Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 2019 óta nem készült olyan költségvetés, amelyet tulajdonképpen reálisan tervezett volna meg a kormány. Ha megnézzük a jövő évi javaslatot, akkor ismételten visszatér ahhoz a teljesen elhibázott tervezési alaphoz, mely szerint a 2025-ös tényszámok nélkül kívánja elfogadni a jövő évi javaslatot. Noha egyébként ezt a hibájukat tavaly már elismerték, mert tavaly legalább ‑ minden modern állam pénzügyi kultúrájához hasonlóan ‑ a tavalyi év végén fogadták el a büdzsét, ami már azért tartalmazta a tényszámokat.

Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikáját sokkal inkább a kínlódás jellemezte, hiszen egyetlen GDP növekedési vagy hiányszámot nem sikerült eltalálni. Ez a továbbiakban sem javult, sőt lassan már az adat előjelét sem, hogy éppen plusz vagy mínusz az adat, azt sem sikerült sokszor belőni. A magyar gazdaság gyengén kezdte a 2025-ös évet is, hiszen a GDP zsugorodott, az ipari termelés visszaesett. Az első negyedév számai nem hozták meg a remélt lendületet. A bruttó hazai termék, a GDP 0,4 százalékkal zsugorodott az előző év azonos időszakához képest, és 0,2 százalékkal maradt el a tavalyi év utolsó negyedévétől. Korábban is lehetett sejteni, hogy a háztartások költési kedve nem fogja meghozni a várva várt eredményt, és nem fogja kihúzni a bajból a magyar gazdaságot, amely láthatóan szerkezeti problémákkal küzd.

A KSH frissen közzétett ipari termelési adatai szerint az év első három hónapját tekintve már kíméletlen a helyzet, az ipari termelési adat 4,4 százalékkal csökkent. A gyenge teljesítmény mögött leginkább a feldolgozóipar lanyhulása áll, ahol különösen a villamos berendezések gyártása mutatott komoly visszaesést. Egy év alatt 20 százalékkal csökkent a termelés. Ez nem kis kiesés.

(9.00)

A külpiaci értékesítés volumene stagnál, míg a hazai piacokon 3 százalékos visszaesést regisztráltak. A feldolgozóipar 13 alága közül kilencben csökkent a termelés. A villamos berendezések gyártása került a lista végére 25 százalékos mínusszal. A járműgyártás sem tudott teljesen ellenállni ennek az ellenszélnek, itt 3,8 százalékos visszaesés történt.

Összességében az adatok alapján jól látható, hogy a gazdaság 2025 tavaszán a legnagyobb jóindulattal is csak toporog, mintsem hogy lépdelne előre, és akkor még a repülőrajtról nem is beszéltünk. Néhány iparág próbálja ugyan tartani a tempót, de a nagy egész egyelőre fáradtnak, sőt kissé irányt vesztettnek tűnik. Azt látjuk tehát, hogy a gazdaság teljesítőképessége 2019 óta nem változott, tehát lényegében hat éve stagnál.

A jövő évi költségvetés kapcsán a Költségvetési Tanácsnak a 2026-os költségvetésről kiadott véleménye sem lett jobb, mint tavaly. Főbb üzeneteit így lehetne összefoglalni: rosszabb a 2025-ös gazdasági teljesítmény, emiatt elcsúsznak a bázisfolyamatok, kedvezőtlenebbek a 2026-os növekedési kilátások, rendkívül alacsony az általános tartalék, az uniós forrásokkal kapcsolatban jelentősek a bizonytalanságok, furcsa a jövő évi béremelkedési várakozás, két beépített akna is van, a vagyonkiadások és a védelmi tartalék, ráadásul a korai költségvetés elfogadásából fakadó kockázatokat csak tovább fokozza a jelenlegi vámháborús helyzet.

A kormány jövőre az idei 2,5 százalékos várt növekedés után 4,1 százalékos bővüléssel számol, a tanács véleménye szerint azonban a növekedési kilátásokat mindkét évben jelentős bizonytalanság övezi. Egyik legnagyobb kockázat, hogy a magyar állam különböző okokból nem juthat annyi bevételhez, mint amennyivel valójában tervez. Az uniós források elérhetőségét övező bizonytalanság is továbbra is fennáll, az ezekből származó bevételek elmaradása pedig változatlan kiadások mellett növelni fogja a pénzforgalmi hiányt.

A továbbiakban két területtel kívánok foglalkozni a költségvetés kapcsán részletesebben: a szociális kiadások, valamint az önkormányzati szektor.

Ha megnézzük a szociális támogatások tekintetében a költségvetés jövő évi tervezetét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az államháztartás funkcionális kiadásait tekintve a 2025. évhez képest GDP-arányosan kevesebb fog jutni jóléti funkciókra, 24,6 százalék helyett 24,1 százalék. De ha a korábbi kormányhoz, tehát a 2010-es állapothoz képest nézzük a számokat, akkor a GDP 31 százalékáról 24 százalékára csökken 16 év alatt a jóléti kiadásokra költött összeg, tehát a közösből egyre kevesebb jut egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásokra, nyugdíjakra, idősgondozásra vagy éppen a családok támogatására.

A kormány sajátos módon biztosította a szociális ellátások stabilitását is, hiszen 20 éve ugyanakkora összegű a közgyógyellátás keretösszege, 18 év óta változatlanok a családi támogatás összegei, 14 éve változatlan a munkanélkülieknek járó támogatás, az még mindig 22 800 forint, 9 éve változatlanok a rászoruló gyermekek után járó pénzbeli ellátások, de nem változtak a gondozásba kerülő gyermekek nevelését végző nevelőszülőknek járó nevelési ellátmány legalacsonyabb összegei sem. Jövőre már felnőtté válnak azok a gyermekek, akik születésük óta ugyanakkora összegű családi pótlékot kapnak az államtól, de ha megnézzük a gyes, a gyet vagy az anyasági támogatás összegeit, akkor azokról is az mondható el, hogy 2008 óta egyetlen forinttal sem változtak, nem emelkedtek, ellenben a költségek folyamatosan nőttek.

Erre vonatkozólag az elmúlt években többször is ‑ magam háromszor, összességében ötször ‑ adtunk be javaslatot arra vonatkozóan, hogy ezen családi pénzbeli támogatás összegét jelentős mértékben emelje meg a kormány, hiszen a társadalmi elvárás pártpolitikától függetlenül, jobbról és balról egyaránt az, hogy ezeknek a pénzbeli támogatásoknak az összegei emelkedjenek. Sajnos egyszer sem támogatta a kormány. Most is benyújtjuk a javaslatainkat a költségvetéshez. Kérem a kormányt, hogy ezeket a javaslatokat szíveskedjen támogatni, amennyiben valóban a családokért dolgoznak.

A nyugdíjemelés meghatározásánál 3,6 százalékos fogyasztóiár-növekedést kell figyelembe venni, tehát jövőre is kényszerhitelezővé válnak a nyugdíjasok, ahogy idén is, hiszen hiába ismerték be, hogy magasabb lesz az infláció, a kiegészítés azóta sem történt meg. A méltányossági nyugdíjra fordítható összegek nem emelkednek annak ellenére sem, hogy az idősek elszegényedése folyamatosan növekszik, és így a segítségre szorulók száma évről évre jelentősen meghaladja ezt a keretet.

Nagyon fontos kiemelni azt, hogy újra kihagyták a jövő évi költségvetésből a szociális szféra béremelését. Ez nem látszódik a következő évi költségvetésben, noha egyébként Orbán Viktor kormányfő azt ígérte, hogy lesz bérrendezés a szociális területen a jövő évi büdzsé tervezete szerint. Decemberben a parlamentben a miniszterelnök azt mondta, 2026-ban várható egy értékelhető, áttörő erejű béremelés a szociális dolgozóknál, hiszen ez több mint százezer ember, „olyan fantasztikus munkát végeznek, amire talán mi nem is lennénk képesek”. Ebben tökéletesen egyetértünk a miniszterelnök úrral, valóban nagyon nagyszerű munkát végeznek, de azzal már nem értünk egyet a miniszterelnök úrral, hogy ígérete ellenére ennek a béremelésnek a fedezetét a következő évi költségvetésben nem látjuk. A béremelés hiánya azonban tovább fogja növelni a munkaerőhiányt a gyermekvédelemben és az idősgondozásban, valamint a szociális ágazatban, amit egyébként most is folyamatosan tapasztalunk.

Nem változik a közgyógyellátás kerete sem, ahogy a személyekre szánt keretösszeg sem, ami húsz éve változatlan lesz jövőre. A legtöbb szociális területet vagy a gyermekvédelmet érintő költségvetési sor sem változik, miközben elvileg béremelésre, növekvő működési költségekre, növekvő árakra kell számítani.

Ha összegezzük a szociális ellátásra jutó következő évi költségvetési számokat, akkor azt lehet elmondani, hogy ha önök maradnak kormányon, akkor jövőre legfeljebb a szinten tartás marad az időseknek, a rászorulóknak, de sok esetben tovább romlik majd a szociális támogatásra szorulók helyzete, ahogyan a szociális területen dolgozók helyzete is, hiszen a már korábban említett, beígért béremelés is elmarad.

Rátérve az önkormányzati szektorra, általánosságban elmondható, hogy az elmúlt 15 évben folyamatos volt a hatáskörök elvonása. Az állam elvette az oktatás, az egészségügy, a hulladékgazdálkodás és számos más, helyi döntést igénylő terület irányítási jogát. A hatáskörök átcsoportosításával a finanszírozás is elvonásra került, ezzel viszont a települések sok esetben veszítettek, hiszen ‑ sokszor elmondtuk ‑ lényegesen több forrást vont el az állam, mint amennyi feladatot átvállalt. Ráadásul elvették az önkormányzatok jelentős bevételeit is. Csak néhányat említve: a személyi jövedelemadóból származó bevételek helyben maradó részét, a gépjárműadót vagy az illetékeket, és még lehetne tovább sorolni.

A helyi önkormányzatok finanszírozását illetően a 2026. évi költségvetésre sok szempontból a változatlanság, illetve az anyagi helyzet lassú, de biztos romlása jellemző, javulás pedig a hazai települések helyzetében ettől a költségvetéstől egyetlen területen sem várható.

Nincs változás az idei büdzséhez képest ugyanis abban, hogy az önkormányzatoknak komoly gondot okoznak azok a kormányzati elvonások, melyek javarészt már az elmúlt években is jelen voltak, de most láthatóan szaporodtak, sőt, a meglévők pedig tovább emelkedtek. Ezek a megszorítások továbbra is a számottevő bevétellel rendelkező települési önkormányzatokat érintik elsősorban, és minden szempontból a nagyobb települések gazdálkodásának, fejlesztésének a hátrányára valósulnak meg ezek az elvonások. Az ilyen irányú kormányzati intézkedések az elmúlt évekhez hasonlóan most is leginkább Budapest Főváros Önkormányzatát sújtják, de már több más nagyobb, jellemzően megyei jogú város, így többek között választókerületem, Szeged is csatlakozni látszik ehhez a körhöz, különösen ami a szolidaritási hozzájárulás növekedése, valamint az iparűzési adó megnyirbálása kapcsán jelentkezik a településeknél.

Alacsony az állami normatíva is. Ma már a települések kétharmadának nincs számottevő saját bevétele, így feladatellátása az állami támogatástól függ, mely továbbra is alacsony, alig több mint 4 százalékkal adnának többet ugyanis az önkormányzatok működéséhez az idei évhez képest, 1408 milliárdot az 1350 milliárd forinthoz képest. Azonban ha az elvonások tekintetében vagy az elvonások figyelembevételével megnézzük ezeket az összegeket, akkor nettó értelemben az önkormányzatok jövőre 960 milliárd forint támogatást kapnak a központi költségvetésből, ami csak első ránézésre tűnhet jelentős összegnek, valójában azonban csupán azt lehet elmondani, hogy a tervezett költségvetési kiadásoknak a 2, a várható GDP 1 százalékának felel meg, ami jól mutatja, hogy tulajdonképpen hogyan is és hol helyezkednek el az önkormányzatok a kormány prioritási listáján.

(9.10)

Az önkormányzatoknak a költségvetésitörvény-javaslatból származó legnagyobb gondját továbbra is a számos kormányzati elvonás jelenti, ahogy erről már beszéltem, melyek elsősorban a számottevő bevétellel rendelkező települési önkormányzatokat sújtják. A 2026. évi költségvetés tovább sarcolja a településeket a szolidaritási hozzájárulás néven emlegetett, de valójában sokkal inkább az önkormányzatokat sújtó adó folyamatos növelésével. Míg a kormány a tehetősebbnek tartott települések fizetési kötelezettségét 2019-ben 43 milliárd forinttal csökkentette, a következő évben ezt az összeget, a szolidaritási adót már jelentősen megemelte, 2024-ben 310 milliárdot, ’25-ben a költségvetés már 360 milliárd forintot várt ezen a soron. És ha megnézzük a következő évi javaslatot, akkor az emelkedés még egy újabb szintet lépett, majdnem 10 százalékos emeléssel kívánja tovább sújtani a településeket, hiszen a következő évi tervezetben már 395,8 milliárd forintot kell befizetniük a településeknek a központi költségvetésbe.

A szolidaritási hozzájárulás intézményét jól jellemzi, hogy bár ezt a fizetési kötelezettséget azzal támasztották alá, hogy a tehetősebb önkormányzatok befizetéseiből kívánják támogatni a nehezebb helyzetben lévő önkormányzatokat, kistelepüléseket, ennek azonban a nyomát sem lehet látni, ugyanis továbbra sem képeztek egy külön alapot az ezen a soron befolyó összegek számára, nem találni arra utaló jelet, hogy ez a több ezer milliárd forint többlet hogyan kerül majd tulajdonképpen végül is a valóban, hangsúlyozom, valóban rászoruló kistelepülésekhez.

Ha megnézzük a gépjárműadót, akkor elmondhatjuk, hogy lassan, de biztosan emelkedik a költségvetés bevétele ebből is, hiszen a gépjárműadóból befolyt összeg 2026-ban már 108 milliárd forint lesz. Az összegnek abból a szempontból van jelentősége, hogy a 2020. évi törvénymódosításig ennek a pénznek a 40 százaléka az önkormányzatok bevételeit képezte. Zárójelben jegyzem meg, hogy azt megelőzően, korábban teljes egészében az önkormányzatok bevételét képezte, de ha 2020-hoz képest nézzük, akkor immár a negyedik évben teljes egészében a központi költségvetést illeti meg ez a bevétel, így az önkormányzatoknak jövőre már több mint 40 milliárd forintos veszteséggel kell kalkulálniuk a korábbiakhoz képest.

Különösen szembetűnő a helyi iparűzési adó 2024. évi bevételhez képesti többletelvonása. A „Versenyképes járások” névre keresztelt program értelmében a járások az iparűzési adó 2025. évi többletével feltöltött Területfejlesztési Alapból kérhetnek majd támogatást a beruházásaikhoz. Ez az adótöbblet a szaktárca számításai szerint 65 milliárd forint lesz. A kormány azonban úgy vonja el a helyiiparűzésiadó-bevétel vélt idei többletét az önkormányzatoktól, hogy még nem lehet tudni, hogy a cégek valójában mennyi adót fizetnek be a tavalyi évhez képest. A vállalkozások adóbevallási határideje ugyanis május vége, ehhez képest a többlet iparűzésiadó-bevételt az önkormányzatoknak már kirótták. A kormány ezért az első három hónap adóbefizetéseiből próbálja kikövetkeztetni a teljes évet, miközben az adóbefizetés nem időarányos, ezt is tudjuk, az év elején több folyik be, mint ősszel. Novemberben fogják összevetni a tényleges bevétellel ezt az összeget, és ha kiderül, hogy mégsem volt többlet, akkor majd ezt a pénzt állítólagosan jövőre vissza fogják fizetni, ha egyáltalán visszafizetik. Addig azonban a kormány visszatartja, és használja a települések pénzét.

Ha választókerületemet nézzük meg szűkebb értelemben, akkor néhány elvonás tekintetében, csak hogy említsem ezeket az elvonásokat, Szeged esetében a gépjárműadó-bevétel ebben az évben 600 millió forintot jelentett, a szolidaritási adó 5,7 milliárd forintot, a helyi iparűzési adó többletbevétele 588 millió forintot és a tömegközlekedés támogatásának elmaradása, amelyet szintén elvontak a vidéki megyei jogú városoktól, azoktól a városoktól, amelyek valamiféle tömegközlekedést működtetnek, ez közel 400 millió forintot jelentett.

Így, ha összességében megnézzük az önkormányzati területet, szektort, akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy a költségvetés nemhogy nem oldja meg, hanem tovább súlyosbítja a települési önkormányzatok gondjait, azok a problémák, amelyek jelentős részben 2019 őszén, az önkormányzati választások óta keletkeztek, bizony tovább növekednek a növelt szolidaritási adó, az elvont gépjárműadó, valamint a megnyirbált helyiiparűzésiadó-bevételek következtében. Kijelenthető tehát, hogy a bevételek további csökkenése, valamint a kormányzati elvonások további emelése tovább fogja rontani az önkormányzatok helyzetét. Különösen igaz ez a kistelepülésekre.

Mindezek miatt módosító javaslatokkal éltünk, én is, az MSZP is a tekintetben, hogy az önkormányzatok finanszírozása jobb legyen a következő évben. Így azt javasoljuk, hogy a gépjárműadó minden forintja maradjon a településeken. Ebből hozzunk létre egy alapot, ebből az alapból pedig infrastruktúra-fejlesztések, utak javítása valósuljon meg, hiszen katasztrofális állapotban vannak a települések útjai. Kapják vissza a települések a közösségi közlekedés finanszírozását a kormányzati pénzügyi keretből. Legyen ez egy 3 milliárd forintos keret. Ebből Szegednek, mint említettem, 400 millió forint járna, ami nagyon hiányzik a tömegközlekedés finanszírozásából.

Egyéni módosító javaslatokkal is éltem a költségvetéshez, így a déli Tisza-híd előkészítésének megvalósítására szorgalmazok 3 milliárd forintot. Erre egyébként, ennek a hídnak a megvalósítására többszöri kormányzati határozat is született már, azonban ez a projekt 2017 óta áll. Javaslom továbbá, hogy a Szeged és Kübekháza közötti 9 kilométeres szakasz felújítása valósuljon meg, valamint a Klárafalva és Kiszombor közötti kerékpárút is kerüljön kiépítésre a 43-as számú főút mellett. Erre is volt korábban, évekkel ezelőtt kormányzati ígéret.

Összegezve a jövő évi költségvetést, elmondhatjuk, hogy a költségvetési javaslat alapján folytatódik az a gazdaságpolitikai kínlódás Magyarországon, amit az elmúlt időszakban tapasztaltunk. Az elmúlt három év brutális mértékű megszigorítása mellett a kormány tulajdonképpen az eladósodással, illetve ennek egyre gyorsuló fokozásával tudta csak menedzselni ezeket a költségvetési folyamatokat. És ahelyett, hogy a kormány végre mindent megtenne az EU-val való megegyezés érdekében azért, hogy a gazdaság hozzájusson az európai uniós forrásokhoz, rombolja a jogbiztonságot és tovább sarcolja az önkormányzatokat, fenntartja a különadókat, amit tulajdonképpen a nap végén a lakosság fog megfizetni az emelkedő élelmiszerárakon, a díjakon és a szolgáltatásokon keresztül.

Én arra kérem önöket, hogy fontolják meg a központi költségvetéshez, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, az önkormányzathoz, valamint a szociális ágazathoz benyújtott javaslatainkat. Ezek, higgyék el, olyan módosító javaslatok, amelyek valamennyiünk számára hasznosak, és leginkább az érintettek számára teremtenek kielégítő lehetőségeket. Köszönöm, hogy meghallgattak.