Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél napja hallgatom a költségvetési vitát, engedjék meg, hogy ehhez elöljáróban felemlegessem, amit, gondolom, képviselőtársaim sem vitatnak, hogy Európa egyre több fenyegető kihívással néz szembe. Az Ukrajnában zajló véres háború, a vámháború, a tíz éve tartó folyamatos migráció, az elhibázott brüsszeli politika, Brüsszel háborúpárti politikája, Ukrajna erőltetett és gyorsított uniós csatlakozása mind-mind veszélyt jelentenek a világra, Európára és Magyarországra. A kormány következetesen háborúellenes stratégiát követ, a mi olvasatunkban a háború végső mérlege mindig negatív, a békéé pedig pozitív. A háborúellenes stratégia tehát a gazdasági prosperitás stratégiájaként is értelmezhető. Ez a politika garantálja, hogy az európai háborús készülődés ellenére a magyar emberek a jövőben is békében, biztonságban éljenek. Ezt kívánja szolgálni a benyújtott költségvetés. (Varju László elfoglalja képviselői helyét.)

Két perc nem ad arra lehetőséget, hogy itt mindenkire kitérjek, meg nem is célom, de én örülök, hogy ellenzéki képviselőtársaim mind hallatlan magabiztosan, nem egy esetben ‑ tisztelet a kivételnek ‑ elég nagyfokú arroganciával mondják el véleményüket. Félreértés ne essék, egy költségvetési vita arról szól, hogy a kormány beterjessze, védje az álláspontját, az ellenzék meg támadja, kifogásolja, értékelje, és ha lehet és ha tudja, akkor megmásítsa. Ezzel nekem az égvilágon semmi bajom nincs. De az az alapállás, amelyben önök személyre szólóan lecsirkefogóznak mindenkit, aki nem az önök véleményét osztja, önök neveket emlegetnek… Emlegessenek engem! Én itt vagyok, én tudok válaszolni. Akiket önök emlegetnek, azok nem tudnak válaszolni.

Tessék betartani az önök által is oly sokszor hangoztatott demokrácia alapszabályait! Ami a parlamentbe való, azt a parlamentbe, ami a bíróságra való, azt a bíróságra, és ami az utcára való ‑ és most nincsenek itt, akik ebben elsősorban illetékesek, és akik úgy gondolják, ami az utcára való ‑, az az utcára való. Én az utcától sem félek. Menjünk, ha kell, akkor menjünk az utcára! De összekeverni, hogy bent, itt demokrácia van, kint meg erőt mutat, aki tud, az, kérem, nem járja.

A költségvetés, hogy módosítjuk ‑ igen. A világ megváltozott. Naponta, hetente változik. Nem jó dolgunkban csináljuk, ezt önök pontosan tudják, nem jó dolgunkban csináljuk. Azt sem mondom, hogy csalhatatlanok vagyunk. De önök sem azok. Azt sem mondom, hogy ez minden világok legjobbika. Nem az. De önök sem tudják a világot jobbá tenni. Úgyhogy kérem, hogy azért megfelelő... És itt köszönetet kell mondanom azoknak, akik csak a költségvetést szidják, mert az idevaló, de akik valamilyen ‑ hogy mondjam? ‑ magasabb rendű…

Nem akarok rosszízű történelmi példákat idehozni, időm sincs rá, de kérem, hogy a vita során, legalábbis a hátralévő fél napban próbáljuk meg kölcsönösen ehhez tartani magunkat. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)