Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyre nagyobb a baj a hazai gyermekvédelemben. Minél több információ lát napvilágot, annál tragikusabb helyzet rajzolódik ki. Bizonyítást nyert az elmúlt években, hogy ebben az országban sok gazemberség felett szemet hunynak, de a nemzet legnagyobb kincse, a jövő generációjának biztonsága már nem tartozik ezek közé. Egy ország háborodott fel a pedofilmosdatónak adott kegyelmen, de mint kiderült, ennél sokkal nagyobb a baj. A gyermekvédelem ügyét belülről ismerő megszólalók szerint a bántalmazások ügye tömeges méreteket ölt, és akár igen magas szintre is elérhet.

Én nem boszorkányüldözést várok, hanem valódi védelmet. Ennek az ügynek nemcsak büntetőjogi, hanem szakmai vetülete is van. Engem nemcsak az érdekel, hogy megbüntetik‑e a bűnösöket, hanem sokkal inkább az, hogy milyen védelmet biztosítanak a gyermekek számára. Régóta várom a megoldást a kormánytól, de ennek nyomát sem látom, sőt, egyes esetekben nemhogy javulna, de még romlik is a helyzet. Több mint két éve követelem a választ például arra a kérdésre, hogy miért csökkentették harmadával a gyermekjogi képviselők számát. Amellett, hogy értékes munkavállalókat tettek utcára, éppen azoktól a szakemberektől szabadultak meg, akiknek hivatása a gyermekjogok védelme.

A rendszer hibáját a Szőlő utcai botrány is megmutatta. Ha nincs erős gyermekvédelem, a legkiszolgáltatottabbak maradnak védelem nélkül. Nem politikusoknak kell megmenteni a gyerekeket, hanem a szakembereknek, de ha nincsenek szakemberek, az a kormány felelőssége, ha elbocsátják őket, az a kormány felelőssége. Az elbocsátott gyermekjogi képviselők hiánya már önmagában is súlyos veszélyt jelent. A gyermekjogi képviselők egyik legfontosabb feladata ugyanis, hogy bizalmi viszonyt építsenek ki a gyerekekkel. Ha a gyerekek bajban vannak, akkor tudniuk kell, hogy kihez kell fordulni, és legyen is hozzá bátorságuk. Erre éppen azokat rúgták ki, akiknek a feladata valódi védelmet nyújtani a „Zsolti bácsikkal” szemben. Mert „Zsolti bácsi” nem csak egy van, a „Zsolti bácsi” ma már szimbólum, a kormány kudarcának a jelképe a gyermekvédelemben.

Itt az ideje, hogy válaszokat adjanak arra a kérdésre, hogy erősítés helyett miért gyengítették a jelzőrendszert. Amíg a felelősök hallgatnak, addig a gyerekek nincsenek biztonságban, és minden egyes elhallgatott válasz ugyanazt a kérdést hagyja maga után: ki védi meg a gyerekeket? Köszönöm megtisztelő válaszát.