Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Hát, hinnye, a mindenit! Én egy darabig azt hittem, hogy Halász János képviselő úr alvó ügynökből kinevezte magát a párt öklének. De aztán kiderült, hogy erről szó sincsen, hiszen mára már tudjuk, hogy gyakorlatilag a Harcosok Klubja parlamenti hadtestét látjuk itt.

Hát éberség, elvtársak, éberség! Aki magukban nem bízik, az a maguk fényes jövőjében sem bízik. És aki a maguk boldog és fényes jövőjében nem bízik, az bizony áruló. (Szabó Rebeka: Így van! Így van!)

Hát, gondolom, hogy ez vezeti önöket, ez tökéletesen működik; és hát, ezt én teszem hozzá, nyilván, mert A tanú című film, úgy látom, hogy vezeti önöknek nemcsak minden gondolatát, hanem minden lépését is, hogy mutassanak nekem egyetlenegy embert ebben az országban ‑ itt van egy jelző, ezt hadd ne mondjam el ‑, akire maguk öt perc alatt nem bírják rábizonyítani, hogy áruló. Rá tudják bárkire, akire csak akarják.

Na de, azért most egy picikét komolyabbra veszem a szót. Megkérdezem önöktől: önök az oroszoktól lopták vagy kapták ezt az ötletet? Mert érdekelne! De komolyan! Lopták vagy kapták? Mert az, amit itt látunk, ez dráma! Ez maga az orosz műfaj! Dettó azt csinálják, amit az oroszok. Hozzá kell tegyem, hogy egy gusztustalan, hányinger dolog volt már tőlük is, maguktól pedig elfogadhatatlan!

És az a helyzet, hogy ott tartunk, ahol mindig is tartottunk a magyar történelemben. Úgy látszik, ez egy magyar átok. Maguk most az oroszokat védik: tőlük lopják ezeket az undorító, gusztustalan ötleteiket is. Azt hiszik, hogy ezt meg lehet csinálni Európa közepén, legalábbis huzamosabb ideig. Nem lehet.

Viszont az teljesen egyértelmű, hogy önök megint, mint oly sokszor a történelemben, az országunkat vezető haramiák, a rossz oldalra állnak; a lehető legrosszabb oldalra. Ez, amit önök csinálnak, nem más, mint a hazánk elárulása. Ez a szabadság elárulása. Ez a legnagyobb bűn, amit önök tehetnek. Azt hiszik, hogy ezt meg lehet csinálni; nem lehet megcsinálni. Ebbe bele fognak bukni, de ezt önök érzik, tudják, és ezt mi is tudjuk. Ezt tudja már Magyarország is. (Dr. Répássy Róbert: Ti már megbuktatok, azért tudjátok.) Várjuk meg ennek a végét!

Látom, hogy idegesek, joggal, hozzá kell hogy tegyem. Vége ennek a sztorinak, uraim. Ez a bukás a bunkerben. Minden jót hozzá! Gratulálok! (Taps a DK padsoraiban.)