Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár más sorrendre készültem, de mivel Kovács Sándor ezek szerint olvas a gondolataimban, vagy ismeri a szokásaimat és ismeri a gondolatmenetemet, ezért megfordítom a felszólalásom eredetileg tervezett sorrendjét.

Biztosíthatom arról Kovács képviselő urat, hogy mint ahogy eddig is, úgy ezután is mindenben támogatom a választókerület fejlesztését, sőt szinte már rekordernek számítok az M49-es úttal kapcsolatos felszólalásokkal az elmúlt több mint tizenkét esztendőben. Legalább egy tucatszor, de az is lehet, hogy egy tucatnál is több alkalommal hoztam ezt szóba vagy fordultam az illetékesekhez írásbeli kérdés formájában, hiszen a mátészalkai választókerületnek az országos és európai közlekedési vérkeringésbe való bekapcsolása stratégiai szempontból kulcskérdés, nem beszélve arról, hogy a beruházás vélhetően sokéves időtartam alatt számos munkahelyet teremtene az ország legszegényebb járásának, a Csengeri járásnak is, amely szerves részét képezi ennek a választókerületnek.

És természetesen nem leszek kerékkötője a mátészalkai kórház vagy éppen a mátészalkai polgármesteri hivatal felújításának, mint ahogy szenvedélyesen szorgalmaztam szülővárosom határában, Csengerben a börtön megépítését, úgy néz ki, hogy az eredetileg tervezett kilenc börtön közül egyedüliként valósulhat meg az országban, ami a börtönök túlzsúfoltságának csökkentéséhez kapcsolódó program részét képezi.

És hogyha lehet hinni a híreknek ‑ bár jó lenne, hogyha hiteles tájékoztatást is kapnánk végre képviselőként is és a környéken élők is egyaránt ‑, talán most már egy ezer férőhelyes fegyintézet fog megépülni az eredetileg tervezett 500 férőhelyes helyett, és ez azt jelenti, hogy legalább 500 alkalmazott, alkalmazottanként, mondjuk, egy négyfős családdal számolva legalább kétezer környékbeli ember megélhetését biztosítaná vagy járulna hozzá jelentős mértékben.

Úgyhogy én ezeket a beruházásokat eddig is szorgalmaztam, mindig számonkértem a kormányon, és mindig napra pontosan emlékeztettem arra a miniszterelnök urat is, hogy 2017. május 4-én a csengeri járási tanuszoda átadásakor a délelőtti órákban, mielőtt eleredt az eső ‑ akkor még találkoztunk esővel, manapság ez egyre ritkább ‑, megígérte a csengerieknek és a Csenger környékieknek az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítését és a csengeri börtön megépítését is. Úgyhogy én kerékkötő biztos nem leszek, támogató annál inkább, hiszen létkérdés a környékünk felemelkedése szempontjából is.

És itt egy érdekes politikai összefüggést hoznék Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyetlen ellenzéki képviselőjeként. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében érte el az április 3-ai választásokon a legjobb eredményét vagy eredményeit a Fidesz-KDNP. Nagyon örülnék annak, hogyha ez a környéken élők átlagkeresetének növekedésében, akár az úthálózat, az intézményhálózat fejlesztésében, a főleg magyar tulajdonú vállalkozások odatelepítésében és egyáltalán nemcsak a választókerület, hanem az egész megye életminőségében, mindennapjaiban is megmutatkozna, természetesen pozitív előjellel.

Hiszen én úgy gondolom, hogy ha ezt az íratlan politikai logikát vagy szabályrendszert nézzük, akkor bizony a Fidesz-KDNP tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének az önök gondolkodása szempontjából is, úgyhogy van mire hivatkozni akkor, amikor fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatban indul meg lobbitevékenység.

(10.10)

De hogy rátérjek a költségvetés országos jellegű tárgyköreinek tárgyalására vagy megemlítésére, szeretném megerősíteni azt, amit a Mi Hazánk frakcióvezetője tegnap itt elmondott, miszerint a Mi Hazánk Mozgalom ezt a multik költségvetésének tartja, és számos nagy vesztese van ennek a költségvetési tervezetnek. Rögtön kezdeném az egészségüggyel, az oktatással és a rendvédelemmel, de akár folytathatnám az önkormányzatokkal, akár a családtámogatási ellátások bizonyos szempontból történő felülvizsgálata esetén, mondjuk, az egy- és kétgyermekes családokkal vagy a devizalapú hitelesek sorsára hagyásával is, amiről végképp egyetlen szó nem esett az elmúlt két napban.

Az egészségügy, legalábbis amit Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ebből lehet látni, bizony viharos sebességgel leépül. Igaz, hogy itt valósultak meg szabad szemmel is jól látható béremelések az elmúlt években, de bizony nagyon magas a pályaelhagyók aránya. És amit itt a világháborút helyettesítő világjárvány idején a kormány művelt az egészségügyi dolgozókkal, gyakorlatilag egyfajta oltászsarolás vagy oltáskényszerítés történt, az bizony nem növelte ennek a pályának a vonzerejét.

De talán még ettől is súlyosabb a helyzet az oktatásban, ahol nettó 160 ezer forint környékén van egy kezdő pedagógus bére. Ezt azért érdemes ízlelgetni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ez egészen pontosan azt jelenti, hogy egy kezdő pedagógus, mint ahogy egy kezdő rendőrjárőr is, 16 darab 10 ezrest vagy 8 darab 20 ezrest kap a hónap végén a munkája eredményeként. Hát, a jelenlegi inflációs környezetben, a budapesti vagy éppen nagyvárosi lakásbérleti díjakat figyelembe véve, a mindennapi megélhetéshez kapcsolódó költségeket figyelembe véve ebből gyalog a buszmegállóba nem nagyon lehet kimenni, nemhogy tisztességes megélhetést teremteni. Nem csoda tehát, hogy nagyon magas a pályaelhagyók aránya az oktatásban, és egyébként nemcsak az ország kevésbé fejlett részeiben, hanem a budai iskolákban is ‑ a pénzügyileg elvileg olyan jól ellátottnak gondolt vagy annak hitt budai iskolákban is ‑ rendkívül sok pedagógus és asszisztens hagyja ott a pályát, mert egész egyszerűen nem tud megélni ebből a fizetéséből, még az esetleges nyári tescós, lidlös vagy aldis pénztári vagy egyéb munkakörben történő munkavállalással együtt sem tudnak kijönni, nem tudnak megélni, hovatovább, lassan ennivalót sem tudnak már venni ezekből a fizetésekből.

A rendőrjárőröknél, a kezdő rendőröknél ugyanez a helyzet. Nem véletlen az, hogy amikor a tilalom megszűnt, pár hét, olyan két hét leforgása alatt legalább 300 rendőr szerelt le, és ez a leszerelési hullámnak még csak az eleje. Hozzáteszem, én örülnék annak, ha nem lenne a Mi Hazánknak ebben igaza, de attól tartunk, hogy a rendőrségnél nagyon nehezen lesz megállítható ez a fajta leszerelési hullám. Nem véletlen az a jelenség, amiről itt nem beszéltünk, de igazából ezekről is kellene beszélni, hogy nagyon sok rendőr politikai pártokhoz kíván csatlakozni, politikai pártokba kéri a felvételét, de nem azért, mert politizálni akarnak, nem azért, mert leküzdhetetlen vágyat éreznek magukban ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a magyar belpolitika mocsaras iszapbirkózásába, hanem, tudják, azért, mert amiatt kirúgják őket. Mert akkor ezzel elérik azt, hogy a testülettől elbocsátják őket, de a rendőrségnél sokszor még ez sem eredményezi a szolgálati jogviszony megszüntetését, bár elvileg azonnali megszüntetéssel járna, de sokszor enyhe fegyelmi büntetésekkel tudják le a szolgálati elöljárók, mert annyira nincs rendőr, hogy kénytelenek megszegni azt a hivatásos szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, amit egyébként legfőképpen nekik kellene betartani. De nem a rendőrök hibája, nem a járőrök és nem az alacsony beosztású rendőrök vagy a tiszthelyettesi állománycsoport hibája, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Hogyha van pénz más területekre, akkor kellene találni forrásokat a rendőrség megerősítésére és a rendőri állomány megtartására.

És ha mást nem nézünk, csak mondjuk, az elmúlt néhány történést, ami mondjuk, Kerepesen vagy Kispesten történt, azok a jelenségek, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy Északkelet-Magyarországra vagy a Dél-Dunántúlra jellemzőek inkább, Pest megyében és a főváros egyes kerületeiben is egyre gyakoribbak, szubkulturális bűnözéshez kapcsolódó problémák. Ezek felszámolásához, megfékezéséhez bizony sokszor csapaterőt, létszámot kell felvonultatni, megfelelő létszámú csapaterőben kell megjelenni az elkövetés jellegéből adódóan, de lassan nem lehet kiállítani semmilyen csapaterőt, mert ahhoz, mondjuk, csapat kellene, a leszerelő rendőrök vagy a nagyobb mértékű leszerelések pedig ezt értelemszerűen eleve lehetetlenné teszik.

De nemcsak az egészségügy, az oktatás vagy a rendvédelem kerül rendkívül nehéz helyzetbe, és teszem hozzá, nyilván vannak olyan körülmények, amelyekről a kormány nem vagy kevésbé tehet. Nyilván az orosz-ukrán, pontosabban az ukrán területen zajló orosz-amerikai háborúról nem tehet. A világháborút helyettesítő világjárvány, a Covid rossz kezeléséről viszont tehet, hiszen ott számos olyan túlfutott tilalom, korlátozás, teljesen illogikus, a józan paraszti ésszel teljesen szembemenő intézkedés történt, amelyeket hogyha nem vezetnek be vagy másként döntenek, akkor nem csapódik le ilyen hátrányosan gazdasági szempontból sem.

De ha már itt sokan az élelmiszerválságról, az energiaválságról beszéltek, akkor hadd jegyezzem meg azt a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy stratégiai kulcskérdés lesz az egészséges ivóvíz, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelem és a fűtőanyag vagy az energia biztosítása. Ehhez képest nem látjuk azt, hogy a gazdák helyzetén javítanának, ráadásul a gazdák helyzetét jelentősen rontja a történelmi mértékű aszály. Olyan helyzetbe jutottunk, tisztelt képviselőtársaim ‑ csak hogy megint kicsit gyakorlatiasabban szemléljük az eseményeket ‑, hogy lassan már, mondjuk, nemcsak a gyümölcsfákat kell locsolni, öntözni ahhoz, hogy életben maradjanak vagy valamilyen termést adjanak, hanem lassan már az erdei fafajták öntözéséhez, legalábbis csemetekori öntözéséhez is hozzá kell kezdeni, ami egészen megdöbbentő, mert drága megboldogult nagypapám Csengerben nekem a gyümölcsfák neveléséről, öntözéséről nagyon sokat beszélt, de az erdei fafajták öntözéséről soha egy szót nem mondott, mert erre nem volt szükség, erre nem került sor. Most ott tartunk, hogy a tölgycsemetéket, lassan már az akáccsemetéket is öntözni kell, mert az aszály ezeket a fajtákat is károsítja vagy pusztítja, legalábbis csemetekorban, ami egyébként a jövő fűtőanyagának, iparifa-szükségletének a megtermelése vagy a gyümölcsöket tekintve az élelmiszer-termelés szempontjából kulcskérdés.

Azt látjuk, akár őstermelői családi gazdaság tagjaként mondhatom ezt, hogy a várható felvásárlási árak egyáltalán nem tükrözik vissza azokat a jelentős költségnövelő tényezőket, amelyekkel a magyar gazdáknak számolni kell. Az elmúlt évekhez képest számottevően nőttek a műtrágyaköltségek, nőtt a vegyszerek ára, közel 500 forinttal a gázolaj, jelentősen növekedtek a munkabérköltségek. Most még a gazdák nyakába robbantják azt is, hogy napi bejelentés esetén 500 forintról 1000 forintra emelik a napi közterhet, holott ezt csökkenteni kellene, vagy akár átmenetileg szüneteltetni, megszüntetni a foglalkoztatás növelése és a munkáltatói terhek csökkentése érdekében, és a megnövekedett terhekhez képest nemhogy növekednének a felvásárlási árak, hanem csökkennek, legjobb esetben stagnálnak. Bizonyos gyümölcsfajtákért most ugyanazt az árat akarják adni a felvásárlók, amit adtak tavaly is, holott ahhoz képest már az előbb említett költségek lényegesen megnövekedtek. Azért az mégiscsak egészen elképesztő, hogy a magyar parasztember vagy a magyar földművesek verejtékes munkájának gyümölcsét felvásárlók és multik zsebelik be ‑ a multik költségvetésére utalok itt vissza ‑, és mondjuk, azt az almát, amit mi jó esetben 100 vagy 120 forintért el tudunk adni, annak a legsilányabb változatát, amit a hullóalmába, a léalmába nem teszünk bele, mert szégyellnénk magunkat, 400-500-600 forintért adják el a fővárosi embereknek. Akár a különböző ellenőrző hatóságokon keresztül ezzel sokkal többet kellene foglalkozni, hogy miközben kivéreztetik a magyar földműveseket a keleti határon, addig nem arany-, gyémántáron adják el Pesten meg más nagyvárosokban azt, amit, megint mondom, mi szégyellünk beletenni az étkezési almába, de a léalmába is, mert annyira silány minőségű. Számos alkalommal találkoztam ilyennel, de ez most csak egy zárójeles megjegyzés.

Ha egy kicsit erősebben akarok fogalmazni, akkor nagyon finoman, egy kicsit visszafogva a lendületemet, azt tudom önöknek mondani, hogy jelen állás szerint úgy fest a helyzet, hogy a magyar földműves hiába dolgozik akár napi 12-14 órát, akkor sem jut előre; aki csak bizonyos testrészei környékén tesz heves és határozott kézmozdulatokat, az húz hasznot belőle. És ennek a megfékezése vagy megszüntetése érdekében önök semmit nem tesznek, végtelen elégedettséggel ‑ csak nem tudom, mivel annyira elégedettek, vagy mire ez a nagy önbizalom, mint a rossz focista, aki közelről nézi a meccset ‑, önök ezt közelről végignézik, pedig annak a jelentősége felértékelődik, hogy egészséges élelmiszer legyen, talán soha nem látott jelentőségű lesz az elmúlt 32 esztendő kapcsán.

(10.20)

De ha már az energiaválságnál tartunk, nagyon sok magyar család kizárólag fával tud fűteni. Valahol az 500 ezer és 1 millió között lehet azon magyar ingatlanok száma, amelyeket jellegükből adódóan csak fával lehet fűteni. Egy sor utalás nincs arra, hogy mondjuk, a tűzifa áfamentességét biztosítanák, holott a valóban tűzifa minőségű fűtőanyagnak legalább 4 ezer forint körül lesz a mázsánkénti költsége, legalábbis állami erdőgazdaságok vonaláról erről lehet hallani. 4 ezer forint mázsánkénti ár egy frissen vágott, gyakorlatilag vizes, nem feltétlenül jól használható tűzifa esetében a legtöbb magyar család számára kigazdálkodhatatlan. A szociális tűzifaprogram, mielőtt még ezzel érvelnének, a valós igényeknek csak elenyésző töredékét tudja kielégíteni, a tűzifa teljes áfamentessé tétele legalább egy rövid időre, legalább erre a fűtési szezonra, amely majd októbertől indul, nagyon komoly segítséget jelentene, feltéve, hogy megjelenik a fogyasztói árakban és nem nyelik be a kereskedők. Ez nagyon komoly segítséget jelentene a magyar családoknak.

Beszélhetnénk a teljesség igénye nélkül a családtámogatásokról is. Tegnap egy rövid utalás hangzott el erre, én azonban kicsit jobban kibontanám. A Mi Hazánk Mozgalom hiányolja az első és a második gyermek után járó családtámogatások mértéke növekedésének elmaradását. Nagyon szép a három- és négygyermekes család, csak a természet úgy alakította az embert, hogy a hármas és négyes ikrek ritkán születnek, így ahhoz, hogy 3-4 gyerek legyen, először az első és második gyermek vállalása szükséges, és ezek a családok sem alacsonyabb rendű tagjai vagy sejtjei a magyar társadalomnak, ezek az egy-két gyermekes családok is sokkal magasabb támogatást érdemelnének.

Aztán vannak itt a költségvetéssel szélesebb összefüggést mutató kérdések. Az elmúlt hetekben nagy port vert fel a kata, a kisvállalkozók átalányadója körüli vita. Próbáltam vita közben egy rövid fejszámolást végezni. Ha abból indulunk ki, hogy 460 ezer katás vállalkozó működik, 108 ezren mellékállásban, a többiek főállásban katáznak, akkor bizony valahol a 200-270 milliárd forint körül is lehet a katából származó éves bevétel. Az biztos, hogy minden évben sokkal többet hozott a konyhára, mint amennyit a kormány tervezett. Tehát egy igazi sikertörténettel állunk szemben, ennek a sikertörténetnek pedig vagy véget akarnak vetni, vagy ‑ kevésbé durva esetben ‑ jelentősen meg akarják keseríteni a katás vállalkozók életét akár a tevékenységi körök megnyirbálásával, akár az adóemeléssel, akár bármilyen egyéb körülménnyel. 460 ezer katás azt üzeni a magyar kormánynak és a magyar Országgyűlésnek, hogy körülbelül 400 ezer és 1 millió 800 ezer magyar ember megélhetéséhez járul hozzá részben, vagy esetleg biztosítja ennyi ember megélhetését teljes egészében. (Sic!) Tehát egy nagyon komoly vállalkozói réteg és egy nagyon komoly társadalmi tényező, nagyon komoly gazdasági és társadalmi kérdés, hogy a katához önök hogyan kívánnak hozzányúlni.

Azt is elképesztőnek tartja a Mi Hazánk Mozgalom, hogy az egy kifizetőhelytől származó jövedelmet, amit 2020. január 1-jétől 3 millió forintban, cirka havi 250 ezer forintban maximáltak, hogyan határozzák meg. 2020. január 1-je óta ugyanis hiperinfláció vagy ahhoz közeli mértékű infláció van, éppen ezért nagyon alaposan át kell gondolni, hogy az ezzel kapcsolatos jövedelemhatárokat és az afölötti adózást hogy határozzák meg. A 40 százalékos büntetőadót nem oktató-nevelő célzatúnak, hanem megtorló jellegűnek és felháborítónak tartjuk. Legfeljebb 15 százalékos mértéket lehet megengedni, és legalább hatmillióra kellene emelni egyébként az azonos kifizetőtől származó jövedelem felső határát a mostani 3 millió helyett.

Nézzük a bevételi oldalt, mert igazából nem a katások zsebében kellene szerintem kotorászni, hanem azoknak a zsebében, azoktól kellene elvenni, akiknél bőven termelődött haszon, de ezt a legszélesebb kiterjesztésben. Az extraprofitadót, önök ezt így nevezik, a Mi Hazánk Mozgalom 2020 márciusa óta járványszolidaritási adó néven vitte be a köztudatba, lényegét tekintve egyébként közel ugyanaz vagy nagyon hasonló adókról beszélünk. Igen ám, csak van komoly hiányérzetünk is, hiszen eddig nem láttuk a felsorolásban, mondjuk, a vakcinagyártókat, akik ennek az egész Covid-őrületnek, ennek a világháborút helyettesítő világjárványnak a legnagyobb haszonélvezői még a normál gyógyszergyártókhoz képest is, szinte már fokozhatatlan, hiper, extra vagy nem tudom, milyen haszonra tettek szert az elmúlt két évben, még az átlag gyógyszergyártókhoz viszonyítva is mondom ezt. Természetesen tették mindezt megkérdőjelezhető hatékonyságú vakcinákkal, amelyek kimondva vagy kimondatlanul messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a mellékhatásokról már nem is beszélve, de ezt most végképp nem akarom idehozni.

A másik kérdés, ami viszont már inkább a hazai szerencsejátékköröket érinti, a kaszinók megadóztatása. Hát, ha valahonnan, akkor a kaszinószektorból lehetne bőven pénzt elvenni, akár több tíz vagy urambocsá, százmilliárdos nagyságrendben is. De nemhogy extraprofitadóval nem akarják ezeket sújtani, hanem még a NAV online pénztárgéprendszerébe sem kötik be. Miért? Azért, mert rengeteg pénzt meg lehet mozgatni úgy, hogy radar alatt marad az egész, és eltűnik a hatóság számára, rengeteg szürke- és feketepénzt lehet így különböző kifizetések céljára áramoltatni, kvázi pénzt csinálni, holott ez a szektor az, amely nagymértékű extraprofitadót is elviselne legalább a következő két évben.

Különböző védelmi alapokról beszélnek önök, tisztelt kormánypárti képviselők, rezsivédelemről, honvédelemről. Ez nagyon helyes gondolat, csak a rezsivédelemből is kimaradnak a mikro- és kisvállalkozások. Két héttel ezelőtt interpellációt nyújtottam be ebben a kérdéskörben. Az a válasz született, hogy legalább százezer mikro- és kisvállalkozó benne marad ebben a körben. Nos, ami most kialakulni látszik, az alapján mondhatjuk, hogy ez egy szemenszedett hazugság volt, mert évi 1500 köbméteres gázfogyasztáshoz vagy évi 4 ezer kilowattórás áramfogyasztás felső határához kötni a rezsivédett körben való maradást, az azt jelenti, hogy a százezer mikro- és kisvállalkozó elenyésző töredéke fogja csak ezt igénybe venni.

Nagyon sajnálom, hogy Kovács Sándor képviselőtársam kiment a teremből, mert éppen tegnap többen hívtak Mátészalka és az ő lakóhelye, Géberjén környékéről is, hogy olyan vállalkozókat tesznek ki a rezsivédetti körből már a vízfogyasztás kapcsán, majd aztán folytatják az árammal és a gázzal, akiknek az állandó lakóhelye és a cég székhelye megegyezik, tehát azonos lakcímen van, a vízszolgáltató önkényesen elkezdte ezeket az embereket bepakolni abba a körbe, ami alapján ők sokkal magasabb tarifákat fognak fizetni. Ennyit tehát erről a rezsicsökkentésről, amelyben nagyon jó lesz, ha a lakossági kör benne marad, reméljük, nem kezdik el majd a lakosság különböző részeit ebből kidobálni, de az, hogy a mikro- és kisvállalkozók védtelenek maradnak, az gyakorlatilag teljesen biztos.

Végül, de nem utolsósorban egy közelgő társadalmi katasztrófa veszélyére hadd hívjam fel az önök figyelmét! A devizaalapú hitelesek védelméről egyetlenegy szót nem hallunk, egyetlenegy sort nem olvashatunk, viszont azt látjuk, hogy június 15-ével megszűnt a kilakoltatási és ingatlanárverési moratórium, az egész végrehajtó maffia, az ingatlanhiénák rászabadultak a magyar társadalomra, önök ezt megengedték nekik, pedig, ugye, a hiénákról tudjuk, hogy a legfőbb tulajdonságuk, hogy soha nincs tele a bendőjük. Önök szabad prédává tesznek több tízezer vagy több százezer magyar ingatlant, pedig ha annyira túlfejlett lenne a védőösztönük, mint ahogy azt önök hiszik magukról, akkor bizony meg kellene védeni a devizaalapú hiteleseket is legalább gyors intézkedésként, gyors segítségként, a kilakoltatási és ingatlanárverési moratórium visszaállításával. Ne azzal a néhány faktorcéggel foglalkozzanak, ne annak a néhány faktorcégnek az érdekeit nézzék, akik nyomást gyakorolnak önökre! Ráadásul történik ez egy Völner-Schadl-ügy árnyékában, amiből nagyon rossz következtetéseket, nagyon gyanús következtetéseket lehet levonni.

Úgyhogy, mivel a védelmi hatás és a védelmi erő jóval csekélyebb mértékű, mint ahogy azt önök hirdetik magukról, és egyébként is számos hiányossággal küzd ez a költségvetés, amely a multik költségvetése, ezért a Mi Hazánk Mozgalom ezt nyilvánvalóan nem fogja tudni támogatni. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Mi Hazánk képviselői részéről.)