Bodó Sándor (Fidesz)

BODÓ SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszter úr expozéjában tartalmasan összefoglalta ennek az alapítványnak a célját, és azt gondolom, hogy nincs olyan jóérzésű magyar ember, aki ezzel ne értene egyet. Természetesen egy frappáns mondatban is összefoglalható a cél, hiszen az előttünk fekvő javaslat teljesen egyértelműen azt a küldetést szolgálja, hogy Magyarországon világszínvonalú kutatói környezet jöjjön létre, amely a jelen és a jövő világhírű magyar kutatóinak szakmai munkásságát szolgálja, és inspirálja a következő generációkat a tudományos életpálya felé.

Egy tartalmas mondat, és milyen sok minden is van benne! Picit ilyenkor azért érdemes visszatekinteni is, hiszen Magyarországnak rendkívül sok értéke van, de a szellemi muníció, amit adtunk az országnak, a világnak, azt gondolom, mindenképpen élenjáró és példaértékű. Ebben a környezetben is, és ennek a tematikának a tárgyalásakor is tényleg elismerésünket kell kifejezni mindazoknak, akik a tudomány oltárán áldoztak, akár a legkisebbet, akár a legmagasabb szintig jutva.

Szóval, teljesen egyértelmű, hogy van előzmény, erre lehet építeni, és kell is. Kell is építeni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen látható, hogy a világban óriási robbanás történt a tudomány, a kutatás területén.

(14.00)

Olyan országok jelennek meg, amelyek eddig ezzel talán kevesebbet foglalkoztak, rohamtempóban haladnak, látványos eredményeket érnek el, és itt is igaz az a picit elcsépelt, de azt gondolom, igaz mondás, hogy aki most nem halad, az lemarad. Ebben a helyzetben teljesen egyértelmű, hogy Magyarország nem szeretne lemaradni, és vannak tényadatok, amelyek ezt a szándékunkat tudják is bizonyítani. Évről évre lép előre a magyar innováció, hiszen ahogy elhangzott ‑ de nem lehet elégszer hangsúlyozni ‑, tíz év alatt megháromszorozódott az innovációs finanszírozás, megduplázódott a kutatók, fejlesztők száma, és öt év alatt megduplázódott a doktoranduszok száma is. Ezek már komoly alapok mindenképpen, de természetesen, ahogy említettem is, ezek az alapok.

Tisztelt Ház! Magyarország versenyképességét hosszú távon alapvetően befolyásolja, hogy sikerül‑e magasabb hozzáadott értékeket termelő tevékenységek irányába elmozdítani a gazdaság szerkezetét. Nagyon sok vitánknak alapja ez, pró és kontra elhangzanak érvek, de hogy az irány ez kell hogy legyen, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. Ebben a munkában egyértelműen nagy feladat jut azoknak a csúcskutatóknak, akik képesek beindítani egy folyamatot, növelhetik a feltörekvő technológiai ipari területeken a globális versenyképességben a magyar vállalkozások helytállását.

Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány programjának célkitűzése, hogy a nemzetközileg is kiemelkedő tudósok, innovátorok Magyarországon keressenek és találjanak kutatócsoportjuk számára megfelelő helyet. Persze nehéz ezt országhatárok közé szorítani, hiszen nyilvánvalóan a tudomány és a kutatási eredmények nem állnak meg az országok határánál, de mégiscsak kell hogy legyen egy centrum, ahova tud koncentrálni egy kutatói bázis, és teljesen egyértelmű, hogy minden országnak az az érdeke, hogy a saját kutatói lehetőség szerint hazai környezetben érjenek el eredményeket. Ehhez megvan az alap, ahogy említettem, egyrészt a múltban, másrészt a jelenben is, hiszen infrastruktúrában, egyetemi tudásbázisban jól állunk. Ezért aztán reális esély van arra, hogy egy olyan otthont találjanak az alapítvány kapcsán a kutatók, amire lehet építeni, és tényleg egy iskolateremtő tevékenység jöjjön létre.

A program három célja pedig, azt gondolom, teljesen egyértelmű, képviselőtársaim. Az, hogy a fiatalok a tudomány felé forduljanak, teljesen egyértelmű, hogy mindennek az alapja. Az, hogy az esetleg külföldön tevékenykedő fiatalokat hívjuk haza, teljesen józan ész. Az pedig, hogy a Magyarországon felcseperedő kutatók maradjanak itthon, megint csak szükséges ahhoz, hogy ebből a hármas érdekkörből valós eredmény születhessen.

Nem szabad elmenni amellett, hogy a külföldön dolgozó, tevékenykedő kutatók térjenek haza. Ne bújjunk el a kérdés elől, hiszen teljesen egyértelmű, hogy a mai világban a nemzetközi hálózatban azért egyes szakterület kutatói nagyon is ismerik egymást, szerencse, hogy invitálják egymást közös gondolkodásra, részben megosztják egymással az eredményeket, és ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy mennyire kell, mennyire szabad bezárkózni, mennyire szabad részese lenni egy nemzetközi kapcsolatrendszernek. Nos, ezt pontosan a kutatók, a tudósok látják a legjobban. Nyilván itt a józan ész a legjobb tanácsadó, de azt azért el kell fogadnunk már csak a történelmi példák okán is, hogy ha a magyar kutatók, a magyar tudósok, a magyar fiatalok, akik erre a pályára készülnek, külföldön is próbára teszik magukat, az a történelemben soha nem okozott kárt; ha hazatérnek, az pedig kimondottan hasznot is hoz. Ebben a kettősségben, illetve hármas szerkezetben kell tehát gondolkodnunk, és teljesen támogathatónak vélem ezt a hármas célt: tehát a fiatalok forduljanak a tudomány felé; lehetőleg maradjanak itthon; külföldről pedig kellő tapasztalattal térjenek haza. A kutatók hazahívását, külföldi kutatók meghívását nyilvánvalóan kiemelt ösztöndíjjal kell támogatni, és ezzel a támogatással a kutató és a teljes kutatói csapat, amely a magyar egyetemeken vagy kutatóintézetekben dolgozik, Európa-szinten is, világszinten is eredményt fog tudni elérni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Minden gondolat mögé, minden terv mögé kell egy meghatározó ember, és ahogy miniszter úr is említette, Krausz Gábor Nobel-díjas fizikus professzor úrnál nehezen találtunk volna alkalmasabbat, hiszen ő azért maradandót alkotott máris, és én hiszem, hogy munkásságának tekinti, hogy közreműködjön abban, hogy a következő generációk is tudják az ő munkásságát követni, tudják azokat az eredményeket lehetőség szerint utolérni vagy ‑ mindannyian egyetértünk abban is, hogy ‑ akár meghaladni is, amit ő letett a kutatás, a tudomány asztalára.

Ahogy említettem, a világban hatalmas verseny folyik a kutatókért, a tehetségekért, és azok az országok lesznek a jövőben sikeresek, amelyek ebben élen járnak. Ezért nyugodtan mondhatjuk nemzeti célnak, hogy minél több tehetséges fiatalt kell ösztönöznünk ebbe az irányba, külföldi tanulmányokat, tapasztalatokat szerezve biztosítani azt, hogy hazai környezetben tudjanak teljesíteni. Ha ezek a célkitűzések megvannak, akkor teljesen egyértelmű, hogy sikeres és eredményes lehet az Élvonal-program, ezzel is hozzájárulva akár a Neumann János-program víziójához, hogy Magyarország az évtized végére Európa, 2040-ig pedig a világ tíz leginnovatívabb országa közé kerüljön. Ezek nagyon markáns célok, nincsenek lehetetlen akadályok előttünk, de teljesen egyértelmű, hogy úgy a kutatói tevékenységben, a tudományos világban, mint a jogalkotói környezetben ezért tennünk kell. Én hiszem, hogy rajtunk, parlamenti képviselőkön semmi sem fog múlni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottaknak megfelelően ezúton is kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a javaslatot támogatni szíveskedjenek, miniszter úrnak és csapatának pedig köszönöm ezt az előkészítő munkát. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)