Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy nagyon fontos nap van, hiszen megkezdődött az érettségi időszak a magyar nyelv és irodalom vizsgákkal. Én szeretnék sok sikert kívánni a diákoknak, érettségizőknek, és szeretném megköszönni az őket felkészítő pedagógusok munkáját. Ez egy nagyon-nagyon fontos munka. Az, hogy milyen eredményt érnek el a diákok, természetesen az ő erőfeszítésüket és az őket felkészítő pedagógusok munkáját dicséri. Ennek a következménye lesz ez az eredmény, de azt gondolom, hogy ez az eredmény nem független attól az oktatáspolitikától és attól az oktatáspolitikai környezettől, amelyben az iskolák működnek, a diákok tanulnak, a pedagógusok tanítanak, ahol zajlik az érettségi ezekben a napokban. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes egy picit visszatekinteni az elmúlt 15 évre, hogy milyen oktatáspolitikai környezet alakult ki Magyarországon, és sajnos, ha ezzel kapcsolatban akarjuk kiállítani a bizonyítványt, ez minden bizonnyal kedvezőtlenebb lesz, rosszabb eredményeket látunk, minthogyha majd a friss érettségi eredményeket figyeljük.

Én két fontos szempontot szeretnék kiemelni, ami jellemzi a magyar oktatást. Az egyik az egyenlőtlenségek kérdése, az igazságosság kérdése, hogy ez hogyan érvényesül a magyar oktatási rendszerben. Ugye, alapvetően azt várjuk el minden oktatási rendszertől, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket, az otthonról hozott hátrányokat mérsékelje, hogy mindenki ugyanolyan eséllyel, ugyanolyan lehetőségekkel boldogulhasson, tényleg a tehetsége és a szorgalma határozza meg, hogy hogyan boldogul, és mi lesz belőle majd a felnőtt életében, milyen végzettséget szerez, hogyan tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. De azt látjuk, hogy Magyarországon ez nem érvényesül, vagy nem így érvényesül.

Itt pont arról van szó, hogy az otthonról hozott hátrányokat az oktatási rendszer nem tudja enyhíteni, nem tudja mérsékelni, vagy nem tudja annyira mérsékelni, mint ahogy kellene, sőt sok esetben még fel is erősíti ezeket a hátrányokat. Ezt egyértelműen mutatják a PISA-mérések különböző eredményei. 2000-től fogva, lassan 25 éve mérik ezeket az eredményeket, ezeket a helyzeteket, és a magyar oktatásban igen lesújtó a helyzet ezzel kapcsolatban. Ha megnézzük, az elmúlt időszakban, az elmúlt években, 5-10 esztendőben egyértelműen romlottak ezek az eredmények, és az otthonról hozott hátrányok szerepe sajnos egyre fontosabbá válik, akár hátrányról, akár előnyről beszélünk.

(15.40)

Ez mindenképpen egy igazságtalansághoz vezet, ami, azt gondolom, hogy az érettségi eredményekben is bizonyos csoportok esetében sajnos tükröződni fog, és negatívan fog tükröződni.

Mondhatjuk azt, hogy a magyar oktatásból két dolog hiányzik: az egyik az autonómia, a szabadság, a másik pedig a pénz. Ennek részben oka nemcsak a forráskivonás, hanem az, hogy államosították a magyar iskolákat, központosították a magyar oktatási rendszert. Egyébként pont arra hivatkoztak még a kezdet kezdetén, 2010 után, hogy az egyenlőtlenségek miatt van szükség erre az államosításra, csakhogy nem az egyenlőtlenségek csökkenését látjuk, hanem ellenkezőleg, ezeknek a növekedését. Tehát ez a központosító, államosító politika ebből a szempontból nem működik.

A másik fontos szempont, amit pedig szeretnék kiemelni, és ez is meghatározza, hogy mi történik a magyar oktatásban, és mennyire eredményes az, az oktatásban dolgozók megbecsülése. Ha megnézzük a különböző humán ágazatokban dolgozó kollégák, szakemberek megbecsülését, akkor azt látjuk, hogy míg az orvosok kaptak érdemi béremelést, addig a szociális dolgozók gyakorlatilag semmilyen érdemi béremelést nem kaptak. A pedagógusok valóban kaptak. Bizonyos ígéretét teljesítette a kormány, bizonyos ígéretét nem teljesítette, ők valahol középen állnak ebből a szempontból, de még ‑ és ezt kijelenthetjük ‑ sajnos a mai napig nem elég vonzó a pedagóguspálya. És akikről mindig szeretnék szót emelni, akiket szeretnék megemlíteni, azok a nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégák, nélkülük sem lehetséges egy sikeres oktatáspolitika. Sajnos az ő érdemi béremelésükre sem került sor a mai napig, csak pusztán ígéreteket hallunk a kormány részéről.

Nekem a tanáraim, pedagógusaim mindig azt mondták, hogy a vizsga egy ünnep, a tudás ünnepe. Én ezzel nagyon egyetértek. Én remélem, hogy ez a mai nap és a következő napok, hetek nagyon sok diák számára sikert hoznak, és ünnepként tudják megélni ezeket a napokat. De ha a magyar oktatáspolitikáról beszélünk, a magyar kormányzat oktatáspolitikájának sikerességéről, akkor, azt gondolom, hogy ünneplésre sokkal kevésbé van okunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)