Varga Ferenc (független)

VARGA FERENC (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, egy nagyon nehéz ügyet hozok most a parlament elé. Olyan szülőkről szeretnék beszélni, akiket felfoghatatlan tragédia ért, és az a helyzet, hogy önöknek és a bankoknak köszönhetően kaptak még egy jó nagy pofont az élettől. Gondoljon bele, államtitkár úr, hogy egy család békésen és boldogan él, nevelik a gyermekeiket, küzdenek a mindennapokban, hogy tisztességesen éljenek. Az egyik reggelen még egy élettel teli családot látnak maguk előtt, egy mosolygó házastársat, egy szívdobbanást, egy lüktető szívdobbanást hallanak az ultrahangon, tervezik a jövőt, azt a jövőt, amit közösen szerettek volna megélni, aztán egyszer csak valami olyan történik, amire egyikőjük sem számított: az édesanya és a születendő magzat is meghal.

Az édesapa egyedül marad a gyermekeivel, próbál talpra állni magáért, de főként a gyermekeiért, és aztán amikor már éppen-éppen visszatért volna a helytállásba, akkor egyszer csak megjelenik a bank, és azt mondja, hogy jó napot kívánok, tessék visszafizetni a babaváró hitel fennálló tartozását. A bankot pedig nem érdekli a család helyzete, nem érdekli, hogy padlón vannak, nem érdeklik a gyerekek. Egyetlenegy dolog érdekli: a pénz, de az minden körülmények között. Tudja, miniszter úr, én személyesen több ilyen családot is ismerek. Például Józsefet és családját Szentesről, vagy Máriát és gyermekeit Taksonyról. Az bennük a közös, hogy mind a ketten elveszítették a párjukat, és a babaváró hitel felvételekor egyikőjük sem gondolt arra, hogy a gyász és az egyedüllét fog következni a hátralévő életükben.

Amikor önök megalkották a babaváró hitelt, akkor azt mondták, hogy micsoda segítség ez a magyar családoknak. De arról senki nem beszél, hogy önök hány családot tettek ezzel tönkre. Azt gondolom, hogy ez nemcsak kegyetlen, hanem méltánytalan is, mert az állami támogatások ‑ még ha ez önöknél általában hitelt is jelent ‑ nem szabadna, hogy büntetést jelentsenek azoknak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen tragikus helyzetbe. Szerintem egyetlen gyermeket sem lehet ma Magyarországon olyan helyzetbe hozni, hogy egy ilyen árnyék vetüljön az életére.

Szerintünk méltányosság kell a rendszerbe, nem pedig lelketlen szabályok. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a miniszterelnököt kérdeztük erről, akkor ő azt mondta, hogy folyamatban van az egyeztetés a bankokkal és a biztosítókkal. Az azóta eltelt időszakban nem tudunk erről semmit. Szeretném hangsúlyozni, családokról és gyermekekről beszélünk, olyan családokról és gyermekekről, akik elveszítették a családfőt vagy az édesanyát.

Államtitkár úr, nyugtasson meg: ugye nem szeretnék ezeket a családokat tönkretenni? Dobrev Klára vezetésével mi addig fogunk harcolni ‑ ha röhög, ha nem, államtitkár úr ‑, amíg ezeknek a családoknak el nem engedik a tartozását nulla, azaz nulla forintra. Mit mondanak erre? (Taps a DK soraiban.)