Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tarr Zoltán „agrárszakértő”. Ugye, erre azt mondják, hogy várjunk, ez nem lehet, hát épp államtitkár úr említette meg egyéb áldásos tevékenységét. Mi is azt gondoltuk, hogy a teológus végzettségű személynek sok egyéb feladata van az elmúlt egy év óta, azelőtt nem tudtuk, hogy ki ő, de hogy agrárszakértő, erre nem gondoltunk, és mégis erre a pályára tévedt, és elkezdett azon elmélkedni, hogy mit is kell tenni a magyar gazdáknak akkor, amikor ők majd beengedik Ukrajnát az EU-ba, és az ukrán termékek beérkeznek Magyarországra, és ezáltal a magyar gazdák hagyják abba a szántóföldi növénytermesztést, kukorica és gabonafélék termesztését, mert ebben úgysem leszünk versenyképesek.

Mondhatnánk: Tarr Zoltán „agrárszakértő” kötelet küldött a gazdáknak, de ez olyan, mintha az elmúlt 15 évben ő nem itt élt volna, és nem látná, hogy konkrétan az Orbán-kormány milyen stratégiai együttműködést kötött a mezőgazdaság szereplőivel az agrárkamaránál és a gazdakörökön keresztül, és hogy azt állítjuk: az agrárium stratégiai ágazat.

Miért is? Mert sokan elfelejtik, és engedjék meg, hogy én felhozzam ezeket a tulajdonságaikat is, hogy gyakorlatilag a környezetünknek, a tájképnek a formálói. Az egyik legkomolyabb zöldtevékenységet folytató gazdálkodási forma a mezőgazdaság. És természetesen ott vannak a népi kultúra továbbörökítési elemei, amelyek mind a mezőgazdasághoz tartoznak. De ne felejtsük el az alapvető célját: a mezőgazdaság élelmiszert termel! Az emberek, azaz mindenki a földgolyón élelmiszert fogyasztanak. Ebből jön az egyenes következtetés: mezőgazdaság nélkül nincs emberiség. Csak ezt elfelejtjük; olyankor vesszük észre, mint a Covid-válság ideje alatt, amikor kiürültek a polcok, és kerestük, hogy hol lehet még élelmiszert találni. De Magyarországon ez így nem történt meg, azért, mert Magyarország élelmiszer-nagyhatalom ‑ nem tízmillió, hanem húszmillió lakosnak tudunk élelmiszert biztosítani ‑, és bármilyen élelmiszer-kereskedelmi lánc beszállítói vonala megakadt, megszakadt, a magyar polcok nem üresedtek ki, újra feltöltésre kerültek, mert élelmiszer-szuverenitásunk van: magunk tudjuk előállítani az élelmiszert. Ezt a bázist szeretnék, úgy látszik, tönkölni a TISZA-sok ezekkel az elképzelésekkel. Felfoghatatlan!

Eközben ‑ mint mondom ‑ úgy tűnik, mintha nem itt éltek volna az elmúlt 15 évben, amikor ennek a stratégiai ágazatnak az igényeik és kéréseik szerint mindent megtettünk: nincs olyan döntés, jogszabályalkotás, amikor őket vagy a szervezeti képviselőiket ne vonnánk be a legszükségesebb előkészítő munkákba.

Az Unióban együttesen tárgyalunk különféle agrárszervezetekkel. Itt alelnök urat külön hadd említsem meg, aki ennek a gazdakörnek egy ikonikus, kezdetektől fogva vivő személye; az Európai Unióban rengeteg tárgyalást levezényelt annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdaság továbbra is talpon maradjon és a leghatékonyabban működjön. És erre azt mondja Tarr Zoltán „agrárszakértő”, hogy vége, uraim, hagyják abba, valami mást csináljanak!

Eközben mi idehaza most például éppen arra készülünk, hogy hogyan fogjuk az agrártermékeket, illetve az agrárium szereplőinek egyes adóterheit csökkenteni. Egy adócsökkentési csomag fog jönni, amely a mostani adótörvényekkel fog beérkezni. Tegnap már részleteket, egyes részeit hallhattuk ennek az elképzelésnek, és én abban bízom, hogy ezt tovább folytatjuk. Jelenleg a parlament záróvitáján vagyunk túl, például a szőlő- és bortermelők további adminisztratív terhei egyszerűsítésén, ahol majd bizonyos területnagyság alatt nem kell talajvédelmi tervet elvégezni, össze lesz kapcsolva az e-Pincekönyv és a FELIR. Ezek nagyon komoly szakmai mondatok, amiket most mondtam, de az e területen érintett szőlészek pontosan tudják, hogy ez micsoda teherkönnyítés lesz, hogy nem a Nemzeti Agrárkamara illetékes szerveitől kell bizonyos engedélyeket kérni, hanem a helyi hegybírótól. A hegybíró mindig ott van a faluban, azt elérik, oda csak be kell menni, mi, szőlészek naponta bejárunk, akik ezzel foglalkozunk. Sokkal egyszerűbb lesz az életünk. Ilyen és ehhez hasonló tevékenységen törjük a fejünket, és mint említettem: egy agráradó-csökkentési csomagot nyújtunk be, és ezt véghez fogjuk vinni.

Úgyhogy, miniszter úr, én továbbra is azt kérem ‑ de talán kérés nélkül is azt gondolom, hogy mi egyet gondolunk erről a kérdésről ‑, hogy védjük meg a magyar gazdákat a TISZA-őrülettől. Az nem lehet, hogy ők azt mondják, hogy adják fel, és felejtsék el a gazdálkodást, mert úgyis jön az ukrán, az lever bennünket!

(10.10)

De védjük meg a fogyasztókat is az élelmiszernek álcázott szeméttől, és helyette mutassuk meg a magyar, biztonságos és megfizethető élelmiszert. Természetesen támogassuk továbbra is a magyar gazdálkodókat az ukrán gazdálkodókkal szemben. Láthatólag a TISZA-nál ez megfordult, ők az ukrán gazdák oldalára álltak át. Ezt mi ellenezzük, és mindenféleképpen a magyar gazdák oldalán maradunk, megvédjük őket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)