Hegedüs Andrea (DK)

HEGEDÜS ANDREA (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A diósgyőri kohászat évek óta tájseb Miskolc központjában. A hajdani Lenin Kohászati Művek területére azt mondták egykor: város a városban. Fénykorában körülbelül húszezer embernek biztosított megélhetést. Sokan pedig nosztalgiával gondolnak vissza egykori munkahelyükre.

Ezért örök, nagy kérdése a miskolciaknak, hogy milyen sors vár rá. A terület fejlesztése, hogy újra része legyen a városnak, fontos településfejlesztési elképzelés kell hogy legyen. Tizenöt éve, pont amióta a Fidesz-kormány van hatalmon, zárt be a kohászat legnagyobb gyára. A DAM ‑ ahogy ma hívjuk ‑ területének hasznosítása régóta napirenden van, de úgy látszik, hatalmas falat ez a Fidesz számára.

Vadregényes látvány most az egykori gyártelep. Eddig a hasznosítása abban merült ki, hogy esküvői retroháttérnek használták a fiatal párok; filmes díszletként szolgált, vagy katasztrófaturisták elborzadva csodálkoznak rá a hatalmas hűtőtornyokra, csarnoképületekre, az ide beépített egykori budapesti, műemlék tartóoszlopokra és az építészeti tanulmánynak számító ablakszerkezetekre.

Most valami megmozdult, de milyen irányba? A homályba? Nem látni a konkrétumokat, hiányzik a tisztánlátás az üggyel kapcsolatban. Nincs már megint korrekt tájékoztatás, lakossági egyeztetés. Félinformációval szúrják ki a miskolciak szemét, holott a Nemzetgazdasági Minisztérium határozott elképzelésekkel jelentkezett.

Mit tudunk eddig? A hajdan volt DAM egy 130 hektáros, meglehetősen rossz állapotú terület, amelyet kerítés véd, és ahol a gyár abbahagyta a termelést, sőt becsődölt az őrzést-védést végző cég is. A gyárépületek egy részét lebontották, a másik részük romos, és megjelentek a fémtolvajok is. A terület házait, útjait kezdi visszavenni a természet. Van viszont egy megvalósíthatósági tanulmány, amire a Miskolci Egyetem Alapítványa kapott felkérést a korábbi Gazdaságfejlesztési Minisztériumtól. Azért készítették, hogy tisztázza azokat a tervezési, jogi, hasznosítási és átalakítási feladatokat, amelyek szükségesek a korábbi DAM-terület revitalizációjához.

Annak idején az alapítvány elnöke úgy fogalmazott: akár ipari park, hotel, de zöldterület is lehet a miskolci kohászat hűlt helyén. Nem látunk tisztán. Továbbkerült a tanulmány az említett minisztériumhoz, és csönd honol körülötte. Az alapítvány a következő válasszal szúrta ki a miskolciak szemét: „A tanulmány határidőn belül elkészült, a szakértői konzorcium át is adta. A tanulmány elkészítéséhez a minisztérium biztosította a forrást, így a szerződésnek megfelelően az alapítvány a tanulmányt a minisztérium részére átadta. Ezzel kapcsolatban minden további kérdésre a minisztérium jogosult választ adni.” Blabla! Hülyének nézik a miskolciakat.

Az alapítványi egyetem felfelé mutogat, és hárít. A zsetont megkapta az egyetem, Miskolc pedig hoppon maradt. Ez a helyzet? Megy a találgatás: Lőrinc-féle jacht és/vagy Ferrari-gyár, Ráhel-féle luxusszálloda golfpályával, Tóni-féle helikopter-leszállópálya, hatvanpusztai hasonmásbirtok ‑ mi készül? Na, ne legyünk naivak! Hová gondolunk? Dehogy mennek oda a luxik! Ez már megint egy látszatterv, fideszes módra. A minisztériumi pénzt elnyelte a tanulmányterv, és ennyi. Lássuk be, a DAM sorsa érdektelen ennek a kormánynak.

Követelik a lakosok, hogy mi az, amit nem tudhatnak. Követelik, hogy nyilatkozzanak végre, mi szerepel a többmilliós tanulmánytervben. Tegyék nyilvánossá! Üzenik, hogy vigyázzanak, a Bükk kapujában lévő egykori acélvárosból nehogy a Bükk rozsdakapuja legyen. Nem koncra vagy alamizsnára várnak. Ne spekuláljanak, mert a miskolciak figyelnek, strázsálnak abban a bizonyos kapuban.

Ne merjék lenyúlni városunk értékeit! Hozni lehet, de a rablást nem tűri ez a város tovább. Ami Miskolcé, az maradjon is Miskolcé! Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a DK padsoraiban.)