Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alkalmam nyílt már néhány kormánypárti megszólalást is meghallgatni, és azért az feltűnik, hogy persze, nyilván nem meglepő, hogy a kormány dicséri a saját költségvetését, csak akkor azt nem értem, hogy az emberek miért érzik a gazdasági helyzetet ennyire katasztrofálisnak. Most néztem, hogy az egy évre vetített áprilisi infláció 4,2 százalékos volt, az államháztartási hiány még mindig nagy, és ugye, az a bizonyos repülőrajt meg növekedés, amit önök vártak, nem akar megtörténni. És azt hiszem, hogy ez eléggé látszik az önök támogatottsági adataiban is. Nagyon szeretnek mindig azzal letromfolni minket, hogy önöknek micsoda óriási támogatásuk van. Hát, ez, kérem szépen, fogyatkozik szemmel láthatólag, mert az emberek egyre jobban észreveszik, hogy nem is élnek olyan jól, mint ahogyan azt önök próbálják nekik bemagyarázni.

Nagyon sok képviselőtársam beszélt már az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás helyzetéről, hogy gyakorlatilag ezek az ágazatok milyen mértékben romokban vannak. Nem kis mértékben. Nyilván az önök rossz módszerei, a központosításuk miatt, de jelentős részben azért is, mert nem fordítanak erre megfelelő összegeket.

De én most kicsit arra szeretnék inkább fókuszálni, hogy természetvédelmi, fenntarthatósági szempontból mit lehet elmondani az önök költségvetéséről. Ugye, önök szeretnek hivatkozni a teremtett világ megvédésére; bár én azt gondolom, hogy a világ az evolúció során alakult ki, és nem teremtette senki, de nevezhetjük teremtett világnak is. Csak az a baj, hogy míg önök arról beszélnek, hogy ezt a világot meg kell védeni, addig én azt látom, hogy egyre inkább építik le a környezet- és természetvédelmet Magyarországon, és hogy a miniszterelnökük gondolkodásában ez a világ leginkább egy kiapadhatatlan pénzeszsákot jelent, amiből mindig csak kifelé tudnak venni: használják az ország környezeti erőforrásait, sőt kimerítik azokat. Erre az egyik legszomorúbb meg -idegesítőbb jelenlegi példa az akkumulátorgyárak teljesen erőltetett építése és sokkal nagyobb mértékben történő építése, mint azt az ország erőforrásai elbírnák.

De meglátszik ez a szemléletük a költségvetésen is, merthogy az idei talán még szemléletesebben mutatja ezt a fajta kizsákmányoló gondolkodásmódot, mint talán az összes eddigi. Hiszen nemhogy reálértékben, de még nominálisan is csökkennek a környezetvédelemre fordított kiadások, méghozzá nem is kevéssel, több mint 150 milliárd forinttal, ami drasztikus, 20 százalék feletti csökkenést jelent a tavalyihoz képest.

Önök egyébként szeretnek arra hivatkozni, hogy nincs is válság, és hogy önök aztán mindig megszorítások nélkül vezetik az országot. De hát az a helyzet, hogy ehhez képest soha ‑ sem a hírhedt Bokros-csomag vagy akár a Bajnai-féle válságkezelés idején ‑ sem történt ilyen mértékű és arányú elvonás a környezetvédelmi kiadásokból. Ez, amit önök művelnek, klasszikus megszorító politika, és annak is a legrosszabb, a jövőt is felélő fajtája, amikor a következő nemzedékek jóléte terhére próbálják megoldani a jelenben az egyre kilátástalanabb orbáni kormányzás által okozott problémákat.

735 milliárdról 589 milliárdra csökkennek a környezetvédelmi ráfordítások a költségvetési törvény tervezete szerint, amire Magyarország valós környezeti állapotának ismeretében sem mentség, sem magyarázat nincs. Elég tragikus ez az összkép, de a részletek külön-külön is nagyon elszomorítóak és nehezen indokolhatóak. Az ismétlődő ragadozómadár-mérgezések, a bagolyfióka- és denevér-agyonverések vagy a fecskefészek-leverések és -befalazások, a folyópart-letarolások és az Alföld kiszárításának országában a lakosság környezeti szemléletének formálására mindössze 125 millió forintot szánna a kormány.

Hát, vessük ezt össze, mondjuk, a kormányzati kommunikációval és konzultációval kapcsolatos feladatok 40 milliárdjával, meg azzal, hogy az egyik a fenntartható jelenünket szolgálná, a másik viszont csak egy minden téren bukásra álló kormányzati garnitúra hatalomban tartását. Vagyis a másodikhoz, ehhez a 40 milliárdhoz semmiféle közcél nem kapcsolódik.

Egyébként gyakran eszembe szokott jutni, hogy milyen jó lenne, ha az óriásplakátokon ‑ ahova önök az elképesztő, bornírt hazugságaikat és a gyűlöletkeltésüket szeretik felírni ‑, ezeken az óriásplakátokon, mondjuk, valóban társadalmilag hasznos üzenetek lennének, akár olyan környezetvédelmi, környezeti nevelési vagy akár olyan állatvédelemmel kapcsolatos üzenetekkel, ami tényleg alkalmas lenne arra, hogy az embereket akár elgondolkoztassa, valamint felkeltse a figyelmüket adott esetben egy olyan kampányra, amit önök az ilyen zöldcélok érdekében folytatnak, és akkor talán valami haszna is lenne annak, hogy kiplakátolják az egész országot, és nem az lenne, hogy még a kisgyerekek is félnek attól, hogy majd biztosan háború lesz, és nem csak ijesztgetnék és gyűlöletre uszítanák az embereket. De hát, ugye, önök nem ezt csinálják.

Árulkodó az is, hogy 2025-ben a vízvisszatartás egyáltalán nem jelenik meg önálló fogalomként a tervezetben, miközben egyrészt rohamtempóban szárad ki az ország, másrészt egyébként létezik is azért vízvisszatartási program, vagy legalábbis eddig létezett, mert ugye, a költségvetésben nem látok erre elkülönített forrásokat.

Egyébként ez az egész vízkérdés tényleg tragikus. Az, hogy az ország egyharmada elsivatagosodik, és az, hogy erre egyébként megvannak a szakma megoldásai, az, hogy a vízvisszatartásnak milyen módszerei vannak, amelyek a táji adottságokat használják; az, hogy tájhasználatváltásra lenne szükség, az, hogy a tájban kell megtartani a vizet, ezek mind-mind olyan dolgok, amikre azért valamennyi forrást kéne áldozni.

Ehhez képest hallgattam Bányai Gábor hozzászólását, aki ugyan beszél a klímaváltozásról, de aztán gyorsan rákanyarodik arra, hogy védekezni kell az árvizek ellen, és mindenféle szivattyúk vásárlásáról beszél, amivel persze, nyilván, az árvizek ellen a településeket meg kell védeni, de azért én sokkal nagyobb problémának látom a jelenlegi klímaválság miatt magát ezt az elsivatagosodást.

És az a helyzet, hogy amellett, hogy a gazdálkodók felé megnyitották a lehetőséget, hogy önkéntesen jelentkezzenek arra, hogy elárasszák a földjeiket, forrást kéne arra is biztosítani, hogy adott esetben a tájhasználatváltást, tehát a terményváltást vagy akár a művelésiág-váltást valahogyan támogassák és finanszírozzák.

(16.40)

Itt nemcsak arról van szó, hogy legelőket kell elárasztani vízzel, hanem arról is van szó, hogy bizonyos szántóföldi kultúrákat, mármint egyes konkrét helyeken, ahol azokat nem lehet gazdaságosan termeszteni, azokat egyszerűen fel kell hagyni, és mondjuk, akár egy kukoricás helyett is nyilván megfelelő idővel adott esetben egy gyepet vagy egy legelőt kell létrehozni, és nyilván ehhez anyagi ösztönzőkre van szükség. Én azt remélem, hogy ezt valahogyan bele kellene illeszteniük a költségvetésbe.

Ha megtörténik a vízvisszatartás és a tájhasználatváltás, akkor természetesen amellett van szükség bizonyos területeken öntözésre. Azt nagyon fontos elmondani, hogy az öntözés önmagában nem megoldás, tehát ha teljesen csak az öntözésre fordítanak forrásokat, akkor az nagyon-nagyon kevés, és biztos, hogy nem lesz megoldás. De ha az egész képet nézzük, akkor van helye az öntözésnek is. Viszont amit most önök gyakorlatilag ebben a költségvetésben erre biztosítanak ‑ 6,7 milliárd forint ‑, az nagyon-nagyon kevés. Ez kevesebb annál, mint amit egyszer egy korábbi döntésükben közreadtak. Akkor azt mondták, hogy évente 17 milliárdot akarnak erre a célra fordítani. Nyilván abból a pénzből, amit az állam Tiborcz István háromszorosan túlárazott irodaházainak megvásárlására fordított, az ország teljes öntözőrendszerét modernizálni lehetne, sőt még a tájhasználatváltás programját is gyakorlatilag meg lehetne alapozni. Tehát én azt gondolom, hogy a teljesen fölösleges, túlárazott irodaház-vásárlások helyett inkább az elsivatagosodás ellen kéne küzdeniük, és arra kellene költeniük azt a rengeteg, rengeteg milliárdot.

Aztán itt van a víziközmű-fejlesztés. A vízvezeték-hálózat teljes hossza Magyarországon közel 95 ezer kilométer. 2023-ban Magyarország területén összesen 93 969 csőtörés következett be. Ez egy óriási nagy szám. Ez átlagosan napi 257 esetet jelent. Ez a magas szám rávilágít az elöregedett vízhálózat jelentette problémákra és az infrastruktúra sürgős felújításának szükségességére. Gyakorlatilag az, amit önök terveznek, hogy majd 1000-1500 kilométer vízvezetéket felújítanak, sajnos édeskevés. Ebben az ütemben 200-300 évbe is telne, mire Magyarország vízhálózatát felújítanák. Nyilván ezt éves ütemezett szinten kell végrehajtani, de azért ez a 200-300 év egy kicsit nekem soknak tűnik.

Emellett sajnos csökken a természetvédelmi értékek megőrzésének előirányzata is. Ugyan nominálisan van egy minimális emelés, úgy, mint a génmegőrzésnél, csakhogy a növekedés mértéke még a bevallott inflációt sem éri el. Márpedig például a Kárpát-medence klimatikus viszonyaihoz alkalmazkodott tájfajták megőrzése megint csak egy olyan élelmiszer-biztonsági kérdés, amely egyszerűen elképesztő fontos ahhoz, hogy egy fenntartható jelenben és a jövőben éljünk, hiszen lehet, hogy ezek a tájfajták lesznek majd a záloga a közeljövőben annak a mezőgazdasági termelésnek, amely egészséges élelmiszert tud nekünk biztosítani.

Emellett itt van az állatvédelem. Az igazságügyi tárcánál van valamiért a Közös Ügyünk az Állatvédelemért Alapítvány. Itt egy 2,7 milliárdos támogatási összeget adnak számukra. Én ezt egyébként kevésnek tartom, ráadásul az infláció is amortizálja ezt az összeget. Azt is problémának tartom, hogy az alapítvány, bár valóban folytat különböző állatvédelmi programokat, tevékenységeket, de így, hogy mindent egy alapítványon keresztül oldanak meg, nincsen igaziból rendszerszintű stratégia, és nincsenek világos, előre bejelentett kritériumok, hogy például az alapítvány mi alapján támogat egyes menhelyeket, és mi alapján nem.

Tehát én azt gondolom, nem szerencsés, hogy minden létező állatvédelmi forrást gyakorlatilag csak az alapítványon keresztül fizetnek ki, és ráadásul ez a pénz, amit adnak, ez is kevés. Én ezt kevésnek gondolom. Aki tudja, hogy milyen helyzetben vannak az állatmenhelyek, mennyi kóbor kutya és macska van az országban, azt gondolom, tisztában van azzal, hogy ez így a kozmetikázásra lesz csak elég.

Hát, ugye, a vasút marad mostohagyerek, ahogyan eddig. A fenntarthatósági és modernizációs fejlesztések 20 milliárdjából azon a költséghatékonysági szinten, ahogyan a Lázár-tárca dolgozik, legfeljebb a vasúti WC-k toalettpapírjára futja majd. A vasút tragikus állapota, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok forrást kívánna. Az, hogy a vonatok vagy késnek, vagy kigyulladnak most már évek óta, ez egy elég szomorú képet fest. A fenntartható közlekedésnek a vasút egy nagyon fontos eleme lenne.

Az elvben önök szerint épülő, a valóságban viszont nem létező Paks II.-re 95 milliárd forintot fordítanának. Jelzem, hogy itt még az első betonöntés nem történt meg, tehát ez igaziból nem számít épülő erőműnek. Folyamatosan halogatják azt, hogy mikor kezdődik meg ennek az építése. A gödörásás és a gödörfal leomlásának problematikájával küzdenek. Én azt gondolom, hogy gyakorlatilag ezt a beruházást már rég le kellett volna állítani. Eleve nem kéne az oroszokkal atomerőművet építeni. Szerintem egyébként egyáltalán nem kéne új atomerőművet építeni, de aztán orosz beruházókkal pedig végképp nem, tekintve a háborús agressziót is. Tehát több mint felelőtlenség gyakorlatilag közel 100 milliárdot ebbe a projektbe fektetni.

Sokkal több értelme lenne, hogyha ezt a pénzt a lakások energiahatékonysági felújítására költenék. Egyébként önök évek óta leállították ezt a programot, és nincs támogatás az emberek számára, nincs érdemi támogatás, akár önerő nélküli támogatás az emberek számára, hogy a saját házaikat, lakásaikat energiahatékonyság szempontjából felújítsák. Ennek sokkal több értelme lenne, mint ebbe a teljesen veszteséges és szemmel láthatólag zsákutcába futott projektbe önteni a milliárdokat.

Zárásként még megemlíteném, hogy a környezeti- és természetikatasztrófa-kárelhárításra gyakorlatilag 2 milliárd forintot állítottak be a költségvetésbe ‑ ami véleményem szerint nagyon kevés, és sajnos egyre több környezeti és természeti katasztrófának nézünk elébe ‑, mindeközben a kormányzati informatikai infrastruktúra-alkalmazás üzemeltetésére ennek az összegnek a tízszerese van a költségvetésben, miközben egyedül a Dunába szivárgó mérgező óbudai gáziszap eltakarítása, amire egyébként már bírósági ítélet is kötelezi önöket, tíz évvel ezelőtti áron kerülne tízmilliárd forintba. Tehát teljesen világos, hogy a környezeti- és természetikatasztrófa-kárelhárításra ez a 2 milliárd forint semmi, holott évek óta, a kormányzásuk elmúlt 15 évében is már rengeteg ilyen problémát kellett volna megoldaniuk, és borzasztóan lassan haladnak ebben a kérdésben is.

Gyakorlatilag ennyit tudok elmondani az Orbán-kormány költségvetési tervezetének zöldfejezeteiről, ami sajnos nem igazán zöld. Vagy esetleg mondhatjuk azt is, hogy ez a zöld nem az élő természet színe, hanem inkább a penészes narancsé, és valószínűleg ugyanoda is kerül majd ez a költségvetés meg az önök kormánya is, ahova a penészes narancsok szoktak kerülni. Köszönöm a figyelmet.