Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr! Engedjen meg annyit, hogy én megadtam a kellő tiszteletet a köztársasági elnök úrnak. Önök nem adták meg.

Akkor áttérve a napirend utáni felszólalásra, azzal szeretném kezdeni, tisztelt elnök úr, hogy nincs semmiféle szuverenitásvédelem akkor, ha a fél ország sivataggá válik. Azt is szeretném az elején leszögezni, hogy az ország kiszárításának megállítása, a víz megtartása a tájban és az ehhez szükséges tájhasználatváltás nem egyszerűen egy környezeti probléma, egy környezeti kérdés, hanem a legfontosabb nemzetstratégiai, biztonsági és szuverenitásvédelmi kérdés. Én azt gondolom, hogy mindenkinek joga van tudni, hogy mi történik a politikai színfalak mögött, ezért tulajdonképpen egy jelentést teszek arról, hogy mi történt itt az elmúlt hónapokban, illetve az elmúlt hetekben.

A szakmában vitán felül áll, hogy olyan szintű már az ország kiszárítása, hogy alapvető irányváltás kell a vízgazdálkodásban. Ugyanakkor ez kormányzati szinten, a politikai döntéshozatal szintjén még nem jelent meg, csak a szavakban. Egyébként másfél éve volt, hogy ebben a teremben Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy nekünk feleslegünk van vízből, és Magyarországon semmiféle vízhiány nincs. Múlt év őszén pedig az agrárminiszter úgy fogalmazott, hogy a kormány tulajdonképpen megalkotta az összes olyan jogszabályt, ami a vízgazdálkodás szemléletváltását megalapozza. Nos, a helyzet az, és ezt mindenkinek tudnia kell, hogy ez nem igaz. Valóban hangsúlyozza mostanában, az elmúlt fél évben a kormány, hogy egy új korszaknak kell következnie a vízgazdálkodásban, de ez nem történt meg a gyakorlatban, nem hozták meg azokat a döntéseket, amelyek valóban megállítanák az ország kiszárítását, és megkezdődhetne rendszerszinten a víz megtartása.

A Vízválasztó Mozgalom számos alkalommal konkrét szakmai javaslatokat tett le a kormányzat asztalára, és konkrét végrehajtási tervet is kidolgozott. Mindez, illetve a tudomány elmúlt sok-sok évben megfogalmazott rengeteg figyelemfelkeltése és a 2022-es történelmi aszály utáni rendkívül széles társadalmi fölháborodás sem volt elegendő arra, hogy a megfelelő figyelmeztetést eljuttassa a kormányhoz, és végre valóban cselekedjenek. Születtek döntések, elindult a „Vizet a tájba!” program, amely önmagában jelent bizonyos mértékben, legalább az irány tekintetében elmozdulást, de ez sem megfelelő módon került kialakításra, nem rendszerszintű megoldást jelent, és egy tárcaközi bizottság sem jelent megoldást.

A legfontosabb feladat a víz megtartása a tájban, a táji vízvisszatartás megvalósítása az egykori árterekben, az egykori vízjárta terekben. Ezt a szakma egyértelműen megfogalmazta. Ehhez viszont alapvető váltás kell az agrárpolitikában. Ez nem történt meg. Azért kell erről most beszélni, mert látva a költségvetést, amelyről nemsokára, a jövő héten szavazás lesz, a kormány most sem tervezte be ezeket a forrásokat, nem történt meg a vízmegtartásra alkalmas területek szakmai, tudományos, országos szintű kijelölése, nem történtek meg a szükséges jogi szabályozások, és a szükséges tájhasználatváltást megalapozó költségvetési források sehol nincsenek.

Azért, hogy ezt kezelni lehessen, költségvetési módosító indítványokat nyújtottam be, amelyeket érdemi vita nélkül söpört le a kormányoldal. Egészen megdöbbentő volt, és idézem, hogy államtitkár úr miként válaszolt, amikor ennek a következményeit, az ország kiszárításának a következményeit ecseteltem. Azt mondta államtitkár úr, hogy a természeti katasztrófákra rendkívüli kormányzati intézkedések tartaléka áll majd rendelkezésre. Ez a jövő évben közel 200 milliárd forint, ebből van fedezet például az aszály vagy egyéb természeti károk kivédésére.

(23.50)

Nos, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselők, ez nem természeti katasztrófa, ami történik; emberi mulasztás, rossz döntések sorozata, a figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása és a cselekvés elmulasztása, gyakorlatilag a jövő nemzedékek érdekeinek az elárulása, ami most történik.

Tehát megvan a lehetőség, megvan a felelősség, hogy önök cselekedjenek, de önök ezt nem lépik meg. És nemcsak nem lépik meg, nem cselekednek, nem tesznek érdemi lépéseket a víz megtartása érdekében, de még azt is lehetetlenné teszik, hogy ezt más megtegye.

Én azért tartottam fontosnak, hogy erről napirend után, ilyen késői órákban is beszéljek, hiszen ezt joga van tudni mindenkinek, joga van tudni, hogy mi lesz a következménye ennek a kormányzati politikának, és azt is joga van mindenkinek tudni, hogy mit lehet ebben a helyzetben kezdeni. A következő hetekben és hónapokban a Vízválasztó Mozgalom és a mozgalom tagjaként én magam is terveink szerint nagyon sok helyen, nagyon sok fórumon és reményeim szerint nagyon sok ember és szervezet részvételével fogjuk azt megmutatni, hogy mit kellene egy felelős kormányzatnak csinálni annak érdekében, hogy az ország kiszárítását megállítsuk, a vizeket meg tudjuk tartani, és ez a szemléletváltás valóban a gyermekeink iránt érzett felelősségnek megfelelve meg tudjon történni.

Én azt gondolom, hogy ki kell mondanunk, hogy soha nem lehet nemzeti cél a vízkincsünk és a termőföld feláldozása. Köszönöm szépen. (Tordai Bence tapsol.)