Kálmán Olga (DK)

KÁLMÁN OLGA (DK): Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Én nem igazán értem, hogy pár hete itt, a parlamentben miért ment önként házhoz azért, amiért házhoz szoktak menni. Tudja, a gyermekvédelmi szakma több mint egy évtizede próbálja kitaszítani magából azt az embert, aki, akárhol feltűnt, éjszaka elvitt, bántalmazott gyerekek ügyében került gyanúba. Az intézményvezetők a rendőrséghez, a feletteseikhez fordultak, és nem történt semmi. Kihez tartozik a gyermekvédelem? A kormányhoz. Történt valami? Nem történt. Na, ezen például tényleg felháborodhatott volna. Ha pár hete vagy az elmúlt tíz évben ön bármikor feláll, és azt mondja, hogy ezeket a mocskos, aljas gazembereket, akik az állam gondjaira bízott gyerekeket tönkretették, nem tűröm tovább, és ezt az aljasságot nem tűri tovább a kormány, na, ezt elfogadtuk volna jogos felháborodásnak egy vallottan keresztény embertől.

De hát ehelyett ön mit csinált? Azt mondja a tévében, hogy nem ismeri a gyermekvédelmi világot, soha nem járt ilyen intézményben, és miniszterelnök-helyettesként erre büszke. S mindeközben meg úgy rántotta magára a gyanút, mint valami pancser bűnelkövető az első kihallgatáson. (Zaj a kormánypártok soraiban. ‑ Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!) Mondja már el, miért érezte megtámadva magát! Miért? Tudja, engem nagyon nem érdekel az, hogy ezt a mocskos, undorító gazembert „Zsolti bácsi”-nak vagy „Béla bácsi”-nak hívják, nem érdekel. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Engem egy érdekel, hogy derüljön ki, ki volt az, aki 10-12 éves gyerekeket erőszakolt meg.

Nagyon kérem, hogy önök, akik ezt az országot irányítják, ne hazudozzanak, ne lapítsanak, ne tegyenek és ne fenyegessenek minket, hanem azokat fenyegessék, akik ezt tették a gyerekekkel! Lezavartak egy vizsgálatot, mindent tudnak. Kérem, meséljen! Ön azt mondja, nem ön ez a „Zsolti bácsi”. Akkor mondja meg, ki az! Köszönöm. (Taps a DK soraiban.)