Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kétperces szókérést azért nyomtam meg, mert akkor még itt volt Simicskó képviselő úr, de megpróbálok a felszólalására válaszolni a normál felszólalásomban, és akkor kezdem is ezzel ‑ talán még itt van az épületben frakcióvezető úr, és hallja. Én azt gondolom, hogy egészen megdöbbentő kijelentést tett, de azért fontos erre reagálni, mert ez nagyon erőteljesen megmutatja azt, hogy milyen minőségű kormányzás is van Magyarországon, és ez milyen mértékben hat ki egyébként, mondhatjuk úgy, a gyermekeink sorsára.

Felhoztam azt, hogy a korábbi, úgymond veszélyhelyzeti jogalkotás keretében egy olyan gyalázatos intézkedést hoztak először rendeleti úton, kormányrendelettel, ami az évszázados, legértékesebb védett öreg erdők területén is a tarvágás, a pusztítás lehetőségét kinyitotta, és akkor nagyon sok szakmai szervezet ez ellen tiltakozott. Már említettem, hogy erre reagált is egyébként az agrárminiszter, hogy az állami erdők területén ezt nem valósították meg. Erre reagált Simicskó frakcióvezető úr azzal, hogy ő nem ért az erdőkhöz. Én azt gondolom, hogy ez egészen megdöbbentő. Itt emlékeztetek arra, hogy amikor ez a bizonyos veszélyhelyzeti rendeleteket törvénybe foglaló törvényi vita ide bejött az Országgyűlés elé, akkor ezzel a rendkívül fontos szakpolitikai kérdéssel nem foglalkozott senki, meg sem említette egyébként államtitkár úr az expozéjában, és ezt kizárólag az Igazságügyi Bizottság tárgyalta meg. Tehát valóban egy olyan kérdés, amit egyébként szinte minden mértékadó szakmai szervezet egy rendkívül gyalázatos és elfogadhatatlan intézkedésnek tartott, meg sem járta a szakbizottságot, és önök annak ellenére fogadták el törvényi szinten, hogy közjogi méltóságok tiltakoztak ellene. Én kihasználom ezt a vitát olyan szempontból, hogy itt ül államtitkár úr, remélem, ki tudom provokálni, hogy szólaljon meg a vitában, ne csak egy zárszót mondjon, és itt ül az Igazságügyi Bizottság elnöke, Vejkey képviselő úr is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt bizottsági Elnök Úr! Gondolom, emlékeznek önök, hogy mire tettek esküt. Ugye, emlékeznek arra, hogy önök esküt tettek a magyar nemzeti érdekek képviseletére, és megesküdtek arra, hogy a törvényeket betartják és betartatják. Nos, hát maradjunk ennél a példánál! A képviselőtársaim sok olyan intézkedést hoztak, soroltak, amelyek messze-messze túlterjeszkedtek azon a veszélyhelyzeti jogalkotáson, amire önök akkor is, most is és már sokszor felhatalmazást kértek. Bizony idehozom ismét ezt a bizonyos erdőirtó rendeletet, amit immár önök törvénybe foglaltak.

Tisztelt bizottsági Elnök Úr! Ezt a rendeletet a köztársasági elnök úr visszaküldte, és nem véletlenül tette meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy ez milyen mértékben sérti egyébként a jövő nemzedékeknek az érdekeit. A törvényjavaslat ellen felszólalt a jövő nemzedékek szószólója is, igen részletes értelmezést tett közzé. Szakmai szervezetek egész sora mutatta be azt, hogy ez a bizonyos védett erdők tarvágását lehetővé tevő rendelet, aminek semmi köze az égvilágon nem volt az önök veszélyhelyzeti ‑ úgymond ‑ felhatalmazásához, három ponton is sérti Magyarország Alaptörvényét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Önök zokszó nélkül, szemrebbenés nélkül megszavazták a köztársasági elnök úr figyelemfelkeltése ellenére és a jövő nemzedékek szószólójának szakmai alapon megtámasztott tudományos igényű figyelmeztetése ellenére ezt a gyalázatos rendeletet. Emlékeztetnék rá, hogy amikor agrárminiszter úr az állami erdők területén ennek a gyalázatos erdőpusztító rendelkezésnek a végrehajtását megtiltotta, az kormányzati szinten, miniszteri szinten történt, és ezt önök felülírták ezzel a gyalázatos jogalkotással. Tehát konkrétan olyan intézkedést hoztak, ami leírtan is, a jogszabály betűjére hivatkozva is megállapíthatóan messze túlterjeszkedik azon, ami egyébként a magyar jogrendszerben megengedhető lett volna.

Tehát önöknek nemcsak úgymond ellenzéki felszólalók, ellenzéki vezérszónokok intelmeiből vagy éppen szakmai szervezetek sokaságának a felszólalásából kellene szembesülni azzal, hogy önök a saját maguk által kialakított jogrendet, a saját maguk által megszavazott Alaptörvényt és a saját maguk által kinevezett köztársasági elnök véleményét veszik semmibe vagy teszik zárójelbe, hanem erről önöknek már papírja is van. Azt gondolom, hogy ez az eset, amikor ezek a közjogi méltóságok, ezek a rendkívül fontos tisztségekre megválasztott emberek is erre felhívják a figyelmet, kellő figyelmeztetésként kell hogy elhangozzék.

Én azt gondolom, hogy összességében is ebben a helyzetben, amiben most itt vagyunk, hogy ilyen kevesen vesznek részt egy ilyen vitában, és hogy valójában, ténylegesen a veszélyek korában élünk, és rendkívül kritikus veszélyekkel nézünk szembe, alá kell húzni azt, hogy milyen mértékben felelőtlen az, hogy önök egy ilyen felhatalmazást, egy ilyen veszélyhelyzeti rendelkezést nem arra használnak fel, hogy valójában felkészítsék Magyarországot vagy erősítsék az ország felkészültségét az eddig talán nem látott kihívásokra, hanem ezzel próbálják a saját vélt politikai, illetve gazdasági érdekeiket szolgálni, és ennek megágyaznak, hogy ilyen módon rendeleti kormányzással tudjanak érvényt szerezni mindennek. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, és azt gondolom, hogy soha nem lehet nemzeti jelzővel igazolni azt a politikát, ami utat nyit a természeti kincseink, a vízkincsünk, a védett erdők, a természeti kincseink, a gyermekeink számára rendkívül fontos és nélkülözhetetlen természeti kincseink feláldozásának.

Szeretnék még egy fontos kérdésre utalni. A Fidesz vezérszónoka, Pajtók képviselő úr is említette a migrációs válságot. Kihasználom, hogy itt van Hoppál Péter pécsi képviselő úr is, és én erre szeretnék visszautalni, és szeretném, ha a vezérszónok úr és képviselő úr is vitába szállna velem, illetve alapvetően nem velem kell vitatkozni, hanem a közvélemény számára megnyilatkozni.

A migrációs válságot, mondhatjuk, 2015-ben látta az országban a széles társadalmi közvélemény, ekkor ‑ és ez aláhúzza az önök politikájának az álszentségét ‑ éppen önök hoztak egy olyan intézkedést, szintén kormányzati szinten, hogy egy körülbelül ezer fő befogadására alkalmas menekülttábort építenek Pécs város mellé, a 220 lelkes Martonfára. Önök egy olyan diktátumot hoztak meg, amiről senkit nem tájékoztattak. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Ezt nagyjából a közlönyből olvashatta mindenki, Martonfa település vezetői, Pécs és a teljes térség a közlönyből értesült, hogy önök, tisztelt Hoppál képviselő úr, egy olyan intézkedést hoztak, amivel egy ezer főt befogadó menekülttábor létesítéséről döntöttek. (Dr. Hoppál Péter közbeszól.)

(14.10)

Akkor a településen tábor nem lett képviselő úr, de ez nem önöknek volt köszönhető, és erről fogok most beszélni. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor a település bátor vezetői, a település bátor lakossága, Pécs és térsége összefogott önök ellen, a Fidesz-KDNP kormányzata ellen és ötven napig táboroztak, ötven napig tiltakoztak az önök gyalázatos intézkedése ellen. Csak ez az összefogás, csak ez a tiltakozás akadályozta meg önöket abban, hogy egy befogadótábort hozzanak létre Pécs mellett.

Tisztelt Hoppál Képviselő Úr! Én nagyon örülök annak, hogy végre tudunk az Országgyűlés ülésén is vitatkozni egymással. Remélem, hogy válaszol. Ön nagyon sokszor foglalkozik a migráció kérdésével politikai, propagandisztikus jelleggel, de elfelejti, hogy önök akarták azt tenni, amivel egyébként politikai ellenfeleiket vádolják. Önök akarták, a Fidesz-KDNP-kormány akarta egy rendelkezéssel ráerőltetni Pécsre és térségére, hogy azokkal kelljen együtt élnünk, akikkel nem akarunk. Arról sem beszél a képviselő úr, nem beszél államtitkár úr, nem beszélnek a kormánypárti képviselők, hogy milyen intézkedések sorát hozták, amelyek érintik bizony a migrációs krízist, és érintik azt a folyamatot, amely által ‑ úgymond ‑ eldől, hogy kivel élünk együtt, vagy kivel nem.

Nem említik már, hogy húszezer embert engedtek be a Rogán-féle letelepedési kötvényekkel érdemi ellenőrzés nélkül Magyarországra. Arról sem beszélnek, ezt már többen említették itt a mai ülésen, hogy 2500 elítélt külföldi embercsempészt engedtek ki a magyarországi börtönökből, és arról sem nagyon szeretnek beszélni, de látjuk a folyamatot ‑ szóba került már a valódi patrióta gazdaságpolitika szükségessége és igénye ‑, hogy önök százezerszámra hívják Magyarországra az idegen vendégmunkásokat, hogy az önök gyalázatos politikája miatt kényszerűségből elvándorolt magyar fiatalok százezrei helyett ők dolgozzanak azokban a környezetpusztító és agyontámogatott összeszerelő üzemekben, amelyek egyébként a multinacionális tőke érdekeit szolgálják. Na, én azt gondolom, ez is aláhúzza, hogy mennyire álságos a kormány politikája, és semmiképpen nem lehet sem patrióta, sem nemzeti jelzővel illetni azt.

Annak idején egyébként, magyarországi viták során, a helyi viták és az európai viták során is én mindig elmondtam, hogy ez egy olyan krízis, amely óriási mértékben, jelentős mértékben meghatározza mindannyiunk jövőjét, Európa és Magyarország jövőjét is. Teljesen egyértelmű álláspontot képviseltem mindig a tekintetben, hogy az illegális migrációt le kell állítani, Európa külső határait meg kell védeni, és a bevándorlási politikának nemzeti hatáskörben kell lennie, de érdemben kell tudni fellépni a migrációt kiváltó okok kezelése érdekében, amiről önök soha semmit nem beszélnek, sőt nem is tesznek ilyen jellegű intézkedéseket.

Pontosan tudjuk, hogy az éghajlatváltozás hatásai, az ivóvízhiány egyre kiterjedtebb mélysége, a mezőgazdasági területek kiterjedésének csökkenése óriási mértékben megnöveli a migrációs nyomást. Tehát ezek azok a kérdések, amelyekben közösen kellene tudnunk fellépni annak érdekében, hogy csökkentsük az okokat, ilyen módon csökkentsük a migrációs nyomást, hiszen akkor van esélyünk ennek a fajta nyomásnak ellenállni. Erről önök nagyon keveset beszélnek. Én három évig a Régiók Bizottságában az európai politika szintjén rengeteget vitáztam erről, vitáztam az Unió migrációügyért felelős biztosával, miközben egyébként a Fidesz delegált képviselői csendben voltak.

Nos, zárásként azt tudom mondani, tisztelt államtitkár úr, tisztelt bizottsági elnök úr, remélve, hogy ezekre a jogi anomáliákra és súlyos ellentmondásokra a vita közben választ adnak, hogy valóban olyan kihívásokkal szembesülünk, amelyeket ilyen formában korábban nem láttunk. De ezekben az időkben a legfontosabb, hogy meg tudjuk őrizni az ország ellenálló képességét, és ebben a legfontosabb a természeti kincseink megóvása. Bizony ezek azok a kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a gyermekeink és unokáink sorsát: az ország sivatagosodása, a felszíni és a felszín alatti vízkincsünkre leselkedő veszélyek. Erről sem nagyon beszélnek önök, hogy milyen súlyos folyószennyezések veszélyeztetik a vízbázisunkat. Amikor már gyakorlatilag megindult a harc a vízért, a vízkincsünkért, miközben sivatagosodik az ország, önök nem olyan jogalkotásra kérnek felhatalmazást vagy élve a felhatalmazásukkal nem olyat tesznek, amivel meg lehet állítani az ország kiszárítását, hanem hatalmi erővel vesznek ebben részt, és például olyan intézkedéseket hoznak, hogy a kiszáradó folyóink vizéből kiszivattyúzott vízből magánvíztározók építésére adnak hatalmas állami támogatásokat.

Én azt gondolom, hogy ez nem patrióta politika, ez nem nemzeti politika, ez a jövő felélése és a jövő generációi érdekeinek az elárulása. Én azt tudom mondani önöknek, hogy felelős kormányként ezekre a valós, rendkívül súlyos veszélyekre válaszokat kell adni. Ugyanakkor ehhez nem kell rendkívüli jogrend, ehhez nem kell veszélyhelyzeti kormányzás. Ez egy nemzeti kormány számára egy napi szintű kormányzati feladatot jelentene. Önök ezt elmulasztották megtenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)