Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy egy régebbi szerzőt idézzek: „Minden bonyolult és nehéz kérdésre van egy érthető, egyszerű, ám téves válasz.” Úgyhogy minden tiszteletem a professzor úré, de én kénytelen vagyok újólag azt mondani, hogy ebben a kérdésben nem vitatva az ő, a professzor úr és azt követően az ön által felvezetett logikai sort... ‑ de várjuk be a Kúriát, aki végső soron kérte ezt a döntést. Én nagyon bízom benne, hogy a Kúria a magyar jogrendszerhez igazodva, megfelelően fogja ezt értelmezni.

(16.30)

Abban a folyamatban pedig, ami a devizahitelesekkel eddig ment, egy szóval nem mondom, hogy mindig és minden esetben mindenki számára megtaláltuk a megoldást, de hogy a különböző megoldási módok százezrek számára hoztak kisebb vagy nagyobb, esetenként teljes mértékű megoldást, azt állítom. Ezt mind azért mondom, mert az ehhez a kérdéshez való általános társadalmi hozzáállásban kérem a képviselő úrnak a méltányos véleményét.

Hogy a magyar Országgyűlés mire állít föl bizottságot és mire nem ‑ egyébként az teljesen egyéni szakmai, jogászi meggyőződésem, hogy egy országgyűlési bizottság nem pótol egy bírósági ítéletet. Tehát ha ‑ tételezzük fel ‑ létrejön egy bizottság, konszenzussal elfogad valamit, az még semmire nem lesz ilyetén kötelező.

Úgyhogy ezért mondtam a bevezető mondatomat, hogy ez egy egyszerű és jó megoldásnak tűnik, de kérem, képviselő úr, fogadja el vagy méltányolja az én álláspontomat is, hogy ez nem hozza meg az ön által kívánt eredményt. Ezzel együtt természetesen egy pillanatig nem akarom önt visszatartani attól, hogy kezdeményezze egy ilyen bizottság felállítását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)