Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem meglepő módon a devizahitelesek igazságtételéről kérdezem önt, és vélelmezem, hogy bár a felelősök körének egyik részében meg tudnánk állapodni, rengeteg kérdésben, ami a rendezési kísérleteket illeti, viszont egészen biztosan nem. Meg tudnánk egyezni abban, hogy a balliberális kormányok elképesztően felelőtlen módon hagyták elterjeszteni ezeket a hiteleket, teszem hozzá, hogy az akkori felügyelet és az akkori politikai aktorok elképesztő hallgatása mellett. Viszont, ha 2010 utánról, a piaci árfolyamú forintosításról, a végrehajtói rendszer működéséről vagy a több tízezer kilakoltatásról kérdezném, egészen biztos vagyok benne, hogy egészen máshogy értelmeznénk a történteket; én a forintosítást rémálomként, ön pedig talán úgy, hogy megpróbálták megtenni, amit lehet.

Viszont április vége óta új helyzet van. A Marczingós-féle európai uniós bírósági ítélet új helyzetet teremtett. Erről mi azt állítjuk, hogy mindenki számára vissza kell juttatni az indokolatlanul elvont, a tőkeösszeg feletti pénzt. Van egy többhetes parlamenti vitánk gyakorlatilag folyamatosan erről az egészről. Abban biztos vagyok, hogy ez a helyzet képlékeny, talán mindannyian úgy gondoljuk. Ha pedig egy helyzet az, ott nem illene visszafordíthatatlan lépéseket tenni, például hagyni devizás embereket kilakoltatni. Tehát úgy érzem, hogy ez lenne az a minimális alap, amiben meg kellene tudnunk állapodni.

Ezért a kérdésem a következő: a szokásos, november 15-étől elrendelt kilakoltatási moratóriumot hajlandó‑e a kormány most, akár már holnap reggeltől bevezetni? (Taps a Jobbik soraiból.)