{"cycle": 42, "id": "169-188", "date": "2025-10-06", "ulnap": 169, "seq": 188, "speaker": "Kanász-Nagy Máté (független)", "p_azon": "k168", "faction": "független", "kind": "napirend utáni felszólalás", "role": null, "event": "Napirend utáni felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 317, "position": null, "chars": 4912, "paragraphs": ["KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy a valódi botrányok és alaptalan botránykeltések után valóban kell beszélni a gyermekvédelmi rendszerről.", "Én megpróbálom kicsit higgadtabban, kicsit szakmaibb szempontok alapján behozni azokat a problémákat és lehetséges megoldásokat, amelyek valóban szükségesek, annál is inkább, mert néhány nappal ezelőtt Herczog Mária, az ország egyik vezető gyermekvédelmi szakembere adott egy részletes interjút, ahol pontosan azokat a szakmai kérdéseket vetette fel, amiket, azt gondolom, érdemes fölhangosítani itt, a Parlament falai között is, és általában a gyermekvédelmi szakemberek véleményét, helyzetértékelését, megoldási javaslatait érdemes lenne meghallgatni, megfogadni és végrehajtani.", "Alapvetően abból kell kiindulni, hogy az a rendszer, amivel találkozunk, komplex problémákat hordozó rendszer. Sajnos ezeket a problémákat már a nyolcvanas évek óta érzékeljük, érzékelik a szakemberek egyébként a rendszerben. Ez más társadalompolitikai ellátórendszerek esetében is így van. Hiába a rendszerváltás és hiába a reformok, akár az egészségügyet, akár az oktatási rendszert nézzük, pláne a gyermekvédelmi rendszert, ezek a problémák, mélyen lévő problémák valahogy velünk élnek. Talán ez azért is így van, mert ezek a rendszerek igazából a társadalmi változásokra nem tudnak reagálni. Következményeket lehet, hogy tudnak kezelni, és ezt el is kell várnunk, hogy kezeljék ezeket, vagy előzzék meg a következményeket, de mélyen lévő társadalmi okokhoz valahogy nem tudnak hozzáférni ‑ ehhez más szintű beavatkozásokra lenne szükség.", "Említettem tehát a prevenció hiányát. Az egyik megoldási javaslat, hogy a gyermekvédelmi rendszer mellett a gyermekjóléti rendszerrel is foglalkozunk, ez az alapellátások szintje, a települések, önkormányzatok szintje, például a gyermekjóléti központok, szolgáltatások megerősítésére kell itt gondolni, ha prevencióról beszélünk. Kell beszélni a felvilágosításról. Az is egy alapvető probléma a rendszerben, és a jelzőrendszer kiterjedt problémájával összefügg, hogy a benne lévő szereplők, és itt elsősorban gyermekekre, szülőkre, családokra gondolok, nincsenek feltétlenül tisztában azokkal a jogokkal, amelyek megilletik őket, márpedig a jogtudatosság az egyik megoldás és az egyik lehetőség, hogy megelőzzük a komolyabb problémák, botrányok kialakulását.", "Ami itt botrányok címén kereteződött az elmúlt időszakban, az szakmai szempontból igazából ‑ és idézőjelben mondom ‑ csak a jéghegy csúcsa. Az, hogy visszaélések, adott esetben abúzusok, vétkek, bűntettek vagy bűncselekmények fordulnak, fordulhatnak elő az intézményekben, sajnos szakmai körökben köztudott. Nyilván nem lehet tudni, hogy milyen mértékben fordulnak ezek elő, de mindenképpen egy állami, kormányzati felelősség lenne, hogy ezeket felderítik, transzparenssé teszik, hiszen ha felderítjük, akkor lehet őket kezelni, és akkor lehet őket megelőzni, miközben nyilvánvalóan a valódi elkövetőket meg kell büntetni, a jog szigorával le kell sújtani rájuk.", "Van egy alapvető probléma, ez a gyermek kiemelése a családjából. Erre elvileg büntetésből, szociális okból, otthoni körülmények okán, szociális körülmények okán nem kerülhetne sor, mégis előfordul, előfordul ma is, öt évvel, tíz évvel, húsz évvel, harminc évvel ezelőtt is előfordult. Nem elég ezt tiltani, és nem elég, hogy az eredeti gyermekvédelmi törvény, az 1997. évi XXXI. számú törvény kimondja, hogy ez tilos, mégis megtörténik. Miért fordulhat elő? Ezt is vizsgálnia kellene a kormánynak, hogy ez hogyan lehetséges. Kik dolgoznak az intézménnyel, milyen megbecsüléssel, milyen motivációval rendelkeznek?", "A szociális dolgozók, gyermekjóléti szakemberek bérezésére kell ismét kitérni. Ha Magyarországon a bruttó átlagkereset 700 ezer forint fölött van a KSH szerint, akkor azt is tudjuk, hogy a gyermekjóléti szociális rendszerben dolgozók átlagfizetése ennek sok esetben a felét alig haladja meg, de a kétharmadát biztosan nem éri el, bruttó 500 ezer forint maximális fizetésekről ha beszélünk egyáltalán. Ez milyen motivációt jelent? Kik jönnek a pályára? Milyen megbecsüléssel dolgoznak? Ez visszahat a szolgáltatások színvonalára, és visszahat a kapacitásokra.", "Talán utolsó témakör, amit idő hiányában kiemelnék, a jelzőrendszer. Évente több tízezer, több százezer jelzés történik, de legfeljebb csak néhány ezer szakember foglalkozik ezekkel a jelzésekkel. Ez a kapacitáshiány miatt van. Tehát amikor a kormány szabályozással akar mindent megoldani, nem fogja tudni megelőzni a problémákat, nem fogja tudni kezelni a problémákat; pénz nélkül, kapacitások bővítése nélkül nem fogja tudni. Ezek mind-mind olyan szakmai kérdések voltak, amelyek a botrányok vagy botránykeltések mellett, azt gondolom, nagyon is előtérben vannak, nagyon is kellene velük foglalkozni, higgadtan, szakmailag és szakértők, szakemberek bevonásával. Köszönöm a türelmet, elnök úr."]}