Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Februárban már kérdeztem önt az alapítvánnyal kapcsolatban, hogy miért nem működik rendesen. Ön akkor azt a választ adta, hogy az alapítvány megkezdte a működését; az érintetteket tájékoztatták, a honlapon mindenféle információ elérhető; és az időbeli elbírálás a betegek tekintetében a kezelést nem hátráltathatja. Akkor én ezt a választ nem fogadtam el, és sajnos az azóta eltelt időszak a kételyeimet igazolta, hiszen a betegek azt tapasztalják, hogy sem a gyorsaság, sem az átláthatóság tekintetében az alapítvány nem teljesíti a kormány ígéreteit.

Konkrét eset is megjelent múlt héten a sajtóban: daganatos betegről van szó, aki fél éve beadta a kérelmét az alapítványhoz, az alapítvány a mai napig nem bírálta el a kérelmét. Kombinált kezelést kellene kapnia a daganatos betegségben szenvedőnek, a NEAK-tól megkapta az ellátáshoz szükséges kezelést, az alapítványtól nem, és az alapítványt nem is tudta elérni, vagy ha elérte, akkor türelemre intették azzal, hogy rengeteg dolguk van és le vannak maradva. Ez a késlekedés az ő esetében súlyos egészségügyi károsodással járt.

Az eltelt időszakban számokkal is alátámaszthatóvá vált, hogy az alapítvány nem győzi a rábízott feladatokat. Közérdekű adatigénylés kapcsán kiderült, hogy 2025. szeptember 3-áig 4575 esetből 1888-at bírált el az alapítvány; igaz, ezeket kivétel nélkül pozitívan bírálták el, ami mindinkább azt igazolja, hogy a kérelmek indokoltak. Azonban ez azt is jelenti, hogy az összes kérelem több mint fele, 2700 beteg esetén még hónapokkal az indulás után is döntésre vár, finanszírozás nélkül. Az alapítvány azt közölte sok esetben, hogy nem meghatározható egy-egy átlagos elbírálási idő, minden kérelem más és más. Lényegében tulajdonképpen elismerik, hogy nem tudják megmondani, meddig bírálnak el egyes kérelmeket. Felvetődik a kérdés, hogy valóban kinek az érdekeit szolgálja ez a rendszer, mert a betegekét aligha.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság is már az induláskor jelezte, hogy az alapítvány döntési mechanizmusa és elszámolási rendszere nem megfelelő, nincs érdemi információ e tekintetben. Azt is látjuk, hogy az alapítvány működése valóban nem megfelelő, nem elérhető a betegek számára, kézzelfogható esetben létfontosságú választ nem kapnak az ügyeikre. Mindez egyébként nyilván azt mutatja, hogy a betegek jogbiztonsága azért nincs teljesen rendben, és mindezzel együtt azt is igazolja, hogy rombolja a közbizalmat az egészségügyi ellátórendszer átláthatóságában és működőképességében.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat: miért nem működik még mindig megfelelően a Batthyány-Strattmann László Alapítvány? Mikorra tudja az alapítvány biztosítani a kérelmek határidőn belüli, gyors és szakszerű elbírálását? Milyen azonnali intézkedéseket tervez annak érdekében a kormány, hogy ne szenvedjen senki egészségkárosodást? Illetve mérlegelik‑e annak a lehetőségét, hogy a korábban sokkal gyorsabban működő NEAK részére visszaadják ezt a feladatot? Várom megtisztelő válaszát.