Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az sem baj, ha a költségvetési törvény vitájánál a költségvetésről beszélünk elsősorban, és ezt vesszük figyelembe. Már csak azért is, mert erre a jobboldali, költségvetésnek hívott beterjesztésre igazából úgy tekintek, mint kiadáskönyvelésre.

Alapvetően úgy tekintenek önök erre a történetre, az állami költségvetésre és annak lehetőségeire, mint egy fejőstehénre, amiből ki lehet szivattyúzni mindenféle forrást. A mai nap döbbenete alátámasztja, vagy ‑ inkább mondom a magam számára is ‑ a mai nap híre mindezt alá is támasztja, hiszen közzétették a száz leggazdagabb magyar listáját.

Ebben a listában Mészáros Lőrinc 44 százalékos vagyonemelkedése, 1422 milliárd forintra ‑ 1422 milliárd forintra! ‑ emelkedése nem éri el, vagy nem a legnagyobb emelkedést jelenti. Tiborcz István 88 százalékos növekedéssel ugrott neki, hogy ebben a versenyben előrejusson. De sorolhatnánk ide Garancsi Istvánt, Szíjj Lászlót, az önök jó ismerőseit, akik több száz milliárd forintos vagyonnövekedéssel jutottak előre; de egyikük sem tudta meghaladni azt, hogy a magyar költségvetésből kikerüljön a Vodafone az állami keretből; amit korábban állami pénzből megvásároltak, azt most átadták egy trükkös részvénycserével gyakorlatilag Jászai Gellértnek, aki a 91 százalékos vagyonnövekedést is elérte. De még nem vagyok benne biztos, hogy ez egyébként tartalmazza az összes növekedést.

Ez pontosan leírja azt, hogy a Fidesz frakciója, az Orbán-kormány, a jobboldali kormányok körül garázdálkodó vállalkozások, ahogy a kezdeti mondatot elmondtam, fejőstehénnek nézik a költségvetést, és innét szivattyúzzák ki azt a forrást, amiből ők megélhetnek. Ezt jelenti az, amikor mi azt mondjuk, hogy zavarosban halászó költségvetést terjesztettek be, és ezt következetesen folytatják. És ha ez nem lenne elég, hogy mindez megtörténik, akkor ez folytatódik azzal, hogy ennek következménye az, hogy romló színvonalú közszolgáltatások vannak.

(8.20)

Tehát nem elég, hogy ellopják a magyar emberek pénzét, nem elég, hogy kijátsszák a magyar emberek vagyonát, emellett arra is képtelenek, hogy normális közszolgáltatásokat biztosítsanak. Ez megjelenik az egészségügy helyzetében, megjelenik az oktatás helyzetében, és nyugodtan tekinthetünk mindkét területre úgy, hogy önök azt magánosítani akarják, ahol a gazdagok nyugodtan vásárolnak, a szegényebbeknek, a bérből és fizetésből élőknek ‑ akiknek nevében és akikért szólok ‑ pedig sokkal kevesebb jut mindebből.

És hogy a gátlástalanságuk nem áll meg itt, hanem még ennél is tovább megy, az abból is látszik, hogy ha ehhez az adóbevételek nem elegendőek, akkor mindezt hitelből finanszírozzák. Tehát amikor kínai hitelből próbálnak valamit csinálni, az arra való, hogy a fejőstehénnek nézett állami költségvetésből kiszivattyúzzák a haverjaiknak a pénzt. Arra már képtelenek, hogy ezt gazdasági növekedéssel ‑ ami már hat éve nincs ‑ tudják produkálni. Nem képesek ilyen gazdaságpolitikát előállítani. Pedig ezért sok mindent bevállalnak, még azért is küzdenek, hogy Oroszország ukrajnai háborúját mindenáron támogassák, onnét vásárolják az olcsó olajat, amit a költségvetésbe is megpróbáltak időnként beszivattyúzni, innét pedig, ahogy említettem, átjátszani másoknak.

És akkor nem beszélek arról, hogy a hitel keretében még más fejezeteket is felhasználnak. Elképesztő az a botrány, ami a Magyar Nemzeti Bankban történt. Sok száz milliárd forintot kijátszottak a magyar költségvetésből az itteni fideszes frakció segítségével. Kedves Államtitkár Urak! Kedves László! Önök szavazták meg azt a törvényt, miszerint a Magyar Nemzeti Bank veszteségét az állam állja, a Magyar Nemzeti Bank nyereségét pedig ők maguk felhasználják. Meg is tették, kedves Font Sándor képviselőtársam. Megtették, önök megszavazták, és kijátszották alapítványi hálózatba. Windisch László, az ÁSZ elnöke, vagy Matolcsy György, és folytathatjuk egymás után azokat a neveket, akik ezt a rendszert kitalálták. De az igazi fő tudója ennek a történetnek Nagy Márton, aki az egészet kitalálta. És önök asszisztáltak ehhez, közösen és csoportosan. Majd nemcsak a tőkéjét tüntették el, hanem ugyanúgy kiszivattyúzták azoknak a cégeknek a Magyar Nemzeti Bankból, amelyek minimális kamatra óriási hitelt kaptak. De erről még részletesebben is érdemes lesz beszélni.

Összefoglalva tehát ott tartunk, hogy a 2026. évi költségvetésük jobboldali költségvetésként egy kiadáskönyvelés, amit e tekintetben is, a beterjesztésből is következően, a zavarosban halászva fejőstehénnek néznek, és innét kiszivattyúzzák a pénzt, teljesen gátlástalan módon. De van néhány boldog ember, akikről most már tudjuk, hogy ők még gazdagabbak lettek az elmúlt egy év alatt, és a száz leggazdagabb magyar közé bekerültek.

Mi következik ebből? Bárkit nézünk is ebben az országban ‑ bár ezen a héten reggel 7-kor meg 8-kor is kezdünk itt a parlamentben ‑, még messze nem vagyunk azok között az emberek között ‑ vagy önök nincsenek ott, inkább így mondom ‑, akik reggel 5 órakor vagy fél 5-kor kelnek, hogy beérjenek a munkahelyükre, és a munkaerejüket áruba bocsátva a munkaadónak dolgozzanak. Őket a bizonytalanság és a félelem uralja el, nem a benyújtott költségvetés miatt, mert ezt nem követik, hanem az annak következményeként kialakult helyzet miatt, ami az ő konyhaasztalon meglévő bevételeik mindennapjait nyomorítja meg. Mert nem elég a megélhetésre emberek millióinak mindaz, amit ők meg tudnak keresni.

Dobrev Klára is elmondta, hogy azoknak az embereknek az érdekében jöttünk szólni, hogy legyen nagyobb figyelmük minderre, mert a hétköznapi történetekben megjelenik az, amit a költségvetésben önök számsorokként látnak. Vannak gyerekek, akik iskolába járnak, és nem tartoznak abba a kivételezett kategóriába, akiknek mindennap jut meleg étel. Vannak gyerekek és vannak családok, ahol augusztusban igen nagy figyelmet kell fordítani arra és takarékoskodni kell azért, hogy az iskolába el tudjanak indulni. És vannak olyan gyerekek is, akiket az önök politikája, gazdaságpolitikája vagy európai szövetségi politikája kilökött az Erasmus-programból. Nincs lelkiismeret-furdalásuk? Gyerekek tízezrei nem kerülhetnek be az európai egyetemek partnerprogramjába. Nincs lelkiismeret-furdalásuk? Pannon-programot indítottak azzal, hogy majd megpróbálják ezt pótolni, annak működésképtelenségével együtt, amit idehoztak. Nincs lelkiismeret-furdalásuk?

A gazdaságpolitikájuk, a lakáspolitikájuk eredményeként rettenetesen megnövekedtek a lakásárak, de ami ennél is fontosabb, a lakbérárak miatt az önálló életkezdési lehetőségeik egyre szűkülnek, évről évre. Nem tudnak elindulni. Családi támogatás nélkül lehetetlen az önálló életkezdés. Ahelyett, hogy bérlakásprogrammal segítenék ezt a folyamatot ‑ de nem ezt teszik, hozzáteszem, még akár a haverjaik is építhetnék ‑, olyan hitelkonstrukcióba kergetik az embereket, ami elől menekülve 1 millió ember már elhagyta ezt az országot. És rácsodálkoznak arra, hogy egyre és egyre több adót kell kivetni azért, hogy a bevételek valamilyen módon megjelenjenek.

Ne csodálkozzanak azon, ha mi azt mondjuk, hogy az a bizonytalanság, amit előállítottak, az emberek mindennapjainak félelmében megjelenik, de megjelenik abban is, hogy csak olyan befektetőket és beruházókat tudnak idehívni, akik magyar munkaerőt nem találnak, a magyar költségvetésbe adót nem fognak fizetni, a pillanatnyi beruházásukat a GDP-ben ugyan elszámolják, de a magyar erőforrásokat, például a vízkészletet bőven felhasználják, és ebből kifolyólag önöknél, mint ezen nagyberuházások alvállalkozóit segítők csoportjánál persze megjelenik az eredmény. Ez azt jelenti, hogy az önök által képviselt emberek még gazdagabbak lesznek, de a bérből és fizetésből élők továbbra is bizonytalanságban élőként itt vannak.

És ha ez nem lenne elég, a bevételeket is úgy állítják elő, hogy a különadókat lelkesen fenntartják. Nem elég a 27 százalékos áfa, a bolti kiskereskedelem egy részét megadóztatják még 5 százalékkal, még drágábban csinálják. Önök ezt teszik, majd jönnek a zseniális ötletükkel, az ársapkával, ami ennek következményeként belátható időn belül további áremelkedést fog okozni. Lehet, hogy ezt nem mindenki látja, lehet, hogy csak utólag érzékeli, de bízom benne, hogy a legutóbbi ilyen akciójuk után sokan vették észre azt, hogy az antiinflációs politika helyett, illetve anélkül, annak hiányában nem tesznek semmit.

(8.30)

És itt, az utolsó gondolatok körében arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy eközben pedig olyan romló közszolgáltatási színvonalat teremtettek, mint ahogy korábban említettem, amely nemcsak az egészségügyben és az oktatásban jelenik meg, ugyanúgy ott van az energiaellátásból eltűnt, a fogyasztókat segítő irodák kapcsán. De hogy a legutóbbi élményemet is elmondjam: folytatódik ezeknek a fogyasztókat segítő és a hozzáférésre lehetőséget adó irodáknak a felszámolása, most éppen Budapesten újabb OTP-irodát zárnak be Káposztásmegyeren, 25 ezer ember marad egyetlen darab, egyetlenegy bankfiók nélkül. Önök hagyják, hogy ez így történjen. Bankautomaták ezt nem oldják meg. De lehet, hogy az önök barátja majd meglátja ebben a lehetőséget, újabb bankfiókot nyit, és akkor majd ez így elindul.

De tudják, én mit látok? Leginkább a bizonytalanságot és a félelmet. Hogy képletes legyek: bizonyára önök is látták a Jurassic Park című filmet, van egy jelenete, amikor egy tetőről lóg le az egyik menekülő színész, és fölötte is van egy vadállat, meg alatta is, ha leesik, ott is van egy vadállat, amely vadászik rá ‑ nagyjából így érezzük magunkat. Vadásznak ránk, vadásznak a pénzünkre, és bármit teszünk, mindegy, de önöknek akkor is meg kell szerezniük azt a forrást, amivel tovább tudnak gazdagodni.

Én tisztelettel azt javaslom önöknek, hogy ezt a költségvetést gyorsan felejtsék el, mert a részleteit is tekintve úgy gondolom, hogy ugyanabba a helyzetbe fognak kerülni, amit az elmúlt évben is csináltak, hogy ha most törvényességi oldalról veszem górcső alá, akkor törvényességi szempontból is számos olyan problémától vérzik, amit érdemes lenne figyelembe venni. Ugye, a 2024-es elszámolásuk hiányzik, emiatt, mondhatnám úgy, hogy homokra építik az egészet; még maguk sem tudják, hogy 2025-ben mi történik; a korábbi sok százalékos növekedés helyett nem lesz növekedés ‑ és erre építik a 2026. évi terveiket.

Mondjuk ki egyértelműen: ez az önök végjátéka, amiben megpróbálnak itt, az utolsó percekben olyan képet tenni elénk, mintha önök akarnának valamit tenni ezért az országért. Törvényességi oldalról ezt nem teszik meg, sőt a gátlástalanságuk folytatódik, mert ha az Európai Unió megadta önöknek azt a menekülő útvonalat, hogy 3 százalékosnál nagyobb lehet a költségvetési hiány, akkor például azt is megtehetnék, hogy nem a jövőre hárítják és hagyják itt a Magyar Nemzeti Bankban önök által felhalmozott több ezer milliárd forintos adósságot. Ezzel mikor és hogy akarnak elszámolni? Úgy, ahogy módosították a törvényt, hogy lehetőség szerint? Úgy, hogy hagyják, hogy a Költségvetési Tanács erre azt mondhassa, hogy egyébként a jelenleg érvényben lévő törvényeknek megfelel? És eközben a gátlástalanságuk folytatódik, a bizonytalanságot és a félelmet tovább építik, mert a fiataloknak mindezt majd vissza kell fizetniük, hiszen az adósságuk jelentősen növekedett. Egyidejűleg a törvényességi korlátot átléphették, de ettől még a felelősségük itt marad.

Titkolják, és igazából társadalmi egyeztetést nem folytattak le erről a költségvetésről ‑ ezt nyugodtan elmondhatom törvényességi problémaként ‑, hiszen ez a jobboldali politika, amit önök itt elénk tártak, valóban nehezen megvitatható, még akkor is, ha Ráckevén álruhában megjelenik a miniszterelnök, és úgy tesz, mintha egyébként érdekelné, hogy mi történik az emberekkel. De ennek, azt gondolom, nincs értelme, mert azoknak a problémáknak a kapcsán, amelyek ebből a költségvetésből, annak a benyújtásából következnek, azt hiszem, hogy egyértelmű a helyzet. A következménye a gyenge forint, a magas infláció és az alacsony növekedés.

Önök a magyar gazdaságot az elmúlt évek alatt, évtized alatt tönkretették, az európai uniós forrásokat hagyták elveszni, a politikájuk és hatalmi mámoruk és egyébként annak megőrzése, fenntartása érdekében ebbe a helyzetbe taszították Magyarországot. Ez a jobboldali politika nem folytatható sem így, sem úgy, sem az önök hivatalos frakciójában, sem álruhában, sem más formában, úgyhogy ezt a végjátékot, amelyet ebből a szempontból most itt produkálnak, én csak elítélni tudom, és azt nem lehet támogatni semmilyen formában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.