Horváth László (Fidesz)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm képviselő asszony hozzászólását is, mert tényleg megmutatta egyébként azt a megközelítésbeli különbséget, ami ez ügyben és sok más ügyben is egyébként megkülönböztet minket. Így van ez rendjén.

Köszönöm szépen a vitában mindazok részvételét, akik hozzászóltak akár az általános vitában, akár a bizottsági üléseken, és különösen köszönöm azokat az egyébként nemegyszer kritikát megfogalmazó véleményeket, álláspontokat, amelyek egyébként lehetőséget adtak egy értelmes vita lefolytatására. Sajnos nem mindegyik ellenzéki megszólalás volt ilyen.

Azt is sajnálom, hogy mivel ez a téma olyan, hogy politikailag tényleg egy egyetértési minimumot tudnánk kialakítani, és azt is tudom, hogy nagyon sokan gondolkodunk hasonlóképpen a kábítószerekről és azok társadalmi veszélyességéről, mégis ez a hasonló gondolkodás a politikai nézőpontunk miatt nem jut kifejezésre.

De azt szeretném tisztázni, mint ahogy azt az expozéban is elmondtam, hogy ez a törvényjavaslat egy szükséges, indokolt, megkerülhetetlen első lépés. Soha nem mondtuk azt, hogy csak rendészeti eszközökkel akarnánk megoldani ezt a problémát, nem is mondtuk azt, hogy megoldható lenne csak rendészeti eszközökkel ez a probléma, de most első lépésként igenis rendészeti eszközöket is be kell vetni, és biztosítani kell azt, hogy a rendőrség hatékonyan, gyorsan és eredményesen tudjon fellépni.

Egyébként azt is szeretném elmondani, hogy ebben van prevenció, még ha önök, akik a törvényt kritizálják, és vélhetően nem fogják támogatni, mindig azt mondják, hogy a prevencióval kell foglalkozni, és az a baj, hogy most nem ejtünk szót a prevencióról. Ez a törvényjavaslat nagyon is tartalmaz magában prevenciós lépést, mert az a fő célkitűzése, hogy a kábítószer fizikai jelenlétét radikálisan visszavágja. A kábítószer fizikai jelenlétének a radikális visszavágása egyet jelent azzal, hogy kevesebb a kábítószer-fogyasztás és kevesebb az új kábítószer-fogyasztó mint belépő, kevesebb az új belépő. Ha ez nem prevenció, akkor micsoda a prevenció? Egyébként az a legjobb prevenció, amely el tudja azt érni, hogy az új belépő kábítószer-fogyasztók száma csökkenjen.

Tehát még egyszer: ezt a vádat, hogy csak rendészeti eszközökkel akarjuk megoldani ezt a problémát, nem tartom méltányosnak és nem tartom igazságosnak sem. És jönnek majd rövidesen azok a lépések, amelyek a prevencióval és a rehabilitációval kapcsolatosan fognak megfogalmazni új, a jelenleginél reményeim szerint hatékonyabb, kreatívabb és nagyobb társadalmi összefogást eredményező lépéseket.

Sajnálom, hogy a vita során mindössze két ellenzéki módosító javaslat érkezett, és tartalmilag ezek a javaslatok sem voltak olyan minőségűek, amelyeket támogatni lehetett volna.

Azt, amit képviselő asszony mondott, hogy vegzál és besúgóvá tesz fiatalokat ez a törvényjavaslat (Gy. Németh Erzsébet: Így, így!), nem tudom elfogadni. Nyilván az önök nézőpontjából ez így látszik. De azért arra felhívnám a figyelmüket, hogy ha valaki... ‑ miről is szól ez a besúgási vád? Arról szól, hogy ha valaki azért kap mentességet a büntetéstől, mert az elterelést választja, az eltereléshez szükséges az, hogy ő segítse a hatóságokat a kereskedő kilétének, személyének, a hozzájutás körülményeinek... (Gy. Németh Erzsébet: És ha egy osztálytársa?) Képviselő asszony, én sem kiabáltam be, higgye el, nem előnyös, hogyha ön bekiabál onnan. (Gy. Németh Erzsébet: Csak kérdezem: ha egy osztálytársa?) Egy pillanat, még egyszer mondom.

Tudja, ezzel a riogatással kapcsolatban mi jut eszembe? Az, amikor az iskolaőrség bevezetéséről vitáztunk itt a parlamentben. Azért merem ezt mondani, mert volt benne akkor szerepem. Amikor mi azt mondtuk, hogy az iskolaőrségre azért van szükség, hogy megelőző jelleggel legyen ott az iskolaőr, hogy az iskolaőr jelenléte legyen egy visszatartó erő, akkor önök velünk szemben azt mondták, hogy mi könnygázt viszünk, bilincset viszünk, meg falhoz fogjuk állítani a gyereket, és a többi, és a többi, rémisztgettek szülőket, pedagógusokat, gyerekeket. Az a helyzet, hogy az eltelt idő bebizonyította, hogy az iskolaőrök jelenléte valóban jó, az iskolaőrök egy csomó mindenben tudtak segíteni, valóban megelőző jellege van az ő jelenlétüknek, és amikor kényszerítőeszközt kellett használni, azt azért kellett, hogy más gyerek testi épségét vagy tanár testi épségét megóvják. Úgyhogy, ha lehetne, akkor a riogatást most is hagyják el, mert nincs ennek sok értelme.

Az a helyzet, hogy ha valaki az elterelést választja, akkor az ne egy megúszó pálya legye, hanem valóban egy olyan szándék, hogy ő is vegyen részt, ő is legyen együttműködő, ő is segítsen. Önök valahogy mindig, hogy is mondjam, abból a nézőpontból nézik a dolgokat, hogy valahogy a többség álláspontja és érdeke ilyenkor elveszik az önök látóköréből, mert bizony sokszor elfelejtik... (Arató Gergely: Amit te mondasz, az a többségi elmélet.) Arató képviselő úr, önnek se előnyös, ha itt bekiabál, higgye el nekem. (Arató Gergely: Akkor mered csak mondani, amikor már nem tudunk válaszolni! Akkor mersz gyalázkodni! ‑ Az elnök csenget.) Jó, köszönöm. Ez csak egy javaslat volt.

Szóval, azt szeretném önöktől kérni, hogy ezeket a... Mert arra nem olyan érzékenyek, amikor az önök fővárosi, nem is azt mondom, hogy testvérpártja, de mondjuk, mégiscsak egy ilyen, a politikai családjuktól nem messze álló párt a Hősök terén azt mondja a tömeg előtt, hogy és, kedves emberek, ha megtehetitek, mondja a fiataloknak, ha megtehetitek és módotok van rá, akkor bizony fogyasszatok rendszeresen marihuánát. Vagy ugyanebből a pártból megválasztott polgármester azt mondja, hogy mivel most már az elévülési idő letelt, ő nyugodtan el meri mondani, hogy amikor ő drogkereskedő volt, akkor az egy jó dolog volt, és többet keresett. Ilyen ügyekben nem teszik szóvá, hogy mi is történik itt. Mi történik itt akkor, amikor egy polgármester gyakorlatilag azt mondja, hogy kérem szépen, ez egy olyan fain dolog, drogkereskedésből jól lehet élni, ez egy olyan vicces és cool dolog. Ilyenkor az önök, hogy is mondjam, kritikai érzéke azért nem szaporodik fel úgy, mint amikor azt kell ebbe a törvénybe belemagyarázni (Gy. Németh Erzsébet: Nem ő hozza a törvényeket, kormánybiztos úr! Nem ő hozza a törvényeket!), hogy vegzál és besúgókat fog kelteni meg a politikai kampány része. Már csak azért sem lehet a politikai kampány része, mert ez egy hosszú és nehéz küzdelem, és itt nincs határidő, hogy majd mikor érünk a végére, mert itt egy problémahalmazról van szó.

Egyébként én azt gondolom, hogy mivel ez az egész kábítószeres világ olyan képlékeny és olyan rugalmasan változik, változtatja magát és igazodik a megváltozott körülményekhez, ezért nem is gondolom, hogy stratégiát kellene csinálni, mert a stratégiával az a baj, hogy hosszú idő alatt készül el, és mire elkészül, már lehet, hogy le is járt a szavatossági ideje.

(20.40)

Sokkal inkább cselekvési programokat kell végrehajtani meglátásom szerint, az én tapasztalataim szerint, és ezek a cselekvési programok jönni fognak. A kábítószer-kereskedőknek ‑ azt hiszem, talán ebben egyetértünk ‑ itt nincs helyük, velük nincs miről egyezkedni, nincs miről megállapodni. Ők egyet tehetnek: pakolnak és eltűnnek a szereikkel együtt. Azt gondolom, hogy az, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, majd ebből a törvényjavaslatból meg a törvény alkalmazásából világossá fog válni a számukra.

Azt hiszem, hogy itt valóban egyetlenegy álláspont a helyes, ez pedig a zéró tolerancia. A kábítószerrel nem akarunk megtanulni együtt élni, mert nem lehet vele együtt élni. Az olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy engedd be a gyilkost a lakásodba, és tanulj meg vele együtt élni. Nem lehet azzal együtt élni, ami az életre tör és az életet lerombolja. Remélem, hogy ebben a küzdelemben hasznos, jó eszköz lesz ez a törvényjavaslat, és ezért kérem, hogy támogassák szavazatukkal. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)