Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, amikor a vízről, vízgazdálkodásról beszélünk, akkor az egyik legfontosabb területet érintjük, hiszen számos olyan dologról beszélhetünk, aminél elmondhatjuk, hogy az életünk alapvető elemét képezi, de azt gondolom, a víznél kiváltképp így van ez.

Hónapról hónapra, évről évre kerül ide elénk, az Országgyűlés elé vízgazdálkodással kapcsolatos törvényjavaslat, és megmondom őszintén, azon túl, hogy nekem már volt határozati javaslatom is beadva, amit önök nem fogadtak el, várjuk azt, hogy valamiféle érdemi előrelépés történjen ebben a helyzetben. Várom én, várjuk mi, de legfőképp, és talán a legfontosabb, hogy várja a lakosság az előrelépéseket.

Az, amit államtitkár úr is mondott, hogy óriási előrelépés, és nyilván szakmai szempontból biztosan így is van, és ezt nem vonom kétségbe, hogy mondjuk, egy minisztérium alá kerül minden, a vízgazdálkodást érintő terület, államtitkárság, helyettes államtitkárság, ez nagyon fontos, nem is értem, hogy miért nem volt ez eddig így, de ettől még a rendszer nem javul meg.

(13.40)

Értem azt is, amit Bánki képviselő úr mondott, és szintén fontosnak tartom, hogy 450 milliárd forint lett ráfordítva a védművekre, hogy védjük meg az árvíz által sújtott vagy sújtható területeken lévő emberek ingatlanjait, életét, javait; és ez meg is valósult. Nyilván ehhez rengeteg civil összefogás, rengeteg emberi munka kellett. Ezúton gratulálok én is, és köszönetet mondok nekik. Én is voltam számos helyen számos alkalommal, ugyanakkor viszont 450 milliárd forint lett fordítva erre, amikor évek óta beszélünk arról, hogy a vízfelhasználásunk, a víziközmű-szolgáltatási rendszer nagyjából 4000-5000 milliárd, és még az is elképzelhető, hogy nem is megfelelő számot mondok, mert lehet, hogy egyébként már olyan szintre emelkedtek ezek a költségek, illetve olyan szinten használódott el a rendszer, hogy ez már nem is állja meg a helyét. Tehát amit a védművekre költött az elmúlt 15 évben a kormány, annak nagyjából a tízszeresét, vagy akár a többszörösét kellene a rendszerre fordítani, hogy egyébként az hosszú távon használható legyen. Azért legyen hosszú távon használható ‑ és azért is merem azt mondani, hogy egyébként óriási a baj ‑, mert vannak települések, ahol akár 50-60 százalékos a rendszerben eltűnő vízmennyiség, tehát a hálózati veszteség; értsük ezalatt azt, hogy az egyik oldalon elinduló víz, a forrástól elinduló víz 50-60 százaléka nem jut el a felhasználóhoz. Nyilván, ahol vízrendszer van, mindenhol veszteségről, hálózati veszteségről beszélünk, beszélhetünk, de nem mindegy, hogy milyen mértékben ‑ ez 50-60 százalékos.

De ha az átlagot nézzük, és az is meghaladja a 20 százalékot ‑ bőven meghaladja Magyarországon a 20 százalékot ‑, akkor én azt gondolom, hogy nagyon komoly problémáról beszélünk. Főleg eleve, de kiváltképp azért is, ahogy államtitkár úr is említette, többek között a klímaváltozásnak, az éghajlatváltozásnak köszönhetően. Mindig is fontos kincsünk és lételemünk volt a víz, de egyre fontosabb lesz, és akár egyre szűkösebb keretekkel kell hogy gazdálkodhassanak a magyar emberek.

De hogy még egy példát hadd mondjak, hogy milyen helyzetben és milyen állapotban van a magyar vízszolgáltatás mennyisége és minősége: ha azt nézzük, hogy 3200 magyarországi településből 1609-nél mondható el, hogy megfelelő és jó minőségű a vízszolgáltatás, a víz minősége, akkor az azt jelenti, hogy a települések felénél ‑ a települések felénél! ‑ mondható el, hogy megfelelő, jó minőségű az a víz, amit a lakosság kap.

Természetesen van még több kategória, és hál’ istennek a legalacsonyabb és legrosszabb kategóriába és minőségbe pusztán 26 település tartozik, de a számok azért mégis makacs dolgok. A települések felének nem kimagasló és kiemelkedő a vízminősége. (Nagy Csaba felé:) Amennyiben a képviselő úr csóválja a fejét, akkor kérem, hogy az Infoszolgtól kérjen akár a vízszolgáltatásokról adatot. Én számos alkalommal számos terület kapcsán elkérem egyébként az általuk felhasznált, összeállított anyagot, amiket egyébként akár a Számvevőszéken keresztül a KSH-adatokra és a minisztériumi szakmai véleményekre alapozva állítanak össze, ezek nagyon hasznosak. Egyébként ezeket a számokat is ebben találtam.

A magyar nemzeti vízstratégia 2030-ig határozza meg a kereteket és a kerettervet, hogy hová is kéne eljutni. Én azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól ‑ mert egyébként jó lett volna például, ha egy-egy ilyen törvényjavaslat, ami sajnos viszont a magyar víz védelméről szól természetesen, és nyilvánvalóan mindenki támogatja. Az, hogy jogtechnikai pontosítások vannak, számomra bosszantó, hiszen ennél sokkal fontosabb kérdésről beszélünk. Itt arról kellene beszélnünk, hogy lesz‑e rá forrás, mely rendszereket fognak felújítani, milyen ütemtervvel; ezekről kellene határoznunk egyébként, és arról kellene államtitkár úrnak beszámolni, hogy egyébként az a pár száz milliárd forint, amit éves szinten ráfordítanak a víziközmű-hálózatok felújítására, az akár az ötszörösére, a tízszeresére vagy a hússzorosára emelkedett, köszönhetően a minisztérium és a miniszter úr lobbijának, lobbitevékenységének, hogy a kormányon belül és a miniszterelnök úron átvitték, és sikerült őket meggyőzni, hogy egy kiemelkedően fontos területről beszélünk.

Amennyiben marad ez az akár ‑ bizonyára majd meg fogja államtitkár úr erősíteni, illetve valószínűleg fog mondani pontos számot ‑ pár száz milliárd forintos keret, amit éves szinten ráfordítanak a víziközmű-hálózatok és -szolgáltatások felújítására, az azt jelenti, hogy mire a végére érnek, addigra egyébként újra lehetne elölről kezdeni ezeket a felújításokat.

De ami ennél még sokkal nagyobb baj, hogy mire oda eljutnának, hogy egyébként az összes hálózat fel legyen újítva, addigra a hálózatnak nagyjából a fele ‑ vagy akár nagyobb aránya is ‑ tönkre fog menni. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy ha most, mint említettem, a települések fele kap kiemelt és kimagasló minőségű vizet, ez a szám egyre csökkenni fog azért, mert a rendszer sok évtizedes, elhasználódott, tehát megérett a cserére, megérett arra, hogy vagy cserélve legyen, vagy felújítva legyen.

Nekem volt egy határozati javaslatom arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatok irányába történő rendelkezések, amelyek értelmében a víziközmű-szolgáltatásokon belül ‑ csak azóta ez már nem releváns, hiszen a víziközmű-szolgáltatók jelentős része állami kézbe került, de akkor ez még nem így volt ‑ dönthesse el az önkormányzat, az önkormányzati vezetés ‑ szakemberekkel karöltve és az ő véleményükre alapozva ‑, hogy a számára biztosított állami forrást a szennyvízhálózatra, avagy a vízhálózatra fordítja. A rendelkezés értelmében többet kellett hogy fordítsanak, többet fordíthattak a szennyvízhálózatra és kevesebbet a vízhálózatra, holott a szennyvízhálózat egy jóval újabb rendszer, kevesebb felújítást, kevesebb rekonstrukciót, kevesebb odafigyelést és anyagi ráfordítást igényel. Ezért kértem én, és egyébként bár az elutasítás megtörtént tartózkodás formájában, de önök is értékelték és érzékelték a bizottsági ülésen, hogy itt egy releváns kérdésről van szó, mert elképzelhető, hogy pont jó ez a rendszer, pont jók ezek az arányok, amiket a kormány meghatározott bizonyos településeken. Bizonyos településeken meg akár pont az ellenkezőjét kellene tenni, de ezt bízzuk az önkormányzatokra, bízzuk a szakemberekre, hogy kettejük döntése értelmében készíthessék fel a rendszert úgy, ahogy az a lakosság számára a legmegfelelőbb.

Megmondom őszintén, államtitkár úr, az, hogy egy minisztérium alá került minden vízzel kapcsolatos szakterület, üdvözlendő és nagyon fontos dolog, de egy törvényjavaslat kapcsán szerintem ennél talán sokkal többel kellene hogy foglalkozzunk.

Hogy a magyar vízgazdálkodás kapcsán a magyar szakszolgálatoknak és szakembereknek az Európai Unió vízgazdálkodási szakembereivel vannak vitái, az nyilvánvaló, ugyanakkor ez egy olyan jogharmonizáció, amit a két félnek meg kell oldani. Nyilvánvalóan a magyar kormánynak a magyar érdekeket kell figyelembe venni, és egyébként azt gondolom, hogy nyugodtan számíthatnak a Jobbik ez irányú támogatására, hogy a nemzeti érdeket és érdekeinket érvényesítve alkossuk meg ezeket a vízgazdálkodási keretterveket, de ettől még nem lesz minden településen víz. Ettől még nem lesz jobb minőségű víz minden településen. Ez még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fognak tönkremenni a hálózatok.

Aki jár vidéken ‑ többet kellene a kormánypárti képviselőknek, ezt én javaslom ‑, az tapasztalja, ha beszél az emberekkel, hogy számos helyen igen gyakran és igen bosszantó módon csőtörések vannak, időről időre vízszolgáltatás-kimaradások vannak, akár hétről hétre. Ezt észre lehet venni a felbontásokból akár a mellékutakon, de akár a főutakon is. Ez nem fog csökkenni, ez növekedni fog sajnos, és bár ne lenne igazam, de mivel nincs megfelelő keret, jó lett volna, ha például ezen törvényjavaslat erről rendelkezne, és ezt hoznák ide. Higgye el, hogy 100 százalékos támogatással menne át egy olyan törvényjavaslat, amely végre arról rendelkezne, hogy a szaktárcának sikerült a kormányon belül, a miniszterelnökön keresztül is átvinni, átverni azt, hogy ez a terület sokkal nagyobb figyelmet, sokkal több pénzt és sokkal nagyobb tiszteletet érdemel.

(13.50)

Ezen a területen és ezen a szolgáltatáson keresztül az is elmondható, hogy egyébként a magyar emberek is több figyelmet, forrást és tiszteletet érdemelnek. Amennyiben törvényerőre emeljük azt, hogy a víz nemzeti kincsünk, akkor teremtsük is meg az embereknek, ne a lakosság felének, hanem egészének legyen kiemelkedő, kimagasló és jó minőségű vízhez való hozzáférése.

Függetlenül attól, hogy a törvényjavaslat sok pontosítást, sok előremutató jelet nem tartalmaz, de ha csak azt nézzük, hogy a víz védelméről szól, akkor frakciónk fogja ezt támogatni. Ugyanakkor viszont meg kell jegyezzem itt zárójelben, hogy korántsem kielégítő, korántsem előremutató és nem megnyugtató mindaz a szakmai tartalom, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. Köszönöm szépen.