Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt rátérnék a hozzászólásomra, röviden hadd reagáljak arra, amit Latorcai államtitkár úr itt elmondott reggel. Nem voltam bent a Házban, de nyilvánvalóan figyelemmel követtem a vita lefolytatását.

Latorcai államtitkár úr azt mondta, hogy megduplázták a bölcsődei férőhelyek számát. Ez igaz, csakhogy maradt a szakemberhiány. A férőhelyek regionálisan nem egyenletes módon oszlanak meg, tehát Budapesten több van, vidéken alig lehet hozzáférni. Ebből fakadóan a kihasználtság hektikus, vagyis vagy nem tudják feltölteni ezeket a bölcsődei férőhelyeket, vagy a szülők egy hosszú várólistás várakozásra vannak ítélve. Illetve mindenfajta bölcsődét idesoroltak, mind a családit, mind a munkahelyit, ami, valljuk be, a statisztikák kozmetikázása és nem valóságos segítség a magyar családoknak.

Szeretnék reagálni arra is, államtitkár úr azt mondta, hogy az Erasmus-program helyett ők meghirdették a Pannónia-programot, és ez legalább annyira sikeres. Államtitkár úr bár nincs most bent az ülésteremben, de azért üzenném neki, hogy az Erasmus-programban azért nem vehetnek részt a magyar kutatók, a magyar hallgatók és a magyar oktatók, merthogy a kormánypárti képviselőtársak folyamatosan lopnak, és ezt a tevékenységüket mind a mai napig nem hajlandóak felfüggeszteni. A Pannónia-programban egyrészt korlátozott az elérhetőség, vagyis a részt vevő hallgatók száma jóval alacsonyabb, mint az Erasmus+ programban korábban részt vevők száma, egyébként több mint egyharmadával.

Minőségi különbségek is vannak. Amíg az Erasmus+ programban elsősorban európai és magas színvonalú egyetemekre tudtak bekerülni a magyar hallgatók, addig a Pannónia-program keretében olyan országokba is ki lehet utazni, amelyek, fogalmazzunk úgy, oktatási rendszere nem feltétlenül felel meg az európai sztenderdeknek, sőt.

A harmadik probléma pedig ezzel a rövid távú mobilitás, vagyishogy a Pannónia-program rövid, akár néhány napos tanulmányutakra is lehetőséget ad, aminek a hozzáadott értéke egyébként kérdéses lehet a hallgatók szakmai fejlődése szempontjából. Tehát ennyit a reakcióról, és akkor most rátérnék a hozzászólásomra.

Elsőként az oktatással foglalkoznék. Nagyon-nagyon sokan szóltak hozzá az oktatáshoz, és nem lesz meglepő az, hogy én máshogy látom az oktatás helyzetét a jelen költségvetési számok tükrében, ugyanis én úgy látom, hogy az oktatás súlyosan alulfinanszírozott ebben a jelenlegi költségvetési tervezetben. Mindaz, amit a kormány ezzel a büdzsével az oktatásban tervez, az nem más, mint egy lassú, de folyamatos leépítése az oktatásnak. Egy olyan rendszer folyamatos szétverése és tudatos szétverése, amely a társadalmi felemelkedés egyik utolsó eszköze lenne ma Magyarországon. De tudják, még mindig ott tartunk, amit Bourdieu megfogalmazott a 60-as években, hogy a társadalmi elit termeli újra önmagát, és ez nagyrészt az oktatáson keresztül történik. Úgy látszik, hogy amit megoldottak a 60-as, 70-es, 80-as években Franciaországban és Nyugat-Európában, arra a magyar kormány 15 év kétharmad után sem képes.

Kezdjük a számokkal! A benyújtott költségvetési javaslat szerint 2026-ban az oktatásra szánt kiadások a GDP arányában 4,8 százalékkal csökkennek a 2025-ös 5,4 százalékról. Ez több mint százmillió forint értékű reálcsökkenést jelent, ami a jelenlegi inflációs környezetben nyilvánvalóan még fájóbb. Ez a visszalépés különösen súlyos, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány egyébként 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Vagyis a torta elviekben nő, csak kisebb szelet jut az oktatásra jövőre is, mint minden évben. Ugyanakkor ez nem csupán számszerű csökkenés, ez politikai üzenet. A Fidesz-kormány az oktatást továbbra sem tekinti nemzetstratégiai ágazatnak, ez a költségvetési tervezetből a napnál is világosabban kiderül.

A legfrissebb nemzetközi összehasonlítások szerint Magyarország már így is az EU sereghajtói közé tartozik az oktatás finanszírozásában, és most még tovább mélyítjük ezt a szakadékot. Nem lehet ezt másként nevezni, mint egy tudatos leépítési politikának.

A kormány nem is titkolja: nem tekinti stratégiai ágazatnak az oktatást, mert ha annak tekintené, akkor több kérdésre is felelnie kellene: például hol van a tanári béremelés? Köztudott, hogy a magyar oktatási rendszer egyik legsúlyosabb problémája a pedagógushiány, amely mára rendszerszintű válsággá mélyült. A Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete becslése szerint is jelenleg több mint 16 ezer betöltetlen pedagógusállás van országszerte, és ez a szám évről évre nő.

Mi ennek az oka? Nyilvánvalóan az alacsony bér, a növekvő terhek és a társadalmi megbecsülés hiánya. Tudjuk, hogy nem férünk hozzá európai uniós forrásokhoz, amiből önök megoldhatónak vélték a tanáribér-emeléseket. A tanáribér-színvonal mára a diplomás átlagkereset 60-65 százalékára süllyedt, ami az OECD egyik legrosszabb mutatója, és a költségvetés céltartalékában ugyan utalnak önök a tanáribér-emelésekre, de konkrétumok nincsenek, nincs fedezet és nincs garancia.

De nem csak a bérekről van szó! A költségvetés nem tartalmaz érdemi forrásokat sem a tanulói esélykülönbségek csökkentésére, sem az infrastruktúra fejlesztésére. Mindezt pedig úgy, hogy az iskolák épületei, eszközparkja, digitális infrastruktúrája tragikusan elmarad a XXI. század követelményeitől, ezt egyébként az Emberi Erőforrások Minisztériuma is bevallotta már. Eközben a kormány több száz milliárdot szán stadionokra, luxusberuházásokra, látványberuházásokra, mert önök nem tudják eldönteni ‑ illetve pontosan tudják, csak nem érdekli önöket ‑, hogy melyik a fontosabb: önök szerint az, hogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István többet lopjon; szerintem meg az, hogy legyen fűtött tanterem a borsodi falvakban is.

Ráadásul a legutóbbi PISA-felmérések szerint a magyar diákok szövegértési, matematikai, természettudományos eredményei súlyosan romlottak, és különösen aggasztó, hogy a társadalmi háttér egyre inkább meghatározza ‑ ezért utaltam Bourdieu-re ‑ a tanulmányi teljesítményt. Vagyis ez azt jelenti, hogy az iskola már nem képes kiegyenlíteni a társadalmi esélyegyenlőtlenségeket, sőt még tovább is fokozza azokat.

Összegzésként tehát mit mondhatunk? Ez a költségvetés nem a jövőt építi, hanem a múltat konzerválja; nem az iskolák megerősítéséről szól, hanem az állami PR-költésekről. Ez a költségvetés nem a gyermekek esélyeiről szól, hanem a kiváltságos kevesek kényelméről. Ezért ez ellen a költségvetés ellen szavazni nemcsak lehetősége, hanem kötelessége minden demokratának.

Az oktatás után most hadd térjek rá a választókerületemre, Rákospalotára, Pestújhelyre, Újpalotára és Újpestre, ugyanis azt látjuk, hogy a mostani költségvetési tervezet az én otthonomnak sem jelent túl sokat, és nyilvánvalóan egyéni képviselőként kötelességem kiállni azokért a módosító indítványokért, amiket benyújtottam ehhez a költségvetéshez. Ezek nem politikai csatározásról szólnak. Ezek azokról az emberekről szólnak, akikkel ebben a kerületben együtt élünk Varju László képviselőtársammal együtt, és akik a reggeli csúcsban a zsúfolt buszokon zötykölődnek; akiknek nem jut háziorvos a lakótelepen; akiknek már csak reményük maradt arra, hogy egyszer talán lesz egy új kórház az ő életükben ebben a két kerületben.

Ezeknek az embereknek a nevében nyújtottam be a költségvetéshez több mint 25 módosító indítványt, ezeket már többször is megtettem egyébként. 2022 óta vagyok képviselő, és minden évben nagyjából ugyanezeket a módosító indítványokat nyújtom be. Mit mondott erre eddig a kormány? Azt, hogy ezeknek a módosító indítványoknak az elfogadása – idézem ‑ súlyosan veszélyeztetné a költségvetés egyensúlyát. Hallották ezt? Értik? Súlyosan veszélyezteti a költségvetés egyensúlyát egy gondozóotthon, egy kórház, a panelek energetikai korszerűsítése.

Ezzel szemben önök szerint mi nem veszélyes? Az nem veszélyes, hogy Mészáros Lőrinc ’23-ban 1300 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el, és azóta sem tudott befejezni számos vasúti, építőipari és ipari beruházást, és Rákospalota-Újpest vasútállomása a szemünk láttára rohad szét. Vagy az nem veszélyes, hogy Tiborcz István cégei egyre több városban építenek fényűző ingatlanokat, luxushoteleket, miközben önök nem adnak költségvetési forrásokat a panelházak energetikai felújítására?

(12.20)

Az nem veszélyes önök szerint, hogy ma Magyarországon a politikailag kiváltságos vállalkozók óránként többet lopnak el, mint amennyiért a két kerület számára kórházat tudnánk építeni?

Akkor most hadd mondjam el újra, hogy milyen, a költségvetésre állítólag önök szerint veszélyes módosító indítványokat nyújtottam be. Például a Deák utcai rendelőintézet befejezése 1,5 milliárd forintból. Ne felejtsék el, hogy ezt a rendelőintézetet földbe ment tervként szokták emlegetni, hiszen a fideszes mutyik miatt ennek a szerkezete évek óta pusztul a Hubay tér sarkán, mert önöknek akkor is fontosabb volt a lopás, mint az észak-pestiek egészsége.

A volt Észak-Pesti Kórház területének a hasznosítása, 3,5 milliárd forintból indulhatna meg egy többfunkciós fejlesztés műemlékvédelemmel, közösségi célokkal. Ennek ellenére önök ezt hagyják szétrohadni, mert ez nem fér bele a Fidesz politikai térképébe.

Egy új észak-pesti kórház megépítése: Varju László képviselőtársammal együtt évről évre beadjuk ennek a koncepcióját, 15 milliárd forintból lehetne javítani az észak-pestiek egészségügyi ellátását; egy új, 230 aktív ágyas, zöldmezős beruházásban épülő kórház lehetne, amely felszabadítaná a több mint másfél millió embert ellátó és borzasztóan leterhelt Honvédkórházat. Önök erre se akarnak pénzt adni.

A Szövőgyár utcai óvodánál feltárt súlyos talajszennyezés rekultivációja 5 milliárd forintból lenne megoldható. Az önkormányzat eddig is mindent megtett azért, hogy a XV. kerületi gyermekeket biztonságban tudhassuk, az állam azonban még mindig nem képes elvégezni a saját feladatát, vagyis a validált szennyezési adatokat nyilvánosságra hozni, és a rekultivációt elvégezni.

A Szántóföld úti tornacsarnok, a panelprogram újraindítása, Pozsonyi utcai útfelújítás, Káposztásmegyeren a közösségi közlekedés fejlesztése. Ezeket mind lesöpörték önök a tavalyi évben. Nincsenek illúzióim, az idei évben is valószínűleg ezt fogják tenni. De tudják mit, kormánypárti képviselőtársaim? Számomra a választók bizalmát az jelenti, hogy bármelyik kormány van hatalmon, számomra mindig a XV. kerület és Újpest lesz az első.

Ezért vagyok itt, ezért nyújtottam be ezeket a javaslatokat, és ezért mondok most is nemet egy olyan költségvetésre, amely bicskanyitogatóan cinikus módon elutasítja az emberek alapvető szükségleteit, miközben egy szűk gazdasági elit már rég nem milliárdokban, hanem óránkénti lopásokban számol. Számomra az ottani gyerekek, az ottani idősek, a kerületi polgárok egészsége és biztonsága sokkal fontosabb, mint bármelyik NER-közeli cégvezető extraprofitja.

Tisztelt Ház! Én képviselő vagyok és nem miniszterelnöki rokon. Nekem nem osztanak százmilliárdos megbízásokat, engem a választók bíztak meg, hogy szóljak akkor, amikor az ő hangjuk már nem hallatszik, és most szólok. Ez a költségvetés nem szolgálja Észak-Pestet, nem szolgálja Rákospalotát, Pestújhelyet, Újpalotát, nem szolgálja Újpestet.

Ez a költségvetés nem számol a valósággal. Ez a költségvetés nem veszi figyelembe azt az észak-pesti nyugdíjast, aki minden reggel a háziorvos elérhetetlensége miatt panaszkodik, nem veszi figyelembe azt az újpesti kismamát, aki szükség esetén nem tud kórházi ellátáshoz jutni, mert a kórházakat önök bezárták, és ezért a túlterhelt Honvédkórházba kell mennie a XIII. kerületbe. Ez a költségvetés szégyen, elutasítja a gondozóotthont, az óvodák napelemeit, a rekultivációt, az útfelújításokat, és ezzel szemben pedig elfogadja a luxusjachtokat, a kastélyprogramokat és a milliárdos szállodaépítéseket. Ha mindezeket önök azzal igazolják, hogy nincs fedezet az észak-pesti polgárok egészségére, az észak-pesti gyerekek taníttatására, biztonságára, a lakhatásra, akkor szégyelljék magukat, mert lenne fedezet, ha Lázár, Tiborcz és Mészáros nem lopta volna el.

Én a magam részéről kitartok amellett, hogy az egészség nem politikai kérdés, hogy a gyermekek levegője nem lehet alku tárgya, hogy az utak, rendelők, tornacsarnokok, közösségi terek nem opcionálisak, hanem az alapvető jóléthez, mindannyiunk jólétéhez tartoznak. Én képviselem ezeket a kerületeket, és nem fogom elfogadni, hogy önök egy mozdulattal ezeket a módosító indítványokat lesöprik az asztalról, hiszen ez nem pusztán egy számháború, ez értékrendi választás, én pedig Rákospalotát, Pestújhelyet, Újpalotát és Újpestet választom. Ha önökben még maradt minimális tisztesség, akkor tegyenek ugyanígy. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)