{"cycle": 42, "id": "151-99", "date": "2025-04-29", "ulnap": 151, "seq": 99, "speaker": "Dr. Hiller István (MSZP)", "p_azon": "h026", "faction": "MSZP", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/11622 Felsőoktatási, kulturális, innovációs tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról", "iromany": "T/11622", "duration_s": 920, "position": null, "chars": 10566, "paragraphs": ["DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! A beterjesztett törvényjavaslat módot ad arra, hogy az itt konkrétan tárgyalt javaslatokról is eszmecserét folytassunk, néhány kérdésben pedig akár bővebb kitekintést is adjunk és adhassunk.", "Figyelemmel hallgattam államtitkár úr expozéját, amelyben voltak olyan elemek, amelyeknek közösen örülhetünk. Az például ‑ helyesen említette ‑, hogy több mint 130 ezren akarják, kínálják, kívánják, hogy felsőoktatási intézmények hallgatói legyenek, ez egy örvendetes dolog, csak akkor kérem szépen, hogy ezt a kormány más tagjaival is közöljék, mert én egyáltalán nem látom, hogy a kormánynak a magyar oktatás, ezen belül a felsőoktatás kérdésében lenne olyan stratégiája, amelyet mindannyian ugyanúgy vallanak. Tehát most csak el kellene dönteni már 15 év kétharmados kormányzása után, hogy a világtrendek melyikét választják.", "Hallgattam miniszterelnök urat a tegnapi egyik fontos szakmai összejövetelen, a Szakma Sztár neves rendezvénysorozaton, ahol letette a voksot, hogy a szakmáé a jövő, itt meg azt hallom, hogy a felsőoktatásba milyen jó, hogy többen jelentkeznek, mert miközben egyáltalán nem zárom ki, hogy a szakmai tanulmányok elvégzése után, szakmaszerzés után valaki felsőoktatási intézménybe menjen, látom ennek a számnak az alakulását, de azért senki ne állítsa nekem, hogy ez a tipikus. Most akkor az a stratégia, amit a miniszterelnök úr tegnap megfogalmazott, vagy az, amit az államtitkár úr itt nekünk elmond, mert a kettő ugyan kombinálható, de az arányok tekintetében egy akkora országban, mint a miénk, ehhez világos hozzáállás kellene, és nem az, hogy hétfőn ebbe az irányba mondjuk a jövőt, kedden meg a másikba. Ezért ez így szerintem nincs rendben.", "Azzal például, amit a diploma erejéről, szükségességéről és a felsőoktatási diploma munkaerőpiaci értékéről államtitkár úr mond, azzal én egyetértek; szerintem is. Az a helyzet, hogy nehéz, válságos időkben nehezebben veszíti el az a munkahelyét, akinek diplomája van, cserébe könnyebben tartja meg. Egyáltalán nem azt állítom, még mielőtt bármilyen fölösleges vitába mennénk bele, hogy kétkezi munkásra, jól képzett szakmunkáserőre nincsen szükség. Dehogy nincs, nagyon is van! Csak stratégia gyanánt én itt összevissza beszélést hallok, és nem egy meghatározott irányt, hogy az országunkat milyen irányba kell vinni.", "Én egyébként azt mondom, hogy rövidlátó az a gondolkodás, amelyik aktuális, pillanatnyi érdeket próbál az oktatás, a felsőoktatás centrumába helyezni, mert ez nem öncélú. Az oktatás lényege mégiscsak abban van, hogy akit oktatunk, az a későbbiekben a tudását alkalmazni tudja, márpedig ez a jelenlegi tizen- vagy a felsőoktatás esetében döntő többségében huszonéves fiatalok, hallgatók esetében nem lehet az, mint a jelen, mert olyan ütemben történik a változás. Ezt önök maguk is láthatják: olyan szakmák jönnek létre, amelyeknek a nevét alig ismerjük, és szakmák tűnnek el, amelyeknek egyébként a megőrzése szép lassan a tradíció, a múzeum feladata, és nem a hétköznapi életé.", "Van egy másik kérdés, amit szintén érdemes a felszólalások kapcsán tisztába tenni. Ostoba az az ember, aki nem örül annak, hogy a hazája ‑ adott esetben a mi hazánk ‑ felsőoktatási intézményeinek nemzetközi megítélése jobb, de legalább mi itt a törvényhozásban próbáljuk már ne becsapni egymást! Tehát amikor százalékos arányról beszélnek, kérem, azzal önmagában nem mondanak semmit, tudniillik azoknak a rangsoroknak a száma, azoknak az intézményeknek a száma és létszáma, amelyeket a rangsorok tartalmaznak, az utóbbi időkben bővültek.", "Azért könnyen lássuk be, hogy egy olyan rangsor, amely ezer intézményt vesz figyelembe, és abban az első 10 százalékban van benne egy bizonyos intézmény, az teljesen más rangsor, mint ha kétezer intézményt vesz egy lista sorba, és ugyanott, mondjuk, a 10 százalékot, mert az már kétszáz intézményt tételez fel. Természetesen részletes szakmai vitákban szívesen, akár darabszámra megmondom, hogy melyik lista hány intézményt vesz figyelembe, de több alkalommal a lista egésze a kétszeresét tartalmazza annak, mint például a Covid előtti évtized közepén. Tehát a százalékkal sajna-bajna nem jutunk így sokra.", "A törvényjavaslatban szerepel, hogy Magyarországon idegen nyelvként taníthassa az az oklevéllel rendelkező külföldi a nyelvet, aki saját hazájában, saját nyelvterületén nyelvtanári oklevelet szerzett, és ezt a mi országunk is elismeri. Ez idáig rendben is van. Ostoba dolog lenne, mondom harmadszor, ha elvitatnánk egy német anyanyelvű, a német nyelv oktatásából diplomát szerzett embertől, hogy német nyelvet tanítson Magyarországon. Persze, ez nagyon jó. Nem gondolom, hogy nincs összefüggésben azzal, hogy hogyan változik a nyelvtanárok létszáma, az állami oktatásban részt vevő nyelvtanárok száma és a nyelvismerettel rendelkező magyar fiatalok száma.", "A törvény kapcsán nagyon szomorú dolgokkal kell itt szembesítenem önöket. 2015-höz, tehát egy évtizedhez képest a Covid utáni időszakban a 20-24 évesek korosztályában, akik nyelvvizsgát, eredményes nyelvvizsgát szereztek, ezeknek a létszáma 55 százalékkal csökkent. Kérem szépen, mondom még egyszer, ami 28 500 volt egy évtizeddel ezelőtt, az 12 800 most. A 25-29 éves kohorszban, ami 14 700 magyar diákot jelentett, az a legutóbbi felmutatás szerint 3165, az, kérem, 78,5 százalékos csökkenés. Nyilván, ha a jogalkotó meg a mögötte álló szakma ezt látja, akkor valamilyen módon pótolni kell azoknak a létszámát, akik egyébként idegen nyelvet akár diplomával rendelkezve tanítani tudjanak, mert ezekből komoly hiány van. Lássák be, hogy mit jelent fél évtized vagy egy évtized múlva annak a munkaerőpiaci hatása, ha egy 25-29 éves korosztályban a nyelvvizsgát szerzők száma 78,5 százalékkal csökken!", "Egyébként ennek az az oka, hogy egy korábbi döntésük miatt eltörölték a nyelvvizsga-kötelezettséget a diploma megszerzéséhez. Miközben a mi anyanyelvünk, bár valóban az egyik legcsodálatosabb nyelv, ahogy emberi gondolatokat kifejezni lehetséges, és erre mi képesek vagyunk, de ez egy izolált nyelv. Valljuk meg, hogy magyarul csak mi, magyarok beszélünk, elenyésző százalékban tudnak más anyanyelvű emberek magyarul.", "(15.50)", "Nem támogatni és következményeiben nem felmérni azt, hogy mi történik Magyarországon az idegennyelv-tudással, az botorság. Hogy világos legyek, egy ’22-es Eurostat felmérés szerint ‑ amely ráadásul az elmondott trendeket még nem is tudta figyelembe venni ‑ a 25-64 év közötti felnőtt korosztály 51,3 százaléka semmilyen idegen nyelvet nem beszél, semmilyet, ami azért mégiscsak az előbb elmondott dolgok mellett arra kellene hogy ösztökélje az oktatási kormányzatot, hogy az idegen nyelvet tanulók és biztonsággal tudók számát növelje, azt inspirálja.", "Ahogy körbenézek a teremben, csupa olyan képviselőt látok, akik egy vagy több idegen nyelven meg tudunk szólalni. Tudjuk, hogy ennek mi az előnye. Látom azokat a képviselő asszonyokat és képviselő urakat, akik hosszabb időt töltöttek el külföldön, akiknek nem okoz gondot saját politikai, szakmai meggyőződését egy másik ország állampolgárával konferencián vagy éppen az utcán, egy találkozón megosztani. Ez marha nagy előny! De akkor kérem szépen, hogy a saját előnyüket együtt próbáljuk már ennek a generációnak a hasznára fordítani, amivel mi tudunk élni, hogy angolul, németül, olaszul ‑ hadd ne mondjam a latint, mert viszonylag kevés emberrel lehet konferencián meg utcán latinul beszélni, de azért van ilyen, de nem ez a tipikus, hogy egészen komolyra fordítsam ‑, tehát nagy világnyelveken megszólalni képesek vagyunk. Ennek az átadása és ösztökélése feltétlenül szükséges a következő nemzedék számára is. Itt a rendszerváltás után történt egy fellendülés, aminek éppen a 2010-es kormányváltás utáni ‑ majdnem válságot mondtam, de ez nem freudi volt ‑ években volt egy tetőpontja, és utána megtörtént a csökkenés. Kérem szépen, hogy erre jobban figyeljenek!", "Nekem is feltűnt, amiről Barkóczi képviselő úr beszélt, hogy nagyon megnőtt az önök szemében a miniszteri rendeletek népszerűsége, mert egy sereg intézkedést úgy hoznak meg, hogy azt a későbbiekben miniszteri rendeletben fogják pontosítani, és ez leginkább a pályázatok esetére igaz. Én azt gondolom, hogy erről egy őszintébb vitát kellene folytatni. Volt korábban már olyan kulturális vezetés, amivel majdnem jutottam valamire, csak mire jutottunk volna valamire, addigra önök leváltották, így aztán kezdhetjük elölről. De hát, hajrá!", "Szerintem önök nem nagyon hisznek a pályázati kiválasztási rendszerben. A legjobb lelkiismeretük meg szívük szerint ezt kinevezéssel oldanák meg. Hogy ezt meghívásos eljárásnak nevezik, vagy egyszerűen a miniszter az egyébként rá bízott lehetőséggel és felelősséggel valakire rámutat, kérem, ez egy legitim vita. De azt elmondani, hogy vagy így, vagy úgy, aztán hogy vagy így, vagy úgy, azt majd egy miniszteri rendeletben megszabjuk, hogy milyen az ilyen, vagy milyen az olyan, ennél szerintem érdemes tisztábban fogalmazni.", "Vitassuk ezt meg! Mi önöknek az álláspontja? Hadd ne mondjak egy konkrét intézményt, mert akkor személyesre lehetne venni a dolgot! De én most nem egy konkrét személyről beszélek, hanem egy metódusról. Ha önök azt mondják, hogy a nemzeti kulturális intézmények bármelyikére vagy mindegyikére, egy levéltárra vagy egy könyvtárra vonatkozóan bárhol az országban, ahol ilyen jogköre van közvetlenül a miniszternek, önök nem hisznek a pályázatban, nem hisznek abban, hogy különböző emberek nyújtsanak be javaslatokat, és ezt értékeljék, hanem azt mondják, hogy jobban ismeri a miniszter vagy a neki javaslatot tevő grémium az országot, világot, vitassuk meg ‑ látom, hogy ebből van egyébként vita más területen ‑, akkor szerintem ez tisztább dolog, hozzák ide. Én továbbra is a pályázati eljárás mellett vagyok és leszek, de az, ami itt a törvényben szerepel, még egyszer mondom, amit Barkóczi képviselő úr mondott, azt én hasonlóképpen látom, az inkább elmossa a kérdést, mintsem megoldást nyújt.", "Végezetül, nagyon fontos, hogy elhangzott, hogy 2025 a magyar tudomány éve. Azt hiszem, hogy az elkövetkező hónapokban meg ősszel lesz erről még mit beszélni. Én sokkal fontosabbnak tartom a mindenkori magyar kormány és a Magyar Tudományos Akadémia közötti viszonyt annál, mintsem néhány másodpercben elintézzem, de arra felhívni a figyelmet, hogy aktuálpolitikán túl a mindenkori magyar kormány és a magyar tudományos grémium közötti viszony színvonala nemzeti érdek, erre már most szeretném felhívni a figyelmet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)"]}