Dr. Kósa Ádám

DR. KÓSA ÁDÁM belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 26. §-a rendelkezik az országos fogyatékosságügyi programról. A törvényben rögzített felhatalmazás ad jogi alapot az önök elé terjesztett határozat és az annak mellékletét képező országos fogyatékosságügyi program megalkotására. A program elfogadása azonban nem csupán jogi vagy szakmai kérdés: ez az emberi tisztelet kifejezése; egy olyan alap, amelyre egy igazságos, befogadó társadalmat építhetünk.

Tisztelt Képviselők! 2023-ban a 16 év feletti uniós népesség 27 százaléka élt a fogyatékosság valamilyen formájával. Ez az Európai Unióban az Eurostat becslései szerint 101 millió főt jelent, vagyis minden negyedik felnőtt érintett.

A 2022. évi népszámlálásba beépült az ENSZ fogyatékosságügyi statisztikai módszertana alapján a látás, a hallás, a járás, az emlékezés vagy a koncentrálás, az önellátás, a beszéd területein lévő akadályozottság kérdésköre is. Az önkéntes válaszadás során 2,4 millió ember jelölt meg valamilyen korlátozottságot: 1,8 millió fő mérsékelten korlátozottnak, 639 ezer fő pedig súlyosan korlátozottnak vallotta magát az élet valamely területén. Döbbenetesen magas számok ezek!

Az érintettek azonban nem csupán statisztikai adatok vagy szakmai kérdések, fogalmak; ők a szomszédaink, a barátaink, a családtagjaink vagy akár mi magunk. Az országos fogyatékosságügyi program nemcsak a fogyatékossággal élők életét érinti, hanem az egész társadalmunkat. Ez az átfogó, országos szintű koncepció hivatott írásba foglalni a jövőre vonatkozó irányokat és célokat, amelyek elősegítik, hogy a fogyatékossággal élő emberek is valódi esélyt kapjanak arra, hogy aktív tagjai legyenek társadalmunknak, legyen szó oktatásról, munkavállalásról vagy önálló életvitelről.

A program elfogadása nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem társadalmi és gazdasági érdek is. A befogadás és az esélyegyenlőség elősegítése ugyanis csökkenti a társadalmi kirekesztettséget, miközben növeli a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci részvételét, ezáltal erősítve a nemzetgazdaságot.

Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánk nemzetközi kötelezettségei, így az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezménye is, amely Magyarországon törvényként létezik, megköveteli tőlünk a felelős és átgondolt lépéseket és azok hatékony és igényekre reagáló végrehajtását. Az új országos fogyatékosságügyi programot tehát annak az eszköznek tekintjük, amely elősegíti, hogy a különböző nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvek a fogyatékossággal élő emberek számára a mindennapi életben is érvényesüljenek.

A programról szóló határozat biztosítja az abban foglalt célok megvalósításának keretrendszerét, kiemelve azokat a kötelezettségeket, amelyek a hatékony és eredményes megvalósítást elősegítik. Ennek egyik eleme a jogalkotói és végrehajtói hatáskörrel rendelkező szervek figyelmének felhívása arra, hogy tevékenységük során kötelező érvénnyel alkalmazzák a programban foglaltakat. A kormány számára kiemelt feladatként rögzíti, hogy a központi költségvetés tervezése során az érintett ágazatok vezetőinek kötelessége a célok maradéktalan figyelembevétele.

A határozat a kormányzati szervek mellett a civil érdekvédelmi és szolgáltató szervezetek aktív bevonását is rögzíti, hangsúlyozva az együttműködés jelentőségét a program céljainak elérése érdekében.

Felszólítja a tömegtájékoztató intézményeket, hogy vállaljanak felelősséget a program társadalmi ismertségének növelésében, rámutatva arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik komplex problémáinak megoldását gyakran az információhoz jutás hiánya is akadályozza. Mindezek mellett hangsúlyosan arra ösztönzi a fogyatékossággal élő személyeket, hogy vállaljanak aktív és kezdeményező szerepet jogaik érvényesítésében, ezzel is megerősítve a „Semmit rólunk nélkülünk!” alapelvet, amelynek értelmében az érintetteket közvetlenül kell bevonni az őket érintő döntésekbe.

Ez az alapelv hatotta át és alapozta meg azt a folyamatot, aminek eredményeként ma önök előtt van a 2026-36 közötti évekre vonatkozó új országos fogyatékosságügyi program. Határozottan és büszkén állíthatom ugyanis, hogy ez a program olyan együttműködés eredménye a kormányzat és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő országos érdekvédelmi szervezetek között, amire ez idáig nem volt példa. Engedjék meg, hogy ezt a hatalmas munkát számokban érzékeltessem önökkel!

Minden nagy országos fogyatékosságügyi érdekvédelmi szervezettel külön-külön volt egyeztetés. Két alkalommal hívtuk össze az Országos Fogyatékosságügyi Tanács ülését a program megtárgyalására. Ezalatt összesen 256 észrevétel érkezett; mindegyiket egyesével megtárgyaltuk.

Két fogyatékosságügyi koordinációs bizottsági ülést is tartottunk, ahol az érintett szaktárcák felsővezetői szinten tudtak nyilatkozni. Az ő munkájukat az egy alkalommal összehívott, úgynevezett civil munkacsoport ülése is segítette, amely kizárólag civilekből állt. A program tervezetét végezetül tehát mind az Országos Fogyatékosságügyi Tanács, mind a kormány által létrehozott Fogyatékosságügyi Koordinációs Bizottság is támogatta. Ennek az együttműködésnek az eredményeként a program hosszú távú céljaként egy komplex, a fogyatékos személyek teljes életútját kísérő keretrendszer került kidolgozásra, amely alkalmas arra, hogy az abban foglaltak végrehajtását támogató valódi cselekvési tervhez alapot, kiindulási pontot biztosítson.

(13.50)

A keretrendszer következő 11 évére vonatkozóan hangsúlyos feladatként került megjelölésre, hogy a népszámlálási adatok mellett további kutatások és felmérések, új, frissebb statisztikai információk gyűjtésére is sor kerüljön, amelyek megalapozzák az igényekre és hiányokra reagáló fejlesztések indítását.

Emellett az ágazati stratégiák és jogszabályok átfogó felülvizsgálatának igénye is megfogalmazásra került azzal a céllal, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos emberi jogi alapelvek előfeltételei teljesüljenek. A társadalmi előítéletek csökkentésének eszközeként a stratégia az edukációs programok és szemléletformáló kampányok indításának szükségességére is hangsúlyt helyez.

Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében kiemelt cél, hogy az érintett személy ‑ függetlenül attól, hogy otthonában vagy intézményben él ‑ egyenlő eséllyel jusson hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, hangsúlyos feladatként rögzítve az átlátható betegút kialakítását és a gyógyászati segédeszközökhöz és az életvitelt segítő eszközökhöz való hozzáférés kérdéskörét is.

Az oktatás területén a program célként tűzi ki az esélyteremtő, befogadó rendszer kialakítását minden szinten, ami biztosítja az élethosszig tartó tanulás lehetőségét, és előmozdítja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók, hallgatók köznevelésben, szakképzésben, felnőttképzésben és felsőoktatásban egyenlő feltételekkel vehessenek részt.

A foglalkoztatás terén kiemelt cél az érintettek minél magasabb számú nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedése. Ennek érdekében a program kiemeli a rehabilitációs foglalkoztatási formák támogatásának kérdéskörét, és olyan új típusú munkáltatói támogatási rendszer kialakítására tesz javaslatot, amely igazodik a fogyatékosság súlyosságához, továbbá segíti az átmenetet a nyílt munkaerőpiacra.

A 11 évre vonatkozó program számos javaslatot fogalmaz meg annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő emberek a lehető legnagyobb önállósággal tudjanak élni. Ehhez tudnak hozzájárulni a lakás és lakókörnyezet akadálymentesítésével kapcsolatban megfogalmazott javaslatok, a lakhatási nehézségeket csökkenteni hivatott lehetőségek, új típusú szolgáltatásokra irányuló kezdeményezések, konstrukciók és modellprogramok.

A fogyatékossággal élő emberek önállóságát a család mellett a szociális ellátórendszer is támogatni tudja, ezért a program kiemelt célja a szociális alapszolgáltatások fejlesztése és ezek egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása. A nagy intézményi férőhelyek számának csökkentésével párhuzamosan további cél a támogatott lakhatás országos lefedettségének bővítése, hogy minél többen élhessenek közel a megszokott környezetükhöz.

A támogatott döntéshozatal jogintézményének szélesebb körű alkalmazása érdekében az ismereteket szélesítő, releváns információk megismerését biztosító lépések megtételére is szükség van, melyek eredményeként növekedhet a támogatott döntéshozatalban részesülők száma, ami hosszabb távon a gondnokság alá helyezések számának csökkentését eredményezi. Ehhez járul hozzá a cselekvőképesség korlátozásával kapcsolatos szabályok felülvizsgálata is.

A fogyatékossággal élő emberek lehető legönállóbb életviteléhez elengedhetetlen az akadálymentes közlekedés, az épített környezet és az egyenlő esélyű hozzáférhetőség a szolgáltatások tekintetében, ezért a stratégia kiemelt céljaként került megfogalmazásra, hogy a járművek, megállók, online felületek és jegyvásárlási rendszerek mindenki számára akadálymentesek és könnyen használhatóak legyenek.

Hasonlóan fontos, hogy a sport-, kulturális és turisztikai létesítmények és szolgáltatások hozzáférhetősége is folyamatosan javuljon. Mindezekhez hozzá fog járulni, hogy a program keretében valamennyi közszolgáltatás egységes és átlátható szempontok alapján történő felmérésére és az eredmények alapján egy ütemezett, teljes körű akadálymentesítési terv kidolgozására és megvalósítására is sor fog kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! A közös fellépés szemléletének továbbvitele érdekében kérem, támogassák az Országos Fogyatékosságügyi Tanáccsal, a fogyatékosságügyi országos érdekvédelmi szervezetekkel közösen kidolgozott programot, és támogassuk együtt a programban foglaltak megvalósítását, hogy minden ember méltóságát és jogait valóban tiszteletben tartsuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)