Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. (Leveszi zakóját.) Nem azért veszem le a zakómat, mert tiszteletlen akarok lenni önnel vagy a Házzal, hanem azért, hogy lássa (Megfordul.), hogy ami itt hátul van, az nem golyóálló mellény, ami kinyomja az ingemet, hanem gerinc. (Hangok a kormánypártok soraiból, köztük: Óóó!) Igen, uraim, lehet háborogni! Én soha nem voltam liberális. (Nacsa Lőrinc: Kommunista!) Soha nem változtattam úgy a pólóim színét, hogy egyszer lila, egyszer zöld (Nacsa Lőrinc: Vörös!), egyszer kék, éppen annak megfelelően, hogy mi az érdek. Én azért jöttem ide a parlamentbe, hogy a dolgozó embereket képviseljem.

S igen, miniszterelnök úr, ha olyan törvényekkel jönnek, ami valóban a munkavállalókat szolgálja, és nem csomagolják be mindenféle salátatörvénybe, akkor azt meg tudjuk szavazni, és meg is szavaztunk olyan törvényeket, amiket nem így csináltak. De sajnos nem ez az igazság. És tudja, mit? Egyszer jöjjön el velem az országjárás egyetlenegy állomására, menjünk el egy gyárkapuhoz ‑ de azt én fogom kiválasztani ‑, és beszéljen az ottani emberekkel, és hallani fogja, hogy hogyan zsákmányolják ki őket azok a nagytőkések, akiket önök engedtek be az országba.