Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én egy két lábbal a valóságban élő ember vagyok, és Tolna megye 3-as választókerületét járva olyan dolgokat igyekeztem behozni a költségvetési törvény tárgyalásához, amelyek a helyben élőket, a helyi polgármestereket, magyarán szólva a helyi embereket érintik. Ők elmondták a problémáikat, és arra kértek, hogy maradjak a realitások talaján, és ezeket mondjam el önöknek is, hátha meghallják.

Azzal kezdeném, hogy mi az, amit nem kértek. Megdöbbenéssel láttuk a múlt hét végén, hogy megalakult a Harcosok Klubja ‑ ők nem kértek ilyent. Ők nem tudnak mit kezdeni ezekkel a harcosokkal, és a vidéknek nincs is rá szüksége. Mit várnak önök, akik ebben társak voltak és megalapították: hogy majd a harcosok megoldják a kátyús utak problémáját? A testükkel takarják el a vidéki kátyúkat? Vagy ezektől a harcosoktól várják az orvoshiány megoldását? Egy titkos Facebook-csoportban majd kiosztják azt, hogy ki melyik rendelőbe üljön be? Nem, köszönjük, nem kértünk harcosokat, és ez nem megoldást semmire.

A méhészek sem kértek harcosokat. A magyar méhészet óriási bajban van. A megporzók száma annyira lecsökkent a rossz intézkedések miatt, hogy veszélyben van Magyarországon a megporzás. Kikkel akarják megporoztatni a növényeket? A harcosokkal? Kimennek és ecsettel, mint Kínában? Tehát nem kértünk harcosokat, köszönjük szépen. Politikai propagandát sem kértünk.

Mi vidéken megoldásokat szeretnénk, és én ehhez hoztam be a javaslatokat.

Először elmondanám a problémafelvetéseket, amiket – hangsúlyozom ‑ polgármesterek és helyben élők bíztak rám. Az első kérés, hogy bizonyos törvényeket hozzanak összhangba, például a költségvetési törvényt és a köznevelési törvényt. Ez a polgármesterek részéről egy nagyon-nagyon egyszerű kérés az önök irányába, ugyanis a kettő nincs összhangban. Láttak önök már 3,4 óvónőt? Milyen az a 0,4 óvónő? Elvágják, a többit beteszik a hűtőbe, amikor arra szükség lesz? Ugyanis a normatívát gyereklétszám alapján szabják meg, és mondjuk 27 gyerekre jár 3,4 óvónő. Egész ember kell oda, tehát egy egész óvónő érkezik a 0,4 helyett, és annak a bérköltségét az adott polgármesteri hivatalnak, önkormányzatnak kell kigazdálkodnia, azt ők fogják hozzátenni. A nehéz helyzetben levő településeken ez szinte lehetetlen. Arra kérik önöket, ezt gondolják végig, és egész emberben számoljanak, mert nincs olyan, hogy 0,4 személy.

A másik ilyen, ami egy kicsit ehhez kapcsolódik: örömmel vettük a „Versenyképes járások” programot, de a polgármesterek üzenték, hogy nem gondolták, hogy kabaré lesz belőle. Amilyen összeggel önök feltöltötték ezt a keretet, amilyen lehetőségeket adnak, az vicc, az a vidéknek a megcsúfolása! Paksi járás: 250 millió forinttal van feltöltve a kassza 15 településre. Számolják ki fejben, hogy ezt hogyan osszák el, és ők nem a majdra kíváncsiak, hogy majd mit nyerhetnek, ha ez a kormány marad ’26. után is. Itt nincs majd, itt jelen van; 5 millió forint például járdafelújításra, ennyit nyert egy település. Vagy közlik a polgármesterrel a megbeszélésen, hogy oldja meg kalákában, csináltassa meg az utcabeliekkel; azok az emberek, akik adót fizetnek, munkahelyre járnak, álljanak össze kalákába. Az önök gondolkodása köszönőviszonyban sincs a vidéki valósággal. Nem tudom, ezeket honnét vették.

Hát, gondoljanak bele, ha valaki a családi házát kalákában akarja csináltatni a szomszéddal, a haverral négy településsel arrébbról, megbünteti a NAV. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra is, ha kalákában akarok valamit csináltatni, akár én mint méhész, akár a paprikatermelő kolléga, megbüntet a NAV, mert nem hiszi el, hogy az emberek segítenek egymásnak. Már itt önellentmondásba keveredtek önmagukkal. Gondolják végig: vagy tényleg engedjék meg mindenkinek a kalákát, vagy tegyenek le az ilyen fura gondolatokról.

Ami még itt nagyon fontos, szintén a mezőgazdaságból, és ez egy konkrét problémánk, de általánosságban ‑ ezt önöknek, a kétharmadnak kell végiggondolni, önöknél van a kasszakulcs -: beszélünk a homokhátság kiszáradásáról, mert slágertéma lett. Minden párt felfedezte, amelyik eddig nem is látott mezőgazdaságot, az is. De hát, van nekünk Dunántúlunk, több vidékünk. Tolna 3-as választókerülete a Dunántúlon van, ahol a Dunántúli dombság van, van egy Siónk meg egy Kaposunk. Katasztrofális a vízhelyzet, semmiféle megoldást nem látunk. Arra kérnénk önöket, ahogy szoktam mondani, legyen egy aszályköltségvetés, nevezzük annak. A dalmandi térségben a Kaposra vízkivételi engedélyt adtak, egy olyan folyóra, amelyiknek lényegében zéró a vízhozama nyári időben. Ezt gondolják végig! És nem azt mondom, hogy ne lehessen öntözni, de tegyék hozzá a másik oldalt, a vízmegtartást a tájban, hogy ideiglenesen be lehessen duzzasztani ezeket a folyókat.

Ugyanez a helyzet a vízelvezető árkokkal, amik vagy aktívan vezetnek el vizet vagy időszakosan; ott már van rá lehetőség, és arra kérik önöket a településvezetők, adjanak nekik költségvetési sort, adjanak pénzt kimondottan ezeknek az árkoknak a karbantartására, ha tényleg annyira fontos a vízmegtartás. Mutassák meg, hogy ez tényleg valóság!

Amivel kezdtem az elején egy kicsit cinikusan, a harcosokkal a méhészeknél; óriási gondban van a magyar méhészet. Sokszor felálltam, sokszor elmondtam, hogy nem propagandamegoldás kell. Az állatjóléti támogatás semmire nem jó. A méhészek nem tudnak kötöttséget vállalni normális mézár nélkül, nincs piac. Én méhegészségügyi felelős voltam, mielőtt beültem a parlamentbe. Sajnos nem folytathatom, mert képviselőként nem lehet csinálni, de a mai napig járom a kollégákat. Kevesebb, mint a felére zuhant a méhcsaládszám Tolna megyében, és vannak olyan területek, ahol az egytizedére. Ez megporzási gondokat jelent, senki nem fogja elvégezni a megporzást.

Én arra kérem azokat, akik az agrárium részéről itt ülnek a kormánypártból, hogy adjanak a méhészeknek családszámarányos megporzási támogatást mindenféle feltétel nélkül, és ne 1 meg 2 eurót, hanem egy tisztességes összeget, mert senki nem fogja elvégezni a méheken kívül a megporzást, és ha nem lesz megporzás, kampec a mezőgazdaságnak, csak egyszikűek lesznek.

És akkor jöjjön néhány olyan tétel, amiket konkrétan kidolgoztunk és konkrétan végigdolgoztuk. Az első mindenkit érint, ez a háziorvoshiány Magyarországon. Lehet akármit hazudni, akármilyen statisztikát gyártani, katasztrófa van vidéken: 2 órát rendel az orvos, vagy reggel fél héttől hétig rendel egy adott település számára.

(9.50)

Van, ahol már a településig kisbusszal viszik be az embereket a háziorvoshoz, mert így tudják megoldani. Nincs háziorvosuk. Ez nemcsak az önök hibája, ez az elmúlt 35 évnek a hibája.

Kidolgoztunk egy javaslatot polgármesterekkel, háziorvosokkal közösen, hogy legyen egy ösztöndíjprogram. Gondolják önök is végig, hogy van‑e realitása. Szerintünk van, és ennek majd 10 év múlva lesz eredménye. Gondolkozzunk hosszú távon. Beszélve gyakorló orvosokkal, orvostanhallgatókkal, azt lehet számolni, nevezzük úgy, ökölszabály szerint, hogy egy félév 3 millió forintba fáj egy családnak, két félév ‑ az egy teljes év ‑ 6 millió forintba. Ezt egy átlag magyar család képtelen kifizetni, hiába tehetséges a gyermeke. Az ingyenes orvosi oktatást felejtsük el. Azokat a helyeket elviszik mások, majd egyszer kirészletezem, hogy kik.

Adjuk meg a lehetőséget a településeknek. Az adott fiatal tudjon szerződést kötni az adott településvezetővel, önkormányzattal, hogy vállalja, hogy elvégzi az orvosi egyetemet. Erre adjunk neki 10 évet. Ez 60 millió forintot fog jelenteni egy darab emberre, 6 millió forintot évente. Utána viszont vállalja azt, hogy akár 15 évig majd a szerződés szerint háziorvosként szolgálja azt a közösséget, amely megfinanszírozta őt. Ezt tartják megoldásnak. Kérem, ezt gondolják végig. Ez nagyon-nagyon fontos lenne nemcsak a magyar vidék, a magyar városok szempontjából is.

S akkor térjünk vissza a választókerületemre, ahol élek és születtem. Ez Tolna 3. Vannak a térségünkben olyan elmaradt beruházások, amiket önök ígértek meg. Az önök akkori képviselőjelöltje és jelenleg képviselője, Süli János többször kampányolt ezzel, és egyszerűen elmaradtak. Elindult egy útberuházási program. Köszönjük, a nagy része megvan, de nagyon fontos szakaszok hiányoznak. És akkor itt kiemelnék több útszakaszt, és meg is jelöltünk rá összeget.

Létezik egy önkormányzati út, ami talán meg van átkozva, ami, viccesen azt mondtam, mindig legyőzi a Fideszt. Ez a Tamási-Fornádpuszta-Kecsege-Fürged útvonalon van, Tamási városához tartozik. Ők pályáztak a külterületi utakra tudomásom szerint, talán majd kapnak rá 150 millió forintot. Már most jelzem, hogy ez kevés lesz. Ehhez még kellene oda félmilliárd forint, 500 millió forint, hogy a fügedi, fornádpusztai és kecsegei emberek ‑ akik tényleg vidékiek, akikről önök beszélnek ‑ orvoshoz, iskolába, munkába tudjanak járni, hogy a posta, a mentőautó, a tömegközlekedés, bármi úgy kijusson hozzájuk, hogy ne szakadjon össze a futóműve. Nem óriási összeg, és egy térségnek szól.

A Paks II. fejlesztéshez kapcsolódó útvonalak, amelyeket önök ‑ idézőjelbe téve ‑ elfelejtettek befejezni, pedig megígérték többször is, többször kampányoltak. Ezen nagyon fel vannak háborodva az emberek.

Nevesítem: Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta-Pálfa, elágazó útszakasz. Úgy saccolták a szakemberek, hogy erre elég 1,5 milliárd forint, és Paks II. keretében megvalósult, amit önök megígértek. Mert itt járnának be az emberek dolgozni. Betontáblás téeszút van, Felsőrácegrespusztán olyan kátyúhalmaz, mint egy off-road pálya, itt kell közlekednünk. Tisztelettel arra kérik önöket ezek az emberek, polgármesterek, hogy valósítsák meg azt, amit megígértek.

Pálfa egy kis falu ugyanezen az útszakaszon, van egy borzalmasan rossz bekötőútja, hatalmas forgalommal. Azt is megígérték. Az egy 500 millió forint körüli tétel. Arra kérik önöket, gondolják át alaposan, majd amikor a tételsoroknál, úgymond, az aprópénzt kell számolni, juttassanak nekik, mert a „Versenyképes járások”-ból ezt lehetetlen megcsinálni.

Az agrárium mellett szólva még utoljára, van egy víziszárnyas ágazatunk. Tüntettek is a gazdák, jogos követelésekkel álltak elő, és logikussal. Ők is elismerik az agrárminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy túl sűrűn vannak a telephelyek. Ez egy történelmi tény Magyarországon. A nyolcvanas-kilencvenes évektől elkezdve mindenki lehetőséget látott benne és szorgalmasan dolgoztak. Sehol nem volt még madárinfluenza. 60-70 éves emberek vagy idősebbek egy egész élet munkáját tették egy ilyen telephelybe. Ennek a telephelynek sokszor nincs akkora értéke, mint egy belvárosi luxusingatlannak, vagy egy villának a külterületen, vagy egy új kastélynak, amit sok stróman összehozott. Ők nem kérnek óriási pénzt. Egy dolgot kérnek, ha ritkítani akarják a telephelyeket, hogy meglegyen a védőtávolság, kártalanítsák őket azért, hogy megszűnnek az ő telepeik, és sokan ezt önként vállalnák. Mi erre 10 milliárd forintot javasolunk, és ezt a Magyar Víziszárnyas Érdekvédelmi Szövetséggel közösen javasoljuk. Ennél sokkal több lesz az összeg, ha végigfutunk, de kezdetnek nagyon-nagyon jó lenne. Elindulhatna, több problémát megszüntetnénk: az elégedetlenséget, az ágazati kilátástalanságot és a fertőzési helyzetet.

Tehát arra kérem önöket, hogy ezeket a tételeket alaposan gondolják végig. Nem túl sok, amit kértem, és ha lehetséges, adják meg ezeknek az embereknek, térségeknek. Amit a legeslegfontosabbnak tartunk, ez a háziorvosos programpont. Köszönöm szépen.