Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, valójában nagy kérdés, hogy mi történik Debrecenben, de ugyanilyen kérdéses az, hogy mi történik itt, a parlamentben. Az elmúlt időszakot vizsgálva és nézve ‑ itt ültem immár ötödik éve a parlament padsorában ‑ az a véleményem alakul ki egyre inkább, hogy ilyesmi lehet az, amikor az őrület tort ül a normalitás hullája felett. Az, amit önök itt kormányzati teljesítményként produkálnak, az, amit a kormánypárti képviselők tesznek, bizony-bizony sokkal inkább az őrület határát súrolja, mint a normalitásét. Tudják, ez egy kicsit olyan, mint amikor a Karmelitában úgy gondolják, hogy a debreceni akkugyárak alapja nem a jó minőségű beton kell hogy legyen, hanem a megrendelt hazugságok irdatlan tömege; tudják, mikor kedden meghazudtolják a kormánypárti politikusok, a kormány tagjai, a fideszes potentátok a hétfői saját mondataikat. Így aztán debreceniként az akkugyárakról én itt, a parlamentben, de akár bármely debreceni polgár mit is tudhat, ami nem hazugság? Egy dolgot biztosan, és ez egy irdatlan, hihetetlen nagy szám: 1500 milliárd forint, ugyanis ennyit biztosan elköltött, a legkevesebb, hogy ennyit elköltött, ennyit vert el az Orbán-klán mocskos bizniszére a kormány. Ezenkívül az akkugyárakkal kapcsolatban meg persze a kormányzati teljesítménnyel, munkával és a törvényhozással kapcsolatban is minden más hazugság.

Amit az 1500 milliárdon kívül tudunk, az az, hogy az egyetlen őszinte vízügyi szakembert azért rúgták ki az igazgatói székéből, azért kellett neki azonnal távoznia úgy, hogy be sem engedték már a saját szobájába, hogy a kis cuccait összepakolja, mert le merte írni egy tanulmányában, amely persze azóta nem elérhető ‑ gondolom begyújtottak vele, vagy esetleg jobban titkolják, őrzik, mint a Coca-Cola receptjét, nem tudhatom ‑, a valóságot, azt a valóságot, hogy ezek a gyárak teljesen biztosan elszívják, elszennyezik, tönkreteszik az amúgy is kiszáradással küzdő nagyváros, az én szeretett városom, Debrecen vizét és jövőjét. Majd aztán persze jöttek a tétova, egymásnak ellentmondó politikusi tirádák, tudják, ahogy az előbb fogalmaztam, a hazugságok, hogy a gyár nem is fog majd annyi vizet használni. Hát, árulják már el, hogy mennyit fog használni, merthogy azt nem tudjuk. Azt mondják, hogy a töredékét fogja annak használni, amiről a gyárak menedzsmentje még a kezdet kezdetén amúgy az első és utolsó őszinteségi rohamában beszélt.

Hozzá kell tegyem, hogy ma már nagyon óvatos a kínai is, mert már nem mond igazat ő sem, már ők is hazudoznak, bármit meg tudnak ígérni meg annak az ellenkezőjét is, ami éppen a kormányzati megrendelés kénye-kedve; mondom, bármit, amit az Orbán-kormány a szájukba ad. Tudják, ez nem más, mint a tipikus agybaj különben. Hát, mennyi lesz a gyárak vízfelhasználása? ‑ jön a jogos cívisvárosi kérdés. Hát, tessék mondani, mennyi legyen? ‑ kérdez vissza rutinosan a kínai. És persze jön a többi maszlag is, hogy majd szürkevíz lesz. Erről itt, a parlamentben nagyon sokszor beszéltem, vitáztam államtitkárral, miniszterrel is, fideszes kormánypárti képviselőkkel is, hogy majd azt fognak használni a debreceni gyárak. Na de nincs szürkevíz! ‑ mondják egybehangzóan a hozzáértő szakemberek és tudósok, annak technológiája, rendszere, különálló hálózata ugyanis nincsen kiépítve nemhogy Debrecenben ‑ erről már beszéltünk többször ‑, hanem az országban egyetlen településen sem. Nem baj! ‑ jön a kormányzati válasz, a fideszes hazugság, és skandálják tovább, hogy majd szürkevíz, szürkevíz. Nincs szürkevíz! Én szóltam előre, ez az agybaj.

Külön kormányzati bejelentés volt, és Lázár János nem átallott emiatt leutazni Debrecenbe ‑ gondolom, nem gyalog ‑, bokros teendőit is félretéve ezzel, hogy bejelentse: igenis lesz közműhálózati fejlesztés Debrecen déli részén ‑ elsőre ugyanis elvette az Orbán-kormány ezeket a forrásokat ‑, mert kell a víz a déli ipari parkba. Értik, ugye?! Oda, ahol a monumentális kínai akkugyár is épül. Most pedig szemrebbenés nélkül tolják a képünkbe, hogy nem is fognak az akkugyárak városi hálózati vizet használni.

Hát, itt tartunk, hölgyeim és uraim (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), tisztelt kormánypárti képviselők. Ez a totális agybaj, amit önök mutatnak a kínai akkumulátorgyárakkal…