Dr. Gurmai Zita (MSZP)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hat hét telt el azóta, hogy ön indulatosan válaszolt nekem a parlamentben, a sértegetések mellett azonnali vizsgálatot ígérve, ám azóta sincs új fejlemény az újdörögdi kézigránátos baleset kapcsán. Egy fiatal nő örökre elvesztette mindkét kezét, és ön azóta is lapít. Nincs hivatalos magyarázat, nincs átlátható vizsgálat, nincs felelős. Ez alatt a hat hét alatt az ön minisztere mindent elkövetett, hogy kibújjon a válaszadás alól: nem válaszolt a kérdéseimre, megtiltotta, hogy a helyszínen tájékozódjak, a jogszabályok ellenére nem teljesítette a közérdekű adatigénylésemet sem. Majd a múlt héten egy rendeletben közli, hogy ezután jobban fognak dokumentálni. Ez egy beismerés, beismerése annak, hogy eddig nem dokumentáltak rendesen, hogy ezt a tragédiát sem tudják alaposan vizsgálni, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges dokumentumok.

Nevetnem kéne azon, hogy így működik az operett hadügyminisztérium, de sajnos sem a tragédia, sem a szomszédunkban zajló háború miatt nincs okom nevetni annak beismerése után, hogy nem is tudják, mi történt. A kérdés az, hogy mit titkolnak, mert valaki elrendelte, hogy egy civil kormánytisztviselő a kezébe vegyen egy éles kézigránátot, valaki jóváhagyta, hogy az „Adaptív védelem” programban ilyen gyakorlat történjen, és valaki most mindent megtesz, hogy ez ne derüljön ki.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön szeret pocak nélküli katonákról elmélkedni, férfiasságról és kötelességről szónokolni. Akkor most itt a remek alkalom, hogy valóban férfiasan viselkedjen. Mondja ki végre, mi történt, ki hibázott és ki vállalja a felelősséget. De még mielőtt azzal vádolnának, hogy tiszteletlen vagyok a magyar honvédekkel szemben, jelzem, a legnagyobb tisztelettel vagyok irántuk. Figyelmesen várom, tisztelt miniszterelnök úr, a válaszát mindenki nevében, mert azt gondolom, hogy ez példátlan, hogy még mindig nem tudunk semmit. Köszönöm. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)