Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sokan számolgatják, hogy körülbelül napra pontosan háromszáz nap van hátra a következő választásokig. Ez azt jelenti, hogy tíz hónap van még hátra ebből a ciklusból. Ez egyébként tíz hónapnyi munkát, tíz hónapnyi kőkemény munkát kellene hogy jelentsen, azt gondolom, mindenki számára.

Ha megnézzük, hogy mi történt itt, ebben a Házban a döntéshozatal során az elmúlt hónapokban, években, a ciklus eddigi részében, akkor, azt gondolom, nagyon-nagyon sokan elégedetlenek lehetnek, hiszen nagyon súlyos gazdasági, társadalmi problémákkal nem vagy sokkal kevésbé foglalkozott a tisztelt Ház akár a kormányoldal, akár az ellenzéki oldal részéről, mintsem, mondjuk, szimbolikus politikával, különböző hangulatkeltésekkel vagy a különböző oldalakról jövő propagandisztikus politizálással, mondanivalóval.

Én összeírtam egy tízpontos listát, hogy a következő tíz hónapban mi az, amivel biztosan szeretnék foglalkozni ‑ tíz hónap, tíz feladat. Egyébként örök optimista vagyok, és nagyon remélem, hogy nemcsak hogy el lehet végezni ezt a munkát, hanem ennek a munkának eredménye is lesz, és még a következő időszakban is születhetnek olyan döntések ebben a tíz hónapban, amelyek pozitívan befolyásolják különböző társadalmi csoportok helyzetét, illetve életét, hiszen alapvetően mégiscsak ez lenne a dolga a tisztelt Háznak, az Országgyűlésnek.

Az első és az egyik legfontosabb probléma, amivel mindenképpen fogok foglalkozni a következő időszakban is, a szociális gondoskodási válság megoldása, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. És itt külön kiemelném a szociális dolgozók bérhelyzetének javítását, illetve azoknak a megbecsülését, akik hozzátartozóként beteg, fogyatékossággal élő hozzátartozójukat ápolják. Az ő megbecsülésükre, a munkájuk munkaként való elismerésére kiemelten szükség lenne Magyarországon.

De szembe kell nézni az önkormányzati rendszert sújtó forráselvonásokkal is ‑ ez sajnos folyamatos. Egyébként nemcsak az elmúlt 15 esztendőben láttuk ezt, de a rendszerváltás óta ez egy negatív folyamat, hogy egyre több forrást és feladatot vonnak el az önkormányzatoktól. Vissza kell adni ezeket a lehetőségeket a településeknek.

A harmadik idekapcsolódik, hogy Magyarország nem lehet sikeres Budapest nélkül, és Budapest nem lehet sikeres egy támogató kormányzati politika nélkül. Ma sajnos ez nem érvényes, ugyanis Budapest a pártpolitikai csatározások csapdájába esett. Ebből a csapdából ki kell szabadítani Budapestet, és Budapestnek is vissza kell adni a forrásokat. Ebből a szempontból egyébként aktuális hír a Fővárosi Törvényszék döntése, miszerint a 10,2 milliárd forintot, amit elvontak a fővárostól, vissza kell adni Budapestnek. Ez egy pozitívum.

A negyedik az akkumulátorgyárak helyzete és kérdése. Ha valami nem zöld, valami nem fenntartható, valami nem biztonságos gazdaságpolitika, az az akkumulátorgyártásra alapozott magyarországi kormányzati gazdaságpolitika. Ezzel is szakítani kell, mielőbb meg kell ezt kezdeni.

Ennek része, hogy átalakítjuk a magyarországi adórendszert, és itt arra gondolok, hogy túlzott támogatásokat adnak a multinacionális vállalatoknak, a nagyvállalatoknak. Őket igenis meg kell adóztatni, fizessenek a nagyok, és fizessenek a szennyezők. Jellemzően ezek az akkumulátorgyárak vagy más multik a legnagyobb szennyezők, őket kellene terhelni.

Rögtön idevonatkozik a hatodik pont, Magyarország energiabiztonságának a kérdése. Szerintem nem lehet valódi energiabiztonságról beszélni akkor, ha az orosz gázra és az orosz atomenergiára próbálunk alapozni. Itt a paksi bővítés leállítását kell szorgalmaznom.

A hetedik pont a közösségi közlekedés fejlesztése. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy úgy néz ki, ez Lázár János alatt nem sikerül; nemhogy fejlődik a magyar vasút, hanem sokkal inkább visszafejlődik, Lázár János nem tudja ezt a kérdést megoldani, illetve kezelni.

Beszélni kell a magyarországi külpolitikáról is. Itt azt szeretném kiemelni, hogy szintén pártpolitikai érdekek vagy pártcsaládok felé való elköteleződések helyett a regionális szintet kellene erősíteni. Például a V4-es együttműködés erősítésére kiemelt hangsúlyt kellene fordítani a következő tíz hónapban.

Ahogy beszélhetnék az oktatásról, szintén csak egy pontot emelnék ki, amivel sokat fogok foglalkozni a továbbiakban is: a nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkatársak bérhelyzetének javítását.

Ahogy az egészségügyben, ha egy csoportot kell kiemelnem, ők az ápolók lesznek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A következő tíz hónap tehát számos feladatot tartogat mind az ellenzéknek, mind a kormányoldalnak; én azon leszek, hogy elvégezzem ezt a feladatomat. Köszönöm a türelmet, elnök úr.