Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Idén április 7-én és 8-án ötven éve nem látott mértékű tavaszi fagy okozott óriási károkat a magyar gyümölcságazatnak. A kajszibarack, a sárgabarack, a cseresznye esetében legalább 80-90 százalékos, az almánál legalább 70 százalékos, a meggy és a szilva esetében minimum 50 százalékos mértékű a bevételkiesés és ennek megfelelően a termésmennyiség csökkenése.

A termőterületek körülbelül 60-70 százalékát érte közepes vagy inkább rendkívül súlyos mértékű fagykár. Olyan fagykárról beszélünk, tisztelt Országgyűlés, amely ellen a tudomány és a technológia jelenlegi színvonalán sem hőtermeléssel, sem légkeveréses módszerekkel nem lehet védekezni. Ez a „halál ellen nincs orvosság” tipikus esete volt, tehát a legjobb tudásuk szerint sem tudták ezt a gazdák kivédeni. A piaci alapú biztosítók egyáltalán nem vállalnak tavaszi fagykárra biztosítást az esetek többségében, tehát ha akarják, sem tudják biztosítani. Marad az a mezőgazdasági kárenyhítgetési alap, amely a nevének megfelelő funkciót sem képes betölteni. Hiába állítják önök makacsul, hogy ez megfelelő, nem megfelelő, államtitkár úr. A kártérítés, illetve a termeléskiesés mértékének a kiszámítási szabályai olyanok, hogy a valós bevételkieséshez képest a gazdák elenyésző töredékmértéket kapnak meg.

Szeretném azt tisztázni itt az ország közvéleménye előtt, hogy nem jövedelemkiegészítésre, nem egy bújtatott pluszextrahaszonra vagy -bevételre tartanak igényt a gazdák, a gyümölcságazatnak a túléléshez van erre szüksége, ezt mindannyian tudjuk. Tehát nem egy kivételes középkori nemesi kiváltságot kérnek a gyümölcsösgazdák, hanem a túléléshez szükséges forrásokat. Ugyanis ez nem csak az ő magánügyük, hiszen ha ez az utolsó szeg az ágazat koporsóján, és végleg abba fogják hagyni a termelést, államtitkár úr, akkor rengeteg ember válik munkanélkülivé, nagyon meg fog nőni a munkanélküliség, vissza fog esni a műtrágyaeladások és vegyszerértékesítések bevétele, ami végigsöpör az egész ágazaton, nem beszélve arról, hogy az importkitettségünk extrém mértékben megnövekszik, és véglegesen megnövekednek a gyümölcsárak olyan szinten, hogy a magyar fogyasztók, a magyar vásárlók nem tudják ezt majd megvásárolni a boltokban. Tehát gyakorlatilag valamennyi magyar embert, valamennyi magyar fogyasztót, vásárlót érintő probléma, nem egy ágazatnak a szűk, belterjes magánügye ez, ezt fontos leszögezni.

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor azt látjuk, hogy azért nevezhető ez az ágazat koporsójában egy utolsó szegnek, mert főleg a Covid nevű világprojekt óta kétszeresére-háromszorosára növekedtek a vegyszerárak, a permetszerárak, jelentősen megnövekedtek a munkabérköltségek, 1,5 euró körül van egy liter gázolaj, valamennyi költségelem kivétel nélkül jelentős mértékben megemelkedett, ehhez képest azt látjuk, hogy a felvásárlási árak a nyolc-tíz évvel ezelőtti szinten maradnak. Az almára van az átlagosnál nagyobb mértékű rálátásom, államtitkár úr. Képzelje el, hogy legjobb esetben a ritkaságszámba menő, első osztályú minőségű almát, amivel szinte nem is lehet találkozni a multiknál, vagy csak kivételesen ritkán látunk olyan minőséget, 150 forintért veszi meg az emberektől a felvásárló, amit aztán 1000-1700 forintos kilogrammonkénti áron látunk viszont a globális multik polcain, már ha egyáltalán itt marad az országban, és nem viszik ki külföldre, hogy ott még nagyobb haszonért eladják.

Ha valamiért, akkor azért érdemes lenne szabadságharcot vívni, hogy a magyar parasztemberek verejtékes munkájának a gyümölcsét ‑ szó szerint gyümölcsét ‑ ne a globális multi áruházláncok, meg ne a felvásárlómaffia arassa le. Ilyen megnövekedett költségek mellett, nyolc-tíz évvel ezelőtti felvásárlási árakat tekintve, ilyen tavaszi fagykár mellett lehetetlen tovább folytatni a termelést, egész egyszerűen elfogytak a lehetőségek és elfogytak a források, államtitkár úr.

Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy rendkívüli kárenyhítési alapot vagy rendkívüli pénzügyi alapot teremtsenek a helyzet megoldása érdekében. 120 milliárd forint termelési értékű a magyar gyümölcságazat, és legalább 60-80 milliárd forint körüli a bevételkiesés vagy a terméskiesés. Ha van 1500 milliárd forint akkumulátorgyárakra, ha a nemzet vejétől 600 milliárd forintért bármikor lehet venni irodaházakat, ha 500 milliárd forintot el lehetett lopni a Magyar Nemzeti Bankból jelen állás szerint büntetlenül, akkor 60-80 milliárd forintot csak találnak valahol a magyar gyümölcságazat megmentése érdekében.

És hogy politikailag is motiváljam önöket, hadd mondjak még két dolgot. Ha nem lesz más esély, akkor a magyar gazdák utcára fognak menni, amiben a Mi Hazánk Mozgalom minden segítséget meg fog nekik adni. Másrészt ez azokhoz a kistelepüléses választókerületekhez kapcsolódik, amelyek az önök számára kiemelten fontosak a jövő évi országgyűlési választásokon. Úgyhogy ha más nem, akkor a politikai túlélés ösztöne szólaljon meg önökben, és segítsenek az ágazat megmentése érdekében. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)