Soltész Miklós (KDNP)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószóló Asszony! Először is szeretném megköszönni azt a törekvését, amit a magyarországi ukrán nemzetiség érdekében tesz. Kiemelten ezt a mostani konferenciát, melyet valóban ifjúsági szervezeteknek szerveztek, és kiemelten a Magyarországon tartózkodó, menedékes ukrán emberekért tett, akár az iskoláztatásért, magyarán a fiatalokért tett törekvését.

Biztosíthatom arról, hogy bármi történik Ukrajnában, és bármi történik Ukrajnában a magyar nemzetiséggel Kárpátalján, bármilyen megszorításokat kell elszenvedniük és megélniük nap mint nap, nincs viszonosság ebben. Magyarországon az ukrán nemzetiség is ‑ a többiekkel együtt ‑ békében és támogatásokkal együtt élhet.

És a valóságot említette ön. Hadd soroljam fel a valóságnak sok-sok elemét, amelyet közösen tettünk meg az elmúlt évek során. Először is kiemelem azt, amikor kitört ez a szörnyűséges háború, megmondtuk, ki az agresszor, ki támadta meg Ukrajnát, hogy ez szenvedéssel jár, és éppen ezért mi békét akarunk (Arató Gergely: Na, ki támadta meg?) minden percben és minden órában, nem úgy, mint a most is kiabáló ellenzék, akik továbbra is a háború folytatását akarják. (Derültség az ellenzék padsoraiban. ‑ Dr. Répássy Róbert: Úgy van! ‑ Zaj. ‑ Kálmán Olga: Tessék kimondani az agresszor nevét! Bátran! Várom a választ. ‑ Dr. Répássy Róbert: Gyurcsány Ferenc! Kimondtam.)

Továbbra is azt mondjuk, hogy sem fegyverrel, sem katonával ezt a háborút mi nem támogatjuk, ellenben támogatjuk Ukrajnát olyan segítséggel, amiről azt gondolom, hogy igenis büszkék lehetünk rá, és igenis hatalmas, nagy dolog volt az elmúlt években, és most is folytatódik. Engedje meg, hogy felsoroljam mindezeket.

(14.20)

Már a háború előtt is, amikor bajban volt Kelet-Ukrajna, több ezer gyermeket üdültettünk, nyaraltattunk Magyarországon, több ezer embernek az orvosi és más ellátását szolgáltuk karitatív szervezeteken keresztül. Majd amikor 2022. február 24-én kirobbant ez a szörnyűséges háború, azt követően mindent megadtunk az ukrán embereknek, az ott élő nemzetiségeknek, mindenkinek. Hadd soroljam föl: másfél millió ember érkezett Magyarországra; 680 ezer ember kapott segítségponton segítséget akár karitatív szervezeteken, akár állami szervezeteken keresztül, és bárki, aki önkéntesként segített, mindenki őket szolgálta; 60-62 ezer menekült most is itt van, közülük 5200 gyermek iskolába jár.

Én nagyon szeretném, ha az ukrán állam olyan léptékű segítséget adna a kárpátaljai magyaroknak, mint amit mi nyújtunk itt egyébként az ukrán fiataloknak. Ez a természetes, ez a logikus. És mindenképp el kell mondani azt is, hogy 223 milliárd forintot nyújtottunk segélyként, támogatásként Ukrajnának akár itt Magyarországon, akár pedig Kárpátalján és Belső-Ukrajnában.

Mindezek ellenére, mindezen támadások ellenére mi azt tapasztaljuk, sajnos folyamatosan, hogy az ukrán politika velünk szemben olyan dolgokat állít, ami vagy hazugság, vagy rágalom, vagy pedig követelőzés. Rágalom, amit tesznek ellenünk, akár a miniszterelnökkel szemben, politikusok vannak fenn olyan halállistán, amelyet nem akarnak eltörölni, olyan módon követelőznek az Európai Unióba való azonnali belépéssel kapcsolatban, amit egyébként, hozzáteszem, a balkáni népek nem kapnak meg, de tőlünk, magyaroktól elveszik a lehetőséget és sok minden mást, és így akarnak tárgyalni.

Egyik oldalon mindent megadunk, humanitárius segítséget, a másik oldalon pedig azt tapasztaljuk, hogy az ukrán politika ‑ nem az ukrán emberek, az ukrán politika ‑ olyan mértékben tesz Magyarország politikájával szemben, ami teljes mértékben elfogadhatatlan. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy mind a parlamenti ellenzék egy része, mind pedig a parlamenten kívüli ellenzék (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) kiszolgálja ezt a politikát.

Tisztelt Szószóló Asszony! Továbbra is támogatni fogjuk a nemzetiségeket. Köszönöm szépen a munkáját. (Taps a kormánypárti padsorokban.)