Uraim, ezek a dolgozók mínuszból indulnak. Tehát megköszönöm, valóban, hogy béremelést fognak kapni, megérdemlik, de ne álljanak meg itt. Ennél sokkal többet kellene tenni értük, megbecsülni őket anyagilag, megbecsülni őket erkölcsileg. S immáron huszadszor fogom feltenni a kérdést, és remélem, hogy egyszer Rétvári államtitkár úrtól kapok egy megtisztelő választ, hogy miért rúgták ki 2023-ban a gyermekjogi képviselők egyharmadát. Valóban megszorítások okán-e? Valóban azért, mert az ott maradók 10 százalékos béremelését az elküldöttek fennmaradó bértömegéből pótolták?

Tehát uraim, azt kérem, hogy ha önök valóban tisztelik és becsülik a gyermekvédelem dolgozóit, akkor ebben a szellemben folytassák a vitát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)