Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt már megszokhattuk, hogy az ellenzéki összefogásba legmélyebben belebukott és marginalizálódott neoliberális-marxista pártok, Hadházy doktor úrral együtt, egyéb közérdeklődés hiányában Budapest utcáin igyekeznek magukra vonni a figyelmet kordonbontással, élőláncszervezéssel és hídfoglalással. Azonban ha mégis bejöttek a Parlamentbe, és nem az utcán múlatták az időt, akkor aktivitásuk csúcspontja eddig a karzati papírdobálás és a tiltott szemetelés volt. Eddig azt hittük, hogy ennél nincs lejjebb ‑ de van. Legutóbb már füstgyertyázás miatt kellett a parlamenti ülést leállítani, tűzoltókat berendelni, több képviselőtársunkat pedig orvoshoz vinni.

Még ezek után is azt hittük, hogy ennél nincs lejjebb. De van. A múlt héten ugyanis, a keresztény világ számára a legnagyobb gyász időszakában, amikor a szentatyánk éppen a húsvéti ünnepek alatt visszaadta lelkét a Teremtőjének, nos, éppen ekkor, Ferenc pápa halálára hivatkozva és alapozva, a Párbeszéd egyik vezető politikusa, Barabás Richárd gyomorforgató és gusztustalan gyalázkodásba kezdett a katolikus egyházzal szemben, a hívőkkel szemben és minden jóérzésű emberrel szemben. E legfeljebb nagyítóval mérhető támogatottságú párt legutóbb az óbuda-újlaki Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomnak akart szivárványszínű díszkivilágítást. Az erről szóló fővárosi közgyűlési vitában a Párbeszéd még attól sem riadt vissza, hogy egyenlőségjelet tegyen a Pride és a Szent Jobb-körmenet közé. A Párbeszéd most, a nemzeti gyász alkalmával pedig a papok cölibátusát aljas módon kigúnyoló, Orbán Viktor miniszterelnök urat pedig egyházi személyiségként ábrázoló installációsorozattal jelentkezett a Széll Kálmán téren.

Mi ez, ha nem nyílt provokáció, nyílt támadás az egyházzal szemben, hívőkkel szemben és minden jóérzésű emberrel szemben? ‑ kérdezem államtitkár urat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)