Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy múlt heti felszólalásomat szeretném folytatni, kicsit jobban kibontva a témát. Ez a téma pedig az Otthon Start program, amely a kormány lakáspolitikájának a zászlóshajója volt. Múlt héten elmondtam, hogy ez a program valóban nagyon sok fiatalnak tud segíteni abban, hogy saját tulajdonú lakáshoz jusson, ilyen ingatlant tudjanak vásárolni. Ez egy 3 százalékos hitelkonstrukciót jelent, és akár 25 évre, egy negyed évszázadra el lehet benne adósodni.

Bár ez valóban sokaknak segítség, de most szeretném arra helyezni a fókuszt, hogy milyen más lakáspolitikai elemekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban egy átfogó, komplex lakáspolitikai program, kormányzati program legyen Magyarországon, hiszen nagyon sokan vannak más fiatalok, más helyzetben élő fiatalok, családok, idősebbek, számos más társadalmi csoport, akiknek segítségre lenne szükségük, és most nem kapják meg ezt a jellegű kormányzati, állami segítséget.

Azokról beszélünk, akik lakhatási válságban élnek. Ez nagyon sokféle és sokrétű problémát jelent. Összefoglalóan több százezer embert érint ez a problémahalmaz. Ez jelenti azt, hogy nem megfelelő méretű lakásokban, túlzsúfolt lakásokban élnek. Nagyon sokan nem tudnak otthonról elköltözni, ez fiatalokat is érint, és ez akadályozhatja őket a továbbtanulásban, a munkahelykeresésben, ha ezek a lehetőségek nem az adott településen állnak rendelkezésre. Illetve az a helyzet Magyarországon évtizedek óta, hogy a lakásprobléma, a lakások elérhetősége demográfiai problémát is okoz, mert a családalapítást, gyermekvállalást akadályozza. Ez szintén egy átfogó helyzet, és ennek a problémahalmaznak csak egy részét célozza a Fidesz-KDNP-kormány lakáspolitikája.

De beszélünk itt rossz minőségű lakásról, lakáshelyzetről, energiaszegénységről, rezsifizetési problémákról, beszélünk azokról, akiket fenyeget a lakásvesztés, akik kilakoltatás előtt állnak szociális okokból, vagy azokat, akik nem is rendelkeznek megfelelő lakhatással, mert otthontalanok, hajléktalan személyek vagy fedél nélküliek. A lakhatási szegénység fogalma tehát egy nagyon kiterjedt probléma, amelyre csak kiterjedt családpolitikai, lakáspolitikai, szociálpolitikai eszközökkel lehet válaszokat adni.

Én ezekből az eszközökből szeretnék néhányat felvillantani, ezeket az eszközöket megmutatni. Ilyen eszköz lehetne például egy albérleti törvény vagy egy új lakástörvény megalkotása, amely mind a bérbeadói, mind pedig a bérlői jogokat és kötelezettségeket szabályozza újra, hiszen jelenleg látjuk a különböző anomáliákat, akár ha önkényes lakásfoglalókról beszélünk, vagy olyan méltatlan helyzetekről, hogy valakiket, családokat, személyeket, legyenek fiatalok, idősebbek, szociális okok miatt kell kilakoltatni. Na persze, nem én mondom, hogy kell, hanem mondjuk, az adott település dönt így. Ezek olyan méltatlan helyzetek, amiket meg kellene előzni, kezelni kellene, a lakhatást biztosítani kellene számukra mindenféleképpen.

Ha beszélünk a kérdésről, akkor nem megkerülhető, hogy arról is szót ejtsünk, hogy önkormányzati tulajdonú lakásokra, még több ilyen lakásra lenne szükség Magyarországon, ugyanis jelenleg csupán a lakásállomány néhány százaléka önkormányzati tulajdonú lakás. Összességében Magyarországon százból kettő-három-négy ilyen lakást találunk csupán. Ez elégtelen, ugyanis egy adott önkormányzathoz, településhez havi szinten több száz lakáskérelem érkezhet be, miközben jó esetben csupán egy-két családnak tudnak talán havonta segíteni ilyen módon a települések. Az ő rendszerüket, eszközrendszerüket kellene segíteni állami, kormányzati eszközökkel, beavatkozással.

(18.30)

Ilyen lehet a szociális lakásügynökség felállítása. Erre látunk jó példákat, de ezek inkább csak mintaprojektek, akár a Fővárosi Önkormányzat részéről, akár más önkormányzat részéről el-elindultak ilyen programocskák. Még ha ezek jól is működnének, akkor sem tudnának tömegeknek segíteni, hiszen egy ilyen rendszert országos méretekben lehet csupán működtetni. Kormányzati beavatkozás nélkül egy ilyen szociális állami lakásügynökséget nem lehet tehát fölállítani, hatékonyan megvalósítani.

És végül, de nem utolsósorban még egy eszközt emelnék ki, ez a szociális támogatások rendszere. Immár tíz éve megszüntették, a szociális törvényből kivették a normatív lakásfenntartási támogatás rendszerét, ami a rászorulóknak ad segítséget. Szükség lenne egy ilyen támogatásra is, és számos más támogatásra.

Nem az Otthon Start program ellen szólaltam most fel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem e program mellé kellene még számos más intézkedést foganatosítani. Köszönöm a türelmet, elnök úr.