Rónai Sándor (DK)

RÓNAI SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Elkészült egy újabb költségvetés, egy újabb kordokumentum arról, hogy önök, jobboldali képviselők hogyan viszonyulnak Magyarország problémáihoz, Magyarország legégetőbb, legsürgetőbb problémáihoz. Azt kell mondjam, hogy egy átgondolatlan, a hétköznapi emberek problémájára ügyet sem vető költségvetés készült. Szerintem ez a közöny költségvetése a hatalmasoktól az elit számára. Egy olyan sajtpapír, amit, valljuk be őszintén, önök sem vesznek túl komolyan. Majd igazítgatják, ha a mostaninál is gyengébb lesz a forint, vagy ha kipattan valami a fejükből, esetleg valamelyik oligarcha cimbora érdeke ezt megkívánja. Pedig ennek nem kellene így lennie.

A költségvetés nem csupán egy matematikai egyenlet politikusok számára, több annál, mint hogy számokat vessünk egy papírra. A költségvetés a legfontosabb értékeinket és a legfontosabb céljainkat kellene hogy megtestesítse. A költségvetés egy beszámoló is, beszámoló arról, hogy a kormány hogyan gazdálkodik azzal a vagyonnal, amit a magyar emberek rájuk bíztak. Egy beszámoló is a költségvetés, beszámoló arról, hogy hogyan bánik a kormány ezzel a közös vagyonnal. Ebből a beszámolóból kellene megtudnunk, hogy hogyan lesznek újra tanárok az iskolában, hogy a kormánynak mi a terve arra, hogy rövidebbek legyenek a várólisták a kórházakban, hogy hogyan fogják emelni a nyugdíjakat és a béreket, hogy hogyan fogják elérni azt, hogy Magyarországon ne csak az árak a boltokban és az infláció növekedjen, hanem a fizetések is.

A költségvetésnek ezen kívül egy ajánlatnak is kell lennie, egy ajánlatnak arra, hogy hogyan fogják élhetőbbé tenni a hétköznapokat minden magyar ember számára.

Sajnos azonban ez a költségvetés nem foglalkozik olyan problémákkal, mint a hétköznapi emberek élete. Ez a költségvetés még csak kísérletet sem tesz arra, hogy jobbá tegye az életüket, mert önök ennek az intézményét is kiüresítették és lejáratták. Ma mindenki elkönyveli, hogy minden egyes fillért, ami ebben a költségvetésben található, ez a kormány el fogja lopni. Hogy ne kelljen ezt a költségvetést harmincszor, negyvenszer vagy ahogy képviselőtársam fogalmazott, közel félszázszor módosítani, lehet, egyszerűbb is lenne, ha már most beletennének egy fejezetet arról, hogy mennyi adóforint megy Andi milliós nadrágjaira, Lőrinc Ferrarijára, esetleg a nemzet vejének legújabb szállodaberuházására. Legalább annyi lehetne önökben, hogy most az egyszer felvállalják önmagukat, és előre megmondják, mennyibe fog kerülni nekünk a NER a következő évben. Akkor esetleg el is nevezhetnék ezt a költségvetést, lehetne az a címe, hogy „amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra”. Elmagyarázhatnák, hogy a nemzet veje, Tiborcz István hogyan duplázta meg a vagyonát egyetlenegy év alatt, hogyan fordulhatott elő az, hogy Orbán Viktor Mészáros Lőrinc nevű perselye majdnem megduplázta a vagyonát közel egy év alatt, miközben a magyar GDP növekedése mindössze alig 0,1 százalék volt; ennyi volt a növekedés, miközben más megduplázta a vagyonát. Ez szerintem egy szégyen!

Kérem, kapjanak egy őszinteségi rohamot, és írják le, hogy idén kinek fognak luxusingatlant vásárolni a magyar nyugdíjasok, kinek fognak új jachtokat vásárolni a tanárok, kit fognak luxusruhába öltöztetni a magyar ápolók, és sorolhatnám. Leírhatnák, hogy hány életmentő műtét marad majd el egy-egy Maldív-szigeteki fideszes kiruccanás miatt, hány ember fagy meg a saját lakásában télen az otthonában, mert önök a haver magángépére fordították az adófizetők pénzét. Sorolhatnám tovább az állandó nyerteseket, de önök sokkal jobban ismerik nálam ezeket a szereplőket.

Én baloldali képviselőként sokkal inkább koncentrálnék azokra, akikről megfeledkeztek, akikről megfeledkezett ez a hatalom, akikkel rendszeresen kiszúr az Orbán-rendszer, akik hiába güriznek, nem tudnak egyről a kettőre jutni, mert ők nem számítanak a hatalomnak. Önök persze nem látják őket a magángépeik ablakaiból, talán már fogalmuk sincs, hogy mennyit ártanak ezeknek az embereknek.

Hogy csak egy példát mondjak a saját választókerületemből, Dunakesziről és környékéről. Önök 8,5 milliárd forintos beruházást ígértek meg néhány évvel ezelőtt, épp a legutóbbi országgyűlési választások előtt. Azt ígérték, hogy ebből a 8,5 milliárd forintból művészetek háza épül majd Dunakeszin, ami egyben egy alapfokú művészeti iskola is és színház is lenne.

(13.50)

Pontosan tudom, hogy hol épülne ez az épület, hiszen magam is ebbe az iskolába jártam, a „kék iskolába”. Ma azonban a helyszínen nemhogy színház, nemhogy művészetek háza, csupán egy lerombolt iskola és egy parlagon hagyott, gazos parkoló található. Egy kapavágás nem történt. Persze, nem mondom, hogy ennek nincs köze a művészethez, hiszen bár a beruházás nem történt meg, mégis 500 millió forintot, félmilliárdot el lehetett költeni a tervezésre. Hát, nem mondom, hogy hasznos, de félmilliárdot elkölteni a semmire, az valahol mégiscsak művészet. És hasonló történt Gödön is, abból az iskolafejlesztésből sem lett semmi. Mint ahogy nem történt meg a 16 osztályos iskola megépítése Csömörön sem.

Ezért saját költségvetési javaslatokat teszek annak érdekében, hogy ezek az ígéretek ne csak ígéretek maradjanak, ne érezzék becsapva magukat a választókerületemben élők, hanem ez valóban megtörténjen. Javaslom önöknek támogatni ezeket a költségvetési javaslatokat a Dunakeszin, Gödön, Csömörön és a többi településen élő emberek érdekében.

De nemcsak az én választókerületem ilyen Bermuda-háromszög, ahol a kormányzati tervek semmivé foszlanak, eltűnnek, ez van az egész országban, a teljesen magára hagyott vidéki településeken is. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből helyi politikusunktól, Borbély Anett kollégámtól hallom, hogy önök úgy építették le a kórházat, és zártak be osztályokat, hogy közben a mentőállomást is hagyták lepusztulni. Az ott élőknek nem ritka, hogy 50-70 kilométert kell utazniuk az egészségügyi ellátásért, de ha nagy a baj, a mentőért is imádkozni kell, hogy legyen szabad mentőautó, ami működik. Természetesen ennek a problémának a megoldása érdekében is módosító javaslatokat teszünk a költségvetéshez, emberéletek nem múlhatnak azon, hogy a kormány nem tud vagy nem akar pénzt fordítani az egészségügyi ellátásra, akár emberéletek megmentésére.

(A jegyzői székben Földi Lászlót dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Az eskü, amit hétfőn tettem az Országgyűlésben, egy ígéret is volt egyben; ígéret arra, hogy sosem leszek közömbös azokra a problémákra, amelyek megkeserítik a magyar emberek hétköznapjait, segíteni fogom azokat, akik a legnagyobb szükséget szenvedik el, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre. A költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok se nem túlzó, se nem teljesíthetetlen javaslatok részemről. Ezek a javaslatok az odafigyelésről, a gondoskodásról szólnak, egy élhetőbb országot teremtenek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)