Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A devizahitelesek emberek, nem vonalkódok. Ezt nagyon sokszor elmondtam már itt a Házban. Hosszú évek óta folyik az a perpatvar, ami a hitelkárosultak helyzetének rendezése hiányában kialakult. Az utóbbi időben azt látjuk, hogy egy kedvezőnek tűnő európai uniós bírósági döntésnek köszönhetően újra nyílni látszik a devizahiteles dosszié. Ez a döntés potenciálisan a rajtvonalig viheti vissza a károsultak helyzetét, tehát arra enged következtetni, hogy a tőkeösszeg visszajár, viszont sem az árfolyam-különbözetet, sem a kamatot az eddig tapasztalt módon nem lehet leverni a károsultakon. Tehát egy egészen új helyzetet teremt.

Nyilvánvaló módon most számtalan fejtegetés zajlik. Egy dologgal szemben én is nagyon óvatos vagyok: hitegetni ezeket a kisemmizett, kifosztott embereket alaptalan dolgokkal nem szabad, szigorúan tilos. Viszont a számos fejtegetés, szakjogász és szakemberek közötti fejtegetés tekintetében nem vagyok benne biztos, hogy akár egy politikai pártnak, de abban biztos vagyok, hogy nem a személyemben egy képviselőnek kell igazságot tennie. Mi azt szeretnénk, ha az új devizahiteles helyzetet ez a parlament a súlyán kezelné ‑ s nem csak a napirend előtti időszakban vagy az azonnali kérdések óráján ‑, és azt szeretnénk, s ehhez megfelelő számú aláírást gyűjtöttünk össze, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság álljon fel.

Nem titkoljuk azt sem, hogy azzal a Marczingós ügyvéddel, aki kijárta ezt a kedvező döntést, felvettük a kapcsolatot, és megkérdeztük tőle, hogy mi az a csomag, mik azok az elemek, amelyeket a parlamentnek szerinte mindenképpen meg kellene tárgyalnia. Ebbe a vizsgálóbizottságba mi önálló politikai terméket nem feltétlenül szeretnénk letenni. A politikusok lépjenek eggyel hátrébb, engedjük előre a szakembereket, és nézzük meg, hogy tud a magyar dimenzióba megérkezni ez az európai döntés.

Látjuk azt is, hogy a kormány részéről megfelelő óvatosság és visszafogottság tapasztalható. A legtöbben afelé igyekeznek vinni ezt a dolgot, hogy ez csak egy egyedi döntés, ezt rendszerszinten nem is lehet értelmezni. Mi erősen vitatjuk ezt az állítást, ha úgy tetszik, a szakemberek révén három-négy mondattal meg tudjuk cáfolni ezt az állítást. Viszont azt látjuk, hogy ennek a megfelelő terepe nem feltétlenül a hétfői parlamenti adok-kapok, hanem sokkal inkább egy olyan vizsgálóbizottság, amely egyrészt paritásos alapon működik, tehát nem lehet egymást leszavazgatni, másrészt pedig állandó meghívottjai azok a szakemberek, ügyvédek, civilszervezeti vezetők, akik az érintettek köreiből kerültek ki. Nem titkoljuk, azért szeretnénk egy ilyen vizsgálóbizottságot keresztülvinni, mert elképzelésünk szerint ‑ és legyen meghíva a Bankszövetség és a kormány részéről is, akit fontosnak tartanak ‑ álljanak fel az érintett felek akkor, ha megállapodásra tudtak jutni.

Mert az tarthatatlan, hogy a kormány látszólag kinyitja ezt az ajtót, és azt mondja Gulyás Gergely, hogy ha nem volt megfelelő a tájékoztatás, akkor valóban visszajár ez az összeg, viszont rögtön rákontrázik Nagy Márton, és azt mondja, hogy ezek a perek ugyan újranyithatnak, de ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a tíz vagy tizenöt éve kivéreztetett károsultak most álljanak neki egyesével ügyvédet keresni, pereskedni, perköltséget kifizetni. Ha a kormány kitart ezen álláspontja mellett, nyilvánvalóvá válik, hogy a károsultak maximum 10 százaléka lesz képes a jogérvényesítésre, ami semmilyen alapelvvel nem fér össze. Tehát egyértelmű felelősségünk van abban, hogy olyan megoldást találjunk, ami a nagyon költséges tömeges pereskedést megelőzi, elkerülhetővé teszi. Úgy gondolom, hogy ez a kormány számára is lehetőséget tartogat.

Sokan úgy gondolják most kormánypárti részen, hogy egy történelmi mulasztásra, a devizahiteles rendezés elmaradására felhívjuk a figyelmet, és az ellenzéki oldalon miért verik a tamtamot ezen. Én úgy gondolom, ez egy lehetőség is a kormány számára a történelmi mulasztás megszüntetésére, amiben benne van az állam, a felügyelet, nagyon mélyen benne vannak a balliberális kormányok 2010 előttről, tehát nehogy azt érezzék, hogy csak önöket tesszük ezért felelőssé. Tehát ez egy történelmi lehetőség is, hogy a mulasztást valamilyen fokon orvosolják, és egy olyan megoldást dolgozzunk ki, amely pozitív üzenetet küld a magyar polgárok számára; első körben azt az üzenetet, hogy ilyen pénzügyi jellegű visszaélés-sorozatot többször Magyarországon nem lehet és nem szabad megcsinálni.

(13.30)

Szerintem ezt a kormány is így gondolta, máskülönben miért hozott volna be legalább nyolcféle devizás rendezési kísérletet? De azt kell hogy mondjuk, ezek csak kísérletek maradtak, átfogó megoldást nem tudtak nyújtani, főleg a piaci árfolyamú forintosítás miatt nem. A kettétört életeket, a haláleseteket, a megroppant egészséget pedig nem lehet forintosítani, nem lehet úgy visszaadni, mintha meg sem történtek volna.

Éppen ezért mi a kulturált formának azt tartjuk, ha létrejön egy parlamenti vizsgálóbizottság, ott minden érintett fél helyet kap, és átfogó megoldás születik. A kormány álláspontját kérdezem minderről. Köszönöm a türelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)