Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha már ön így kezdte és fejezte be a beszédét, hogy emelje fel a kezét az, akkor engedje meg, hogy én is így kezdjem!

Emelje fel a kezét az, aki annak a pártnak a frakciójában ül itt, a parlamentben, amelyik csökkentette a szociális dolgozók bérét! Emelje föl! (Komjáthi Imre: 15 év kormányzás után…) Önök, önök azok, tisztelt képviselő úr! Ha visszatekint az elmúlt 35 évre, a rendszerváltás nehéz éveire, sokféle nehézségre ‑ háború, koronavírus, az európai gazdaság visszaesése ‑, egyik időszakban sem volt szociális bércsökkentés, csak és kizárólag akkor, amikor önök vezették ezt az országot; csak akkor, amikor a saját gazdaságpolitikájuk odavezetett, hogy önök a szociális dolgozóktól vettek el bért.

Gondoljunk bele, mi kell ahhoz, hogy valaki azoknak csökkentse a fizetését, akik azokról gondoskodnak, akiknek már semmilyen más kapaszkodójuk nincs, hanem az állam nyújt segítő kezet, és ő segédkezik nekik?! És önök azoktól az emberektől vettek el pénzt ‑ az Európai Bizottság, az IMF, a Valutaalap, a Világbank javaslatára, kérésére, parancsára, tetszés szerint válassza ki azt a szót, azoktól vettek el pénzt ‑, akik azoknak segítenek, akiknek már semmi más lehetőségük nincs, és önök első szóra elvettek tőlük. Emelje föl az a kezét, aki az összes állami alkalmazottnak csökkentette a fizetését, az összes közalkalmazottnak! Önök!

Én értem, hogy ön itt feláll ma, és azt mondja, hogy növelni kell az emberek fizetését. Ki nem ért ezzel egyet? Állami alkalmazottnak is nőjön a fizetése, a nem állami alkalmazottnak is nőjön a fizetése, nőjenek a nyugdíjak, nőjenek az ösztöndíjak, nőjenek az állami juttatások ‑ ezzel mindenki egyetért. De ki az, akinél ez nulla hitelességű, mert a saját kormányzása idején nemhogy nem tudta növelni, nemhogy nem tudta szinten tartani, hanem elvett pénzt, elvett pénzt minden magyar ápolótól, minden magyar szociális dolgozótól, minden magyar rendőrtől, minden állami közalkalmazottól, mindenkitől elvettek pénzt?! Önök! Ezért nincs hitelessége annak, amit ön mond. Demonstrálhat bármivel, idehozhatja a legnagyobb cipőt, a legnagyobb lyukkal, akkor is önök voltak az egyetlen olyan kormányzat a rendszerváltás óta, akik csökkentették a szociális dolgozók, a tanárok, az egészségügyi dolgozók bérét. Csak és kizárólag önök, úgyhogy a hitelességük ebben a kérdésben egy nagy pukkasztott nulla, tisztelt képviselő úr! Felállhat itt, próbálhat minket kioktatni, de mi ezen dolgoztunk.

Amikor önök meghatározták a minimálbért és a mostani minimálbér között mekkora különbség van, tisztelt képviselő úr? Négyszeres különbség van. Megnégyszereztük a minimálbért azért, hogy az emberek többet tudjanak keresni. Az állam általában a bérekbe nem tud belenyúlni, kivéve az állami szférában, ott csökkentettük az adót, ezzel tudtuk növelni a béreket ‑ 15 százalékra csökkentettük. Látjuk, hogy a TISZA Párt ott folytatná, ahol önök abbahagyták: visszaemelni 22 százalékra, 33 százalékra a személyi jövedelemadót, hogy megint kevesebbet keressenek az emberek, a multik jól járjanak, Ukrajnába a pénz mehessen, és mellette a középosztály pedig elszegényedjen! Ezt csinálták önök, ezt folytatná a TISZA Párt. Nincs ebben különbség.

Lehet, hogy majd jövő tavasszal kicserélődnek az arcok, de ugyanazokat a szövegeket fogják felolvasni, hiszen ugyanonnan fordítják magyarra az önök elképzeléseit. Mi négyszeresére emeltük, önök nem tudták. Önök 23 500 forinttal emelték a minimálbért nyolc év alatt ‑ 23 500, ízlelgesse, tisztelt képviselő úr! Ön itt felszólal, hogy a kiskeresetűeket segíteni kell, hogy a bérből, fizetésből élőkön segíteni kell, és nyolc év alatt, önöknek nyolc év alatt 23 500 forintra futotta, ennyivel emelték a minimálbért.

Most egymillióval több munkahely van, és a minimálbér négyszer annyi, mint amikor elkezdtük a kormányzásunkat. Ez azért fontos, tisztelt képviselő úr, mert fontosak a törvényben leírt garanciák, de az is ugyanilyen fontos, hogy a munkaerőt keressék a munkáltatók, és a munkavállalónak jó tárgyalási pozíciója legyen akkor, amikor elmegy egy munkáltatóhoz tárgyalni. Amikor elkezdtük a kormányzásunkat, kiszolgáltatott helyzetben volt a munkavállaló, hiszen, ha ő nem megy oda, lett volna más, aki arra a munkahelyre megy, mert több százezer munkanélküli volt, és erőfölényben volt a munkáltató. Most a munkáltató, ha valakinek nemet mond, mert magasabb fizetést kért, és ezért nem fogadja el az ő ajánlatát, és nem veszi fel azt az embert, nem biztos, hogy talál a helyére egy másikat, mert egymillióval többen dolgoznak Magyarországon, mert négyszer akkora a minimálbér és azért, mert ma már sokkal biztosabbak a munkavállalók körülményei. Ma már egy munkavállaló sokkal inkább közelít ahhoz, hogy egyenlőségben legyen a munkáltatójával, és így tudjon tárgyalni vele. Ma nagyobb a munkavállaló becsülete, magasabb fizetés jár érte, négyszer akkora, mondjuk, a minimálbér esetében, mint az önök kormányzása alatt, és az erőfölénye is kisebb a munkáltatónak.

Úgyhogy ezek a szavak, amiket ön elmondott, lehet, hogy szép szavak, de hitelesség, cselekedetek mögötte sajnos az önök pártja részéről a rendszerváltás óta nincsenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)