{"cycle": 42, "id": "156-24", "date": "2025-05-21", "ulnap": 156, "seq": 24, "speaker": "Z. Kárpát Dániel (Jobbik)", "p_azon": "z012", "faction": "Jobbik", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita megkezdése T/11864 Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről", "iromany": "T/11864", "duration_s": 1803, "position": "jegyző", "chars": 29485, "paragraphs": ["Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jobboldali és nemzetben gondolkodó országgyűlési képviselőként egy költségvetés tervezetét mindig abból a szempontból vizsgálom meg, hogy az a magyar családok szülőföldön való boldogulását, a gyermekek nevelését és egyáltalán a széles értelemben vett magyar megmaradást mennyiben szolgálja. Határozottan úgy érzem, hogy ez a költségvetési tervezet egy utolsó lehetőség lehetett volna a kormány számára a tekintetben, hogy valamit korrigáljon, valamerre elmozduljon a korábbiaktól, és végre belássa azt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar meg tudjon maradni Magyarországon.", "De ez a költségvetés elképesztő dolgokat tartalmaz, viszont legalább ilyen fontos dolgokat nem tartalmaz. Egy, a kényszerből kivándorolt magyarokat hazahívó program konkrétan nem található meg ebben a költségvetésben, és bár voltak nagyon gyenge próbálkozásai, úgy látszik, hogy ez a kabinet letett arról, hogy megpróbálja hazacsábítani azokat, akik ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ nagyon sokszor kényszerből hagyták el ezt az országot. Ha pedig a szülőföldön való boldogulás ideálját vizsgáljuk, akkor emlékezzünk azokra a kormánypárti ígéretekre a 2010 utáni időszakból, amelyek azt vizionálták, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Nem akarok visszamenni még régebbre, a sunyi ígérgetésig a Bécsben nyitható cukrászdákról, de látjuk, hogy évtizedek óta át vagyunk verve.", "(12.20)", "Évtizedek óta és az EU-csatlakozás előtti időszak óta hangzanak el olyan ígéretek, amelyek a magyarságot soha nem tudták közelebb hozni a széles értelemben vett európai átlaghoz, és ez a katasztrófa, mert a normális bérek koncepciója, ha úgy tetszik, egy béruniós koncepció nem jelent meg az elmúlt évtizedekben a magyar költségvetésben. A magyarok pedig azt tapasztalják, hogy bár elmondják nekik, hogy mennyit spórolhatnak a rezsijükből, de nem teszik hozzá, hogy mennyire megalázóan alacsony fizetésből kell a rezsiköltségeket, a lakhatási költségeket, a gyermeknevelési költségeket kiszorítani.", "És én emberileg nagyon őszintén megértem kormánypárti képviselőtársaimat akkor, amikor a különböző politikai intézményeik védelmét ellátják, legyen szó rezsicsökkentésről vagy a családtámogatási rendszerről. Semmiképp nem leszek ellendrukker, akkor sem, ha látom, hogy a kormány nehéz helyzetben van. Látom azt, hogy mondják, hogy 4800 milliárdot költenek a családtámogatási rendszerre. Nem akarok szőrszálhasogató lenni, és elkezdeni azon vitatkozni, hogy tudnak‑e még egy olyan országot mutatni, ahol az általam amúgy támogatott „Nők 40” program több mint 200 milliárdja a családtámogatások között van felsorolva. Biztos, hogy van közvetett kapcsolat a gyermekvállalással, a gyermekneveléssel, nagyszülőként, no de azért talán belátják, hogy igen erőltetett ezt a családtámogatások soron szerepeltetni, mondjuk, a családi adókedvezmény mellett.", "A fő probléma szerintem nem azzal van, hogy önök kevés pénzt fordítanak családtámogatásra ‑ bár én tudnék többet is javasolni, és meg is tudnám mondani azt, hogy milyen csatornákon tudna ez nagyon-nagyon jól hasznosulni ‑, a probléma az, hogy a relatíve sok idecsoportosított költségvetési forrás után önök elvéreztek, katasztrofális bizonyítványt kaptak a demográfia frontján. Legyünk korrektek, ez nem csak a Fidesz-KDNP-kormányokra igaz. Az azt megelőző balliberális rémálom, ami a Bokros-csomagtól eredeztethető, több évtizedes lenyomatot képezett, és a magyar demográfiai viszonyoknak elképesztő módon odavágott.", "Eljutottunk 2010-ig, amikor is az összes régióbeli ország termékenységi arányszáma 1,1-1,2-re lehúzódott, és aztán elkezdett helyreállni a visszapótlódásnak nevezett ‑ demográfusok által a szakmában így nevezett ‑ folyamatnak köszönhetően. Ez olyan 1,5-ig mindenhol visszaállt; Magyarországon a legkésőbb ‑ máshol ez már 2010 környékén bekövetkezett ‑, nálunk olyan 2014-15-re. Ezt a mindenhol bekövetkező folyamatot erősen félreértette a kormány, és igyekezett úgy beállítani, mintha ez az ő családpolitikai intézkedéseinek lenne köszönhető, miközben egy regionális trendről is volt szó.", "És bár voltak olyan családtámogatási intézkedések, amelyek számomra rettenetesen szimpatikusak voltak ‑ az első ilyen a családi adókedvezmény volt ‑, a kormány a megvalósításukat valahogy mégis képes volt úgy elügyetlenkedni, hogy ezek nem tudták, vagy csak nagyon rövid ‑ átmeneti, két-három éves ‑ kiugrásokat tudtak hozni az élveszületések számában, és a szakemberek szerint ilyenkor az amúgy is vágyott gyermekek jellemzően szerencsére egy kicsit hamarabb születtek meg, de nem sikerült rendszert váltani. Nem véletlen, hogy nagyon kevés 90 ezer alatti élveszületési számot felmutatni képes éve van a magyar történelemnek, és ezek szinte kivétel nélkül 2010 utánra esnek.", "És most eljutottunk oda, hogy a 2022-es 88 ezres gyermekszületési szám után ’24-ben ez a szám 77 500. A termékenységi arányszám pedig visszacsúszott oda, ahol a legrosszabbnak tartott balliberális években volt. Ebből mindenki levonhatja a maga következtetéseit.", "A kormány azt fogja mondani, hogy: hát, csökkent a szülőképes korban lévő hölgyek száma, ne várjunk itt csodát, ez is, a relatív siker is siker!", "Én pedig azt mondom, hogy a kormány történelmi mulasztása volt az, hogy a Ratkó-unokák kapcsán engedte úgy elhagyni a gyermeket vállalni képes kort, hogy számukra nem dolgozott ki egyetlen célzott, csak nekik kitalált programot sem. Még ha azt csinálta volna a kormány, hogy mindannyiuknak ajándékba, ingyen felajánl egy öröklakást, és úgy vártuk volna azt, hogy jobban megtalálják a számításukat itthon, költségvetési szempontból, hosszú távon az ország akkor is jobban járt volna, de ezt a kormány elmulasztotta. Elhitte az átmeneti sikereket; nem vett tudomást arról, hogy rendszerszinten asszisztált a katasztrófához. És most itt vagyunk a zuhanás közepén, amikor látjuk azt, hogy a kormány végre-valahára igyekszik hozzányúlni olyan alapintézkedésekhez, mint amilyen a családi adókedvezmény.", "De hogy teszi ezt a kormány? Elmondja, hogy megduplázza, és ez egyébként számtani értelemben igaz ‑ és én ezt támogatom, örülök neki ‑, reálértékben viszont a nullszintre hozza csak vissza, mert úgy vezette be a kormány a családi adókedvezményt, hogy elmulasztotta azt inflációkövetővé tenni, tehát a bevezetés óta egyszer-kétszer hozzányúlt ‑ a kétgyerekesek esetében is történt korrekció, tehát ezt ne vitassuk el ‑, de összességében a családi adókedvezmény vásárlóereje kevesebb mint a felére csökkent, és a kevesebb mint felére csökkent vásárlóerő után dupláz a kormány, tehát reálértéken nagyjából a nullára hozza vissza. Ez jó, ezt ne vitassuk el, és arra kérem az ellenzéki képviselőtársakat is, hogy ebbe igazán ne szálljanak bele, csak ne mondja azt a kormány sem, hogy ez egy forradalmi erejű, a demográfiai viszonyokra mélyen és alapvetően ható intézkedés, mert ez egy nullpontra történő visszahozatal.", "A kormány akkor tudna érdemben várni a demográfia frontján valamit, ha végre szembenézne az egész nemzetet átható depresszióval. Igyekezne megérteni és megfejteni a kilátástalanság okát, amiben a korszellem is benne van, én ezt elismerem, meg az, hogy egy európai szintű válsággal és identitásválsággal is számolnia kell az öreg kontinensnek. De pusztán azt mondani, hogy a Nyugat még nagyobb bajban van demográfiai fronton, mint mi, ezért mi nem is vagyunk akkora bajban, ez félrenézés. Ezzel még a zuhanás tempóját sem lehet lassítani, és mindez óriási felelőtlenség lenne.", "Összességében a kormány akkor várhatna valamit ezen a területen, ha nemcsak a családi adókedvezményt duplázná meg, de még két nagyon fontos dolgot megtenne: egyrészt meg kellene dupláznia a családi pótlékot, de nem úgy, ahogy a balliberálisok várják. Nem feltétel nélkül és nem társadalmi teljesítmény elvárása nélkül, hanem adott esetben ott is kedvezni, ahol nincsen munkaviszony, mondjuk, kényszerűségből, egészségromlás okán, más okokból, viszont vannak gyermekek. Itt a családi kártya intézményének a bevezetésével azt kell elérni, hogy duplázzuk meg ezt a pótlékot, viszont írjuk elő ‑ igen, várjuk el! ‑, hogy ezt csak a gyermek érdekkörében hasznosulva lehessen elkölteni alapvető élelmiszerre, gyermeknevelési cikkre, a gyermek szellemi épülését szolgáló szolgáltatásokra. Ily módon, ha a családi adókedvezmény és a pótlék is megduplázódna ‑ dupla duplázás, ha úgy tetszik ‑, már kézzelfogható lenne az a segítség, amit a családoknak nyújtanak. De statisztikai értelemben egy gyermekét egyedül nevelő, egygyermekes családanya vagy éppen családapa ‑ nem is értjük, hogy az adómentesség miért nem vonatkozhat, mondjuk, a gyermeket egyedül nevelő férfiakra? ‑ a hónap közepére eljut oda, hogy többet fizet be a költségvetésnek áfa formájában a brutális, 27 százalékos gyermeknevelési cikkeket sújtó büntetőadónak való kitettség okán, mint amennyit alanyi jogon a gyermeke után megkap.", "Ez egy nagyon rossz szimbolikájú állapot, ezért én arra kapacitálom önöket ‑ bőven lenne rá pénz ‑, hogy a gyermeknevelési cikkek áfatartalmát le kellene nullázni. Az tarthatatlan, hogy mind a pelenka, mind a bébiétel, mind a babakocsi egész Európában Magyarországon bír a legnagyobb adótartalommal. Ez felháborító, és így várni demográfiai fordulatot még inkább az!", "És ha ezt megteszi a kormány, öt évvel ezelőtt nyugodtan elküldhettek volna haza azzal, hogy: hát jó, de lenyeli a kereskedő az áfacsökkentést, többször elmondták, hogy ez nem feltétlen egy jó módszer, bár önök is kísérleteztek vele, de én azt mondom, hogy az online Árfigyelő megjelenése alapjaiban változtat a körülményeken. Az online Árfigyelő kiterjesztve alkalmas lenne arra, hogy a gyermeknevelési cikkek piacán monitorozza, hogy egy árrobbanás mögött áll‑e valódi piaci folyamat, vagy sem, és elérje azt ‑ adott esetben pusztán a társadalmi haragnak az odacsatornázásával a nyilvánosság ereje által ‑, hogy ez az áfacsökkentés valóban a gyermekek, a családok és a gyermeket nevelő családok érdekkörében hasznosuljon.", "Ha ezt a három lépést megteszi a kormány, és mindezt kiegészíti egy lakhatási programmal, és szembenéz a társadalmi szintű depresszióval, a saját maga által is okozott depresszióval, akkor lehet egyáltalán érdemi elmozdulást vizionálni, addig nem. És azt látjuk, hogy ebben a rendszerben nemcsak egy bérunióra, nemcsak a családtámogatási rendszer inflációkövetővé tételére van szükség, hanem egy átfogó lakhatási programra is.", "A kormány által végigvinni nem tudott maxi-Dubaj-projekt volt mindennek az állatorvosi lova: a kormány azt várta, hogy majd a piac megoldja. Először engedték az Airbnb-t, mert igazából hosszú évekig nem csináltak vele semmit, amíg az ki nem véreztette a budapesti albérletpiacot. Majd gyáva módon a fővárosi önkormányzatokra és önkormányzatra testálták annak a felelősségét, hogy szabályozzák ezt az intézményt, de ezzel párhuzamosan forráshiányossá tették ezeket az önkormányzatokat. Nyilvánvaló, hogy senki nem akart komolyabban szabályozni és további bevételtől elesni. És végre, amikor a szigorúbb irányba mozdultunk el az Airbnb-vel kapcsolatban, akkor meglepetten szembesültünk azzal, hogy letarolta a budapesti és a nagyvárosi albérletpiacot: 260-270 ezer egy fővárosi albérlet, és a kormány ezzel szemben lényegében nem tett semmit. Így oldotta meg a piac, ugye?", "(12.30)", "Én piacpárti közgazdászként azt mondom, hogy nagyon jó, ha van verseny, és nagyon jó, ha a nagy nemzetközi hálózatok nem tarolják le a magyar piacot, és a magyar vállalkozó is megtalálja a helyét. A probléma az, hogy Magyarországot letarolták a nagy nemzetközi hálózatok, és ez a kormány lényegében feladta a harcot a legtöbb nagy hálózattal szemben, legyen szó bankokról, legyen szó multikról vagy legyen szó éppen az Airbnb-ről és a sharing economy további tagjairól.", "Azt kell hogy mondjam, felelőssé kell tennem a kormányt azért, hogy ezeket a nagy hálózatokat úgy engedte rá a magyarságra, hogy nem biztosított védőpajzsot számukra sem a lakhatás, sem a családtámogatások, sem a gyermeknevelési cikkek, sem az adórendszer frontján. Ha nincsen állami hátterű bérlakásépítési program, egy ilyen kínálati szűkösség közepette az albérletár-robbanás nem kezelhető. Ne csodálkozzon a kormány, hogy ha egy életét elkezdő pár esetében két fizetésből az egyik csak a lakhatásra és kizárólag arra meg a rezsire megy el, akkor lehet, hogy ott eggyel vagy kettővel kevesebb gyermek fog születni, mint ahányat eredetileg terveztek. És amíg ezzel a kormány nem szembesül, nem lehet mit tenni.", "Most a rezsicsökkentésbe kapaszkodik a kormány, mint az utolsó vagy az utolsók között az egyik olyan politikai termékbe, ahol egy pozitív aurát sejt, és azt sejti, hogy na, ebbe aztán igazán nem lehet beleszállni ‑ én sem akarok beleszállni. Örülök annak, ha a lakosság kevesebbet fizet, meghagyom a hozzáértőknek, hogy elvégezzék azt a számmisztikát, hogy ha engedték volna a piaci árat érvényesülni, akkor melyik években jártak volna jobban a fogyasztók, mint ahogy egyébként jártak a rezsicsökkentés konstrukciójával, és nem akarok kiselőadást tartani nemzetközi beszerzési árakról sem, mert nem vagyok ennek a szakembere.", "De azt látom, hogy a kormány elmulasztott egy nagyon egyszerű logikai nyomon követést, hiszen az a helyzet, hogy a lakosság frontján vitásan, de igyekezett valamit segíteni a rezsi tekintetében, viszont nem segített érdemben a magyar vállalkozóknak, vállalkozásoknak. Ha egy magyar vállalkozás rezsiköltsége két-háromszorosára emelkedik néhány éven belül, a kormány elfelejtette figyelembe venni, hogy a nap végén ennek az árát a fogyasztó felé fogják érvényesíteni, ugyanúgy a magyar emberekkel fogják megfizettetni, mintha otthon a villany- vagy a gázszámla lenne magasabb. A kormányzat tökéletesen elmulasztotta ennek kezelését.", "A valódi rezsicsökkentés másik alappillérét, lábát is elmulasztotta, ez pedig a lakásfelújítások és otthonfelújítások széles körű finanszírozása. Volt itt persze mindenféle projekt és alap, ne vitassuk el, hogy ezek azért sok tízezer embert tudtak érinteni, de azt látjuk, hogy az Európai Unió közösségi forrásai is rendelkezésre álltak volna egy olyan felújítási programhoz, amely évente akár 100 ezer ingatlant célozhatott volna meg. A kormány ugyanakkor jó sok évvel ezelőtt tudatos döntést hozott: megállította ezeknek a forrásoknak a felhasználását a közintézmények felújításánál, és nem terjesztette ki ezt a lakosok, a polgárok, a lakossági szektor felé. Ez az elképesztő mulasztás évente szintén egy több száz milliárd forintba kerülő tehertétel a polgárokon.", "Ha megvizsgáljuk, hogy mi a brutális tehertétel még, hát a forint/euró árfolyam, amiről szintén nem sokat beszélt a kormány, ellenzéki oldalról is rendre a költségvetés kiszámíthatatlanságának egyik alapfaktoraként jelölik. Ebben van is igazság, ez így van. De az, hogy 266 forint/euróval vette át a kormányzást annak idején, 2010-ben a Fidesz-KDNP, és most nagyon örülnénk, ha 400 alatti összegekről beszélhetnénk, ez egy elképesztő kitettséget mutat. Regionális szinten is nagyon ritka az, hogy ennyit veszítsen az értékéből egy deviza. Azt látjuk, hogy ha megvizsgáljuk a csehek vagy akár a lengyelek helyzetét, bizony olyan példákat is találunk, hogy átmeneti időszakban erősödni voltak képesek az ottani devizák, mondjuk, az euróval szemben. Magyarországon ez elképzelhetetlen.", "De a gyenge forint összességében és minden családot érintő módon egy ezermilliárdos nagyságrendű különadót jelent a magyar polgárok számára. Hiszen akár ezt a telefont vesszük, akár a zakómat, akár a nyakkendőt, én nagy vadásza vagyok a magyar termékeknek, és amiből lehet, magyar előállításút veszek, de a legtöbb esetben ez nem opció. Sajnos még az élelmiszerek frontján is nagyon-nagyon nehéz dolga van annak, aki kizárólag magyar terményt keres, és még annak az előállításához is kell külföldről behozott vegyszer, külföldről behozott gép. Tehát nem lehet kikerülni a gyenge forint hatását.", "A kormány erről nemes egyszerűséggel nem vesz tudomást. Azt mondja, hogy neki ezzel semmi dolga, ott a Magyar Nemzeti Bank, az pedig azt mondja, hogy neki nincsen árfolyamcélja, mert a kormány nem írta bele az MNB-ről szóló törvénybe, hogy legyen árfolyamcélja. Tehát dobálják a felelősséget, és a nap végén a gyenge forint árát a magyar polgárok fizetik meg.", "Azt is látjuk, hogy a kormány a más irányokban elképesztő költekezésének az árát szintén a magyar lakosokkal fizetteti meg. 2010 után ‑ többen itt voltak önök közül ‑, amikor a költségvetési vitákat folytattuk, mindig megvizsgáltuk, hogy a magyar polgárok áfa formájában mennyit fizetnek be a költségvetés számára; 2000 milliárd, 3000 milliárd, esetleg 4000 milliárd, ez volt a nagyságrend hosszú éveken keresztül a lakosság általi áfabefizetések tekintetében.", "Ebben a csomagban, én azt látom, hogy jóval több mint 8000 milliárdot várnak a polgároktól, majdnem 9000 milliárdot, és az elmúlt években volt olyan, amikor azért tudtak megvalósítani nagyobb kormányzati osztogatócsomagot, mert 900 milliárddal több áfát húztak le a lakosságról, mint amennyit előzetesen vártak. Ennek az oka például az volt, hogy volt olyan év, amikor bizonyos időszakban 40 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ára, a magyar polgár pedig nem tudja ezt kikerülni, ételt kell hogy tegyen a családja asztalára, és ha az árrobbanás után megfizeti ezeket a brutális költségeket, logikus módon több áfát is fizet be a költségvetésbe, amit a kormány el tud költeni, jó esetben családtámogatásokra. De ha ezt megteszi, még akkor is csak nullára juttatta vissza az érintett családokat, sokszor pedig egészen másra költi.", "Tehát összességében az áfa egy tarolás a kormány számára. Azt mondja, hogy persze a munkát terhelő adókat akarja alacsonyan tartani, és ez igazából egy stratégia és filozófia. De ez egy rossz filozófia, mert az adórendszeren keresztül igenis szemléletmódot tükrözünk.", "Ha a gyermeknevelési cikkek áfája Európában itt a legmagasabb, akkor szégyenteljes dolog pusztán csak ezektől az intézkedésektől demográfiai fordulatot várni, mert az nem fog eljönni, és tudjuk, hogy nem fog eljönni. Ha az alapvető élelmiszerek és főleg az egészséges élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök áfája itt az egyik legmagasabb Európában, akkor megint csak nem lehet egy megélhetési értelemben vett fordulatot vizionálni.", "Azt látjuk, hogy mindez egyértelműen redukálja és csökkenti a polgárok mindennapi biztonságérzetét, amiért felelőssé kell tennem a kormányt. De felelőssé teszem a kormányt azért is, mert ezt a kiszolgáltatottságot a fogyasztóvédelem és ezen belül a pénzügyi fogyasztóvédelem területén nemcsak megtűrte, de saját maga is előidézője volt ennek.", "Azért mondhatom ezt, mert bár itt beszélünk arról, hogy a családi adókedvezmény összege 300 milliárd körüli volt az emelés előtt, a családi pótlék 305 milliárdjával mi lesz, de ezenközben van Magyarországon egy ágazat ‑ a bankrendszerről beszélünk ‑, amely 2000 milliárd forint fölötti profitot tud realizálni, egy brutális, már-már irritálóan magas profitot. Közben azt látjuk, hogy ebben a tervezetben pénzügyi tranzakciós illeték tekintetében 605 milliárdot fizetne a bankrendszer, és lehet, hogy technikailag ezt be is fizeti.", "A probléma az, hogy ők bevallják, hogy ezt az utolsó centig és fillérig áthárítják a fogyasztókra, és még nagyobb baj, hogy a kormány ezzel szemben nem tesz semmit, nem mondja ki, hogy itt törvénysértés zajlik folytatólagosan, mert a jogalkotó ezt a terhet nem a fogyasztókra, nem a polgárokra vetette ki, hanem az érintett bankokra.", "Ezenközben Európa talán legdrágább bankrendszerét üzemeltetik az itt működő kereskedelmi bankok és pénzintézetek, irgalmatlan lehúzást foganatosítanak, ügyfelenként átlagosan több mint 41 ezer forintot húznak le évente, csak azért, hogy forgathatják, használhatják az emberek pénzét, és ami a legirritálóbb, a saját, már adózott pénzünk készpénzben való felvételéért szintén újabb sarcot szabnak ki. Mindez vérlázító. Könnyű egyébként olyan nemzetközi iránymutatásokat találni, amelyek levezetik, hogy ezt miért nem szabadna. Magyarországon mégis ez történik, és ezenközben a bankadót, a tranzakciós illetéket pofátlanul, arcátlanul hárítják át a polgárokra, a fogyasztókra.", "Mi ezzel szemben az ingyenes bankolás koncepcióját javasoljuk átlagbérig, és az alapműveletek tekintetében ingyen kellene bankolnia mindenkinek Magyarországon. A bankok békeidőben mindig is abból éltek, hogy forgathatják a polgárok pénzét. Nekünk azt ne adják el, hogy 67 forintos költségük van egy sms-en, mert ez egy fogyasztóvédelmi rémálom! Tudjuk, hogy a piacon 10-12 forintért simán el lehet ezeket számolni. Ne mondják azt, hogy 50 meg 67 forintot kell fizetni egy értesítésért annak, akinek még be van állítva!", "Az a vérlázító dolog, hogy ha az ingyenes készpénzfelvételi limit felett százezer forintot felvesz az ember, akkor 2500-3000, akár 4000 forintot is lehúznak róla, ami szintén elképesztő, arcátlan. Büszkén hirdeti több kereskedelmi bank, hogy ő készpénzmentes bank, mintha ez széles körök szemében valami pozitív dolog lenne, de a bank azt a pofátlanságot is eljátssza, hogy lényegesen magasabb költséget számít fel a pénzintézetben a pénztárból való készpénzfelvételnél, mint az ATM-en keresztül.", "(12.40)", "A helyzet az, hogy a bank félreérti a saját szerepét. Mi nem tartunk igényt arra, hogy edukáljanak bennünket kereskedelmi cégek és pénzintézetek, mert el tudjuk dönteni, hogy készpénzt szeretnénk használni, vagy a sokak által digitális kényszerzubbonynak érzett világban élni. Nem szorulunk rá a pénzintézetek edukációjára, meg arra sem, hogy extra sarcot és költségeket húzzanak le rólunk.", "Működik a parlament Gazdasági Bizottságának egy Fogyasztóvédelmi Albizottsága, amelynek elnökeként több indítványt tettem, hogy ez változzon. Örültem annak, hogy kormánypárti képviselők is megszavazták többüket ezeknek az indítványoknak, például az ingyenes készpénzfelvétel összeghatárának a 250 ezer forintra emeléséről szavaztunk, kormánypártiak, ellenzékiek egyaránt. S bár ez jobbikos kezdeményezésként vonult be, de így az albizottság minden tagja általi szavazattal ez egy közös kezdeményezéssé vált. Utána bejött a bizottsághoz egy másik ellenzéki indítvány, amely 500 ezres határt állapított meg az ingyenes készpénzfelvételre, de ezt a kormány már leszavazta. S bár az én javaslatomat megszavazta, a valóság mezejére azóta sem ültette át. Tehát egészen elképesztő lehúzási folyamatábrának vagyunk szemtanúi.", "Azt is látjuk, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem tekintetében most újra nyílt egy dosszié, és nem telhet el úgy költségvetési vita, hogy a kormány legdurvább fogyasztóvédelmi rémálmáról, a devizahitelezésről ne beszéljünk. A devizahiteles dosszié most újra nyílt, és nem a kormánynak hála, hanem annak a Marczingós Lászlónak hála, aki kijárta, és hosszú évek reménytelen küzdelme után el tudott érni egy olyan európai bírósági döntést, amely ‑ mint látjuk ‑ az elmúlt napokban-hetekben automatikusan nem szerzett érvényt Magyarországon, és nem fizették vissza tömegeknek a pénzét. De azzal, hogy ez az ítélet kimondta azt, hogy nemcsak az árfolyamrést, de az árfolyamkockázatot sem lehet érvényesíteni ilyen módon az ügyfélen, sőt még a kamat is vita tárgyát képezi, magyarul csak a tőkeösszeg jár vissza, ez a potenciális lehetőségét kinyitotta annak, hogy minden károsult helyzetét rendezni lehessen.", "S legyünk őszinték, a kormánynak nagyon komoly lelkiismeret-furdalása lehet, de történelmi felelőssége mindenképpen van, mert ez a kormány nem a hitelkárosultak oldalára állt, hanem a bankok oldalára. Paktumot kötött a bankokkal, a Bankszövetséggel, 2015 februárjában az EBRD-paktumot is megkötötte, és összességében vállalta, hogy semmilyen további terhet nem rak a bankokra a károsultak helyzetének rendezése érdekében. Piaci áron forintosított, miközben a felvételkori árfolyamon kellett volna. A saját logikáját meghazudtolta az amúgy pozitív intézkedéssel, a végtörlesztéssel, ahol mégis el tudott térni a piaci árfolyamtól. Végigasszisztálta kilakoltatások tízezreit, 35 ezernél több kilakoltatásról beszélünk, ahol elhelyezés nélkül dobtak utcára magyar embereket. Végigasszisztálta azokat a követeléskezelői, végrehajtói és egyéb visszaéléseket, amelyek szó szerint életeket tettek tönkre Magyarországon. Most pedig, amikor a helyzetet rendezni lehetne, azt mondja, hogy várjunk a Kúriára. Nem nagyon értjük, hogy mire kell várni. Van egy európai döntés, ahol nem látjuk azt a hazai mozgásteret, hogy egy ellenkező irányú döntést lehetne hozni, mert nem lehet. Az igazság egyértelműen azt követeli meg, hogy a Marczingós-féle modellnek szerezzünk érvényt a magyar dimenzióban.", "Mi ezért haladéktalanul, ahogy ez az ügy kirobbant, benyújtottuk a kilakoltatási és végrehajtási moratóriumról szóló javaslatot, és minket követve több ellenzéki párt is tett hasonló javaslatot. Haladéktalanul benyújtottuk a lex Marczingóst, ahol politikai értelemben hátrébb léptünk. Megnéztük, hogy ez a győztes modell milyen intézkedéseket tartalmaz, ezt belefoglaltuk egy parlamenti javaslatba, és benyújtottuk a parlament elé. Most a Fidesznél ketyeg az óra, hogy mikor méltóztatik megtárgyalni ezt a javaslatot. Remélem, legkésőbb jövő héten.", "Azt követően pedig kezdeményeztünk egy olyan parlamenti vizsgálóbizottságot, amely arra szolgál, hogy vizsgáljuk meg, hogy a nemzet templomában milyen feladataink vannak, a törvényhozás hogyan tudja segíteni azt, hogy ez az európai kedvező ítélet megjelenjen a hazai térben is. Én a vizsgálóbizottság kezdeményezése során a frakciónkkal felkértem az összes ellenzéki, de az összes kormánypárti frakciót is a részvételre, éppen azért, mert látom, hogy bár történelmi felelőssége van a kormánynak, egy történelmi lehetőség kapujában állunk, és azt is látom, hogy az ellenzéki pártok között elindult egyfajta licit vagy ötletverseny, hogy hogyan kellene ezt megoldani. Ezt tökéletesen meg tudja oldani egy vizsgálóbizottság intézménye, amely paritásos, tehát mindenki legyen ott, hét kormánypárti és hét ellenzéki mellett legyenek kötelező és állandó tagok azok az ügyvédek, azok a szakértők, akik az idézőjeles csatatéren tudtak sikereket elérni és felmutatni. Ez az az ügy, amit nem fog tudni egy párt sem kisajátítani, a Jobbik sem. Itt le kell ülni egy asztalhoz, megoldást kell találni, meg kell nevezni a felelősöket, de mindenképpen el kell érni azt, hogy ez az európai döntés át tudjon jönni a magyar térbe.", "Örüljünk annak, hogy van egy Marczingós-féle modell, és ne induljunk el a kormány által javasolt úton. A kormány ugyanis azt mondja, hogy várjunk a Kúriára, de ha egyébként tisztességtelen volt a tájékoztatás, vagy nem elégséges, akkor mindenki szépen forduljon bírósághoz és érje el az igazát. Azért tartjuk nagyon cinikusnak ezt a megközelítést, mert a 10 vagy 15 éve kivéreztetett devizásoknak azt mondja, szerezzenek még valahonnan pénzt perköltségre, szerezzenek ügyvédeket, miközben alig találni a piacon olyat, aki sikereket tud felmutatni ezen a területen, és százezrével indítsanak olyan pereket, amelyek hosszú évekig tartanak. Ezt nyilvánvaló módon nem teheti meg sem a kormány, sem az ellenzék. Tehát nekünk olyan megoldásra van szükségünk, amely a törvényhozáson keresztül újra tisztességes helyzetbe hozza ezeket az embereket.", "A kettétört életet, a megroppant egészséget vagy a haláleseteket nem lehet visszafordítani, nem is lehet forintosítani. De az biztos, hogy mindenkinek a szerződését rendbe lehet tenni és visszaadni a neki járó pénzt, valamint egy devizahiteles kártérítési alapba kell csatornázni a majdan visszaszerzett MNB-vagyon százmilliárdjait, és ebből a kártérítési alapból azokat is meg kell segíteni, akiknek az egészségük, életük, családjuk vagy a jövőképük ráment, és igenis fel kell mérni azt, hogy őket milyen kár érte, és a lehetségeshez képest óriási segítséget kell kapniuk.", "Felelőssé teszem tehát a kormányt az időhúzásért is, hogy most a devizások helyzetének rendezése érdekében nem egy vizsgálóbizottsági ülésen ülünk, hanem éppen egy költségvetési vitán. De azt mondom, ha van egy győztes modell, akkor a politikának kutya kötelessége lenne eggyel hátrébb lépni, megvizsgálni azt, amit a szakemberek elértek, lényegében a kormány helyett is, ha úgy vesszük, és rendezni ezeknek az embereknek a helyzetét, mert egészen elképesztőnek tartjuk azt, hogy ez még ötletszinten sem merült fel a kormányban.", "Tudjuk, hogy sok pénzről van szó, de azt is tudjuk, hogy ha azt az üzenetet küldi Magyarország a piacnak, hogy ilyen pénzügyi szemetet, mint amilyen a devizahitelezés volt, végig lehet csinálni, akkor jön a következő, meg a következő utáni hasonló visszaélés-sorozat. Én egészen biztosan nem fogom a nevemet adni ahhoz, hogy ez a pénzügyi gyalázat így helyben maradjon. Ez nem maradhat így, ezért arra szólítom fel a kormány összes képviselőjét, hogy álljon bele ebbe a küzdelembe, üljön le egy vizsgálóbizottság elé, ott mindenki nézzen szembe a károsultakkal és az őket képviselő szervezetekkel is, és mindenki valljon színt, hogy az a 2010 óta tartó küzdelem, amit a Jobbik és jobbikosok folytatnak ebben a kérdésben, és amihez később csatlakoztak nagyon sokan mások, az biztos, hogy az ellenzék küzdelme kellene legyen, vagy esetleg valaki másé. Mi úgy gondoljuk, hogy a törvényhozás és az egész parlament felelőssége az, hogy rendezzük a devizahitel-károsultak helyzetét. Ha ezt megtesszük, nagyon nagyban hozzájárulunk ahhoz is, hogy üzenjünk a nemzetközi hálózatoknak, legyen szó bankokról, legyen szó multikról, legyen szó vendégmunkás-közvetítőkről, legyen szó akár a digitális ipar nagyjairól, hogy Magyarországon azért akármit elkövetni nem lehet. Ez lenne a valódi nemzeti szuverenitás kifejezése. Köszönöm a figyelmet."]}