Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Mi Hazánk Mozgalom az egyetlen ellenzéki párt, amely érdemben foglalkozik a gazdákat sújtó, valószínűsíthető bioterrorizmussal és a tavaszi fagykárokkal.

Azért helyénvaló bioterrorizmust emlegetni, ugyanis erős a gyanú, hogy a száj- és körömfájás vírust egyiptomi vendégmunkások hurcolták be az országba. Erős a gyanúnk, hogy szándékos emberi magatartás, hovatovább bűncselekményt megvalósító emberi magatartás következménye, tehát itt nemcsak az állategészségügyi szerveknek, hanem a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak is lenne bőven vizsgálnivalójuk.

Azonban most nem erről akarok részletesen beszélni, hanem arról, hogy hogyan kívánják önök megmenteni az állattartó ágazatot. A bioterrorizmus nemcsak a száj- és körömfájás vírus kapcsán merül fel, hanem azzal összefüggésben is, hogy állítólag négy másik, egyébként ritka állatbetegség is jelen van: a herpesz, az afrikai sertéspestis, a kis kérődzők pestise, a madárinfluenza. Ennyi véletlen egyszerre lehetetlen, hogy bajként, vészként rátörjön a magyar gazdákra, ez is tovább erősíti az egyenes szándék meglétét.

Önök egy teljesen idióta brüsszeli előírás miatt az egyedüli megoldást az állatok lemészárlásában látják, ugyanis mindenki tudja, hogy a bárányok és a marhák esetében 98 százalékos a túlélési arány, az állatállomány egy-másfél hét alatt átvészeli ezt a vírusfertőzést. Ez a vírus 60 Celsius fok feletti hőmérsékleten néhány perc alatt elpusztul, tehát ilyen módon az állatok teje és húsa is biztonságossá tehető. Alapból olyan vírusról beszélünk, államtitkár úr, amely nem veszélyes más állatokra és az emberekre.

Ilyen tudás, információk birtokában a leghelyesebb a szigorú karanténszabályok, a nagyon szigorú fertőtlenítési szabályok elrendelése, és az állatállomány átvészeltetése. 50 évvel ezelőtt ez működött ‑ úgy látszik, csak azért, mert exporttilalmi listára és feketelistára kerülünk, le kell ölni értékes tenyészállatokat.

Az a kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy hogyan, milyen módon, milyen összeggel kívánják önök kártalanítani a gazdákat tenyészállatonként. Nem pontos összeget várok, de egy nagyságrendi meghatározást igen. Hogyan, milyen összeggel kívánják kártalanítani a peresztegi önkormányzatot, Pereszteg és környéke önkormányzatait a dögtemetők miatt, az elviselhetetlen állapotok miatt? Az ott élő lakosokat, a települések lakosait milyen módon kívánják kártalanítani? A gazdáknak olyan kártérítésre van szükségük, amely az újrakezdést biztosítja. Nem haszonról, nem jövedelemkiegészítésről beszélek, hanem az újrakezdéshez szükséges összegről.

Más okokból, de ugyanez a helyzet a gyümölcságazatban. Április 7-ére és 8-ára virradó hajnalban az északi és északkeleti megyéket, a Duna-Tisza közét, a Dél-Alföldet, Somogy és Tolna vármegyét, a gyümölcstermő területeink több mint 90 százalékát közepes vagy jelentős mértékű fagykár érte. Egyedül a Balaton környéke vagy a Kisalföld úszta meg ‑ idézőjelbe téve ‑ kisebb károkkal.

Itt arról beszélünk, tisztelt államtitkár úr, hogy az őszi- és kajszibarack-ültetvényeink közel 100 százalékos kárt szenvedtek, az almaültetvények legalább 30 százalékában totális a kár, 46 százalékukban 80 és 100 százalék közötti mértékű a kár. A körte esetében szintén 80 százalék fölötti a kár, a cseresznyénél ugyanezt lehet elmondani. Talán a szamócaültetvények, nem túl nagy termőterülettel, vannak egy kicsivel kedvezőbb helyzetben.

Az a helyzet, hogy olyan típusú fagykár érte az országot ezen a két éjszakán mínusz 6 és mínusz 9 fok körüli hőmérsékletekkel, amelyekkel szemben a tudomány és a technika jelenlegi színvonalán nem lehet védekezni sem hőtermeléssel, sem légkeveréses módszerekkel. Minden bevetett módszer hatástalan volt, ez a „halál ellen nincs orvosság” tipikus esetének minősíthető.

A mezőgazdasági kárenyhítési alap alkalmatlan az ilyen típusú kár rendezésére, ugyanis ennek az alapnak a kiszámítási szabályai azt eredményezik, hogy egy több tízmilliós kárnál legfeljebb néhány százezer forint támogatást kap a gazda. Olyan alapról beszélünk, államtitkár úr, ön is tudja, amelybe a gazdák komoly összegeket fizetnek be, mégis, amikor baj van, nagyon keveset kapnak. 120 milliárd forint termelési értékű a magyar gyümölcságazat, több tízmilliárd forint mértékű a kár. A gazdák itt sem haszonra vagy jövedelemkiegészítésre tartanak igényt vagy extra támogatásra, hanem az újrakezdéshez, a folytatáshoz szükséges összegre.

Rendkívüli pénzügyi alap létrehozására van tehát szükség, mert több tízmilliárd forintot másképp nem fognak tudni kifizetni. És ha jut 1500 milliárd forint akkumulátorgyárakra, nemrég is 50 milliárd forint a debreceni akkumulátorgyár kiegészítő támogatására, ha 500 milliárdot a haverok eltapsolhattak az MNB-alapítványoknál, akkor egyébként saját, jól megfontolt politikai érdekükből kifolyólag is találják meg azt a néhány tízmilliárd forintot a bogrács alján, államtitkár úr! Segítsenek az állattartó gazdáknak (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), és segítsenek a gyümölcsös gazdáknak! Várom ezzel kapcsolatos érdemi válaszait. Köszönöm. (Szórványos taps a Mi Hazánk soraiban.)