Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a költségvetésnek a jóléti területeit, illetve a zöld-, fenntarthatósági területeit értékeljem röviden! Utóbbit viszonylag nehéz lesz, mert azt nem igazán tartalmazza a költségvetés, ott inkább a hiányokról kell beszámolnom. A jóléti területtel kapcsolatban, ha technikailag akarnám értékelni a költségvetést, akkor viszonylag nehéz dolgom van, ugyanis nagyon nehéz kihámozni, kivenni azt a költségvetésből, hogy pontosan mit tekintenek jóléti kiadásnak, pontosan hol vannak ezek a jóléti kiadások. Azért az elmúlt években, elmúlt évtizedben is ezzel a problémával küszködött a költségvetés, hogy mi az, ami szociális kiadás, mi az, ami jóléti kiadás, társadalompolitikai célú kiadás. Ezt nehezen lehet megtalálni, az indoklások sem feltétlenül tartalmazzák, hogy ezek micsodák. Korábban, amikor még létezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma, akkor sem volt egyszerű a helyzet. Most, hogy nem is létezik ilyen minisztérium, talán ez még nehezebb.

A főbb számokból azonban az mégis kiolvasható, hogy amilyen elvonások érintették a jóléti területet a korábbi években, gyakorlatilag 2010 óta, ezeknek a visszapótlása, korrekciója az idei évben sem történik meg. Ami nagyon-nagyon fontos ‑ többször elhangzott már itt a vita során ‑, hogy egy rekordinflációs időszakban vagyunk. Ennek a rekordinflációnak a korrigálása akár a szociális normatívák, a szociális dolgozók bérei, a pedagógusbérek terén, a szociális ellátások, pénzbeli ellátások terén szintén nem történik meg.

Nekünk az az álláspontunk, hogy egyébként a jóléti terület a közszférának egy nagyon fontos területe. Ennek kiemelt jelentősége van abból a szempontból, amit mi egyébként a politika fő céljának tekintünk. Ez az emberek, családok, közösségek jóllétének, életminőségének az emelése. Mi ezért szeretnénk sokat és nagyon sokat költeni a közszférára, mert ez hozzájárul az egyének, családok, közösségek, településen élők jóllétéhez, ami jóval több és jóval szélesebb fogalom, mint a jólét, ami egy anyagi, materiális meghatározást jelent.

Szeretnék rátérni a közszférára, a közszféra bérhelyzetére, ami nagyon-nagyon súlyos. Itt az alapvető probléma az, hogy szükség lenne egy inflációkövető, folyamatosan emelkedő, versenyképes közszférára, a közszolgálatban dolgozóknak ilyen versenyképes béreket kellene biztosítani. Ez a korábbi években sem történt meg, és a jövő évben sem történik meg. Ezeket az érdemi béremeléseket nem tartalmazza a jövő évi költségvetés.

Itt alapvetően arról van szó, hogy ami a közszférával történik, az egy folyamatos kiszervezés. Egyre több és több munkavállalói csoportot vesznek ki, mondjuk, a közalkalmazotti bértáblából, és kerülnek a munka törvénykönyve hatálya alá, ami egy csökkentett védelmet jelent egy korábbi jogi helyzethez képest. De akik maradnak a közalkalmazotti bértáblában, ők sem járnak anyagi szempontból sokkal jobban, sőt a különböző fizetési kategóriák már réges-régen összetorlódtak, és a jövő évben is ez az összetorlódás várható.

Nyilván a minimálbér vagy a garantált bérminimum emelkedésének köszönhető ez az összetorlódás, ami egy folyamatos igazságtalan állapotot idéz elő, ugyanis a közalkalmazotti bértábla egész egyszerűen nem tud differenciálni a munkában eltöltött évek alapján, végzettség alapján vagy egyéb többletteljesítmények alapján. Ezt az összetorlódást egy teljesen új közalkalmazotti bértáblával lehetne nyilvánvalóan orvosolni, ahol a közalkalmazotti bértábla kezdő fizetési fokozata nyilvánvalóan valahol a garantált bérminimum fölött kellene hogy elkezdődjön. Most a bértábla jelentős részét lefedi a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. Ez alapján is mondjuk egyébként, hogy Magyarországon az állam a legrosszabb munkáltató, holott egyébként lehetne a legjobb is, ha megbecsülést és érdemi fizetéseket biztosítana a közszféra alkalmazottainak.

Ha röviden végigmegyünk, mindegyik csoport esetében beszélhetünk komoly hiányosságokról, korábbi ígéretek be nem tartásáról. Rögtön itt vannak a pedagógusok, akiknek még a kezdet kezdetén, az első ciklusban, 2010-ben azt ígérték, 2011-12-ben, hogy az életpályamodell bevezetése azt is jelenti, hogy folyamatosan automatikusan emelkednek a pedagógusbérek, hiszen a pedagógusbéreket hozzákötik a minimálbér folyamatos emelkedéséhez. Ezzel szemben az történt, hogy a pedagógusbérek vetítési alapja befagyott, 2014 óta be van fagyva. Ez 101 500 forint csupán. Ez az akkori minimálbér volt.

Ha a jelen minimálbérrel ezt korrigálni lehetne, akkor igen nagy mértékben emelkednének a pedagógusbérek, de ez az eredeti ígéretnek megfelelően történne, amit ‑ még egyszer ‑ nem tartanak be. Lehet, hogy az elmúlt időszakban voltak béremelések, itt a pótlékra kell gondolni, amit 2020-ban bevezettek, de ennek a pótléknak a bevezetése is csupán azt jelentette, hogy valamicskével esetleg az infláció hatását lehet korrigálni. Ma már ez sem érvényes. Gyakorlatilag az infláció a közalkalmazottaktól, így a pedagógusoktól is egyhavi bért teljes mértékben felemészt, illetve elvesz.

Szeretnék kiemelten beszélni a szociális dolgozókról, minthogy a szociális területről jövök alapvetően, még ott kezdtem a munkaerőpiaci pályafutásomat. Ez az a csoport, akinek a fizetése, a bére jóval elmarad még egyébként a pedagógusbérekhez képest is, holott azok sem túl magasak. Ami nagy-nagy fájdalom ‑ a Covid-időszak alatt az egészségügyi dolgozók teljesen jogosan, megérdemelten kaptak egy 500 ezer forintos jutalmat, egy 500 ezer forintos egyszeri bérkiegészítést ‑, nekünk követelésünk volt, hogy a szociális dolgozók esetében is biztosítsák ezt a bérkiegészítést, a Covid-időszakban ők is ugyanúgy teljesítettek a terepen, az idősotthonokban, a különböző házi segítségnyújtási szolgáltatásokat figyelembe véve, a családsegítőkben, a gyerekjóléti szolgáltatásokban, s a többi, ők mégsem kapták meg ezt a kiegészítést, és a jövő évi költségvetés sem tartalmazza ezt az 500 ezer forintos jutalmat.

(17.50)

Nyilván, itt is a bérek érdemi emelésére, életpályamodellre és a többire lenne érdemben szükség.

Az egészségügyi dolgozók esetében ami a fő problémát jelenti, az a szakmaterületek közötti bérszakadék ‑ itt az orvosbérekre és az ápolók bérére, a szakszemélyzet bérezésére gondolok. Nagyon helyes, hogy az orvosbéreket megemelték, ugyanolyan mértékben, ütemben, arányban kellett volna az ápolók, a szakmai személyzet bérét is egyébként megemelni mind a kórházakban, mind a szakrendelőkben.

Beszélhetünk a közigazgatási tisztviselőkről vagy az önkormányzati tisztviselőkről. Szintén arról van szó, hogy hosszú ideje nem emelkedtek érdemben a bérek. Ugye, az önkormányzati tisztviselők esetében folyamatosan arra hivatkozik a kormány, hogy az önkormányzatok, a települések megtehetnék a béremeléseket, miért nem emelik a közalkalmazotti béreket. Hát, egész egyszerűen azért nem, mert olyan helyzetben hagyják az önkormányzatokat, amilyen helyzetben vannak, nyilván az elmúlt időszak súlyos elvonásai nehéz helyzetbe hozzák a településeket.

Ha a pénzbeli ellátásokra evezek, a családtámogatások terén elhangzott itt a vita során, amit tudtam követni televízión, illetve interneten, hogy alapvetően az teljesen igaz, hogy Magyarország az Európai Unión belül is kiemelten költ, most GDP-arányosan, saját GDP-jéhez képest, családtámogatásra ‑ ez igaz. A probléma itt azzal van, hogy hogyan oszlik el ez a támogatás, hogyan biztosítják ezeket a támogatásokat. Hát, egész egyszerűen úgy, hogy az alacsonyabb jövedelemmel, vagyonnal rendelkezőkhöz ezek a támogatások már nem igazán jutnak el, finoman fogalmaztam, itt a különböző adókedvezményeket, otthonteremtési támogatásokat nem tudják kihasználni családok tízezrei és százezrei. Vannak olyan támogatások, amelyek viszont eljutnának hozzájuk is: ezek alapvetően az öregséginyugdíj-minimumhoz kötött támogatások, illetve a családi pótlék, amelynek a szegénységcsökkentő, -enyhítő hatása kiemelt jelentőségű egyébként. Pont ezek azok a támogatások, amelyeket gyakorlatilag 2008 óta egy forinttal nem emelt az Orbán-kormány. Ez hiányosság és probléma, és ez a helyzet jövőre is fenn fog állni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretnék még egy mondatban foglalkozni a bentlakásos intézményekkel, elsősorban az idősotthonokkal, de gondozóházakra, átmeneti szállást nyújtó intézményekre is gondolok. A fő probléma itt a férőhelyhiány: több tízezres várólisták alakulnak ki, családok tízezrei, idős személyek tízezrei várnak az elhelyezésre. Erre pénzt kéne fordítani, normatívát emelni, férőhelyet bővíteni, ez sem történik sajnos meg.

Hadd beszéljek a költségvetés zöld lábáról! Nyilván, itt egy zöldfordulatra lenne szükség. Az első és legfontosabb a szénhidrogénfüggéstől való megszabadulás lenne. Ez egy biztonságpolitikai kérdés, ez egy árkérdés és ez a klímaváltozás elleni küzdelem kérdése. Ez sajnos nem történik meg, valamiért a szénhidrogénekhez ragaszkodnak. Nekem teljesen mindegy, hogy a szénhidrogén, a kőolaj, a földgáz vagy a szén adott esetben keletről jön, az oroszoktól, mindegy, hogy északról, a norvégoktól, nyugatról, az Amerikai Egyesült Államokból vagy délről, az araboktól, egyik sem jó megoldás, mert drága, mert környezetszennyező, mert a klímaváltozást fokozza.

Kormányzati célkitűzés, hogy 2030-ra csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását. A probléma az, hogy a 2013-as szintre érkeznénk vissza 2030-ra, tehát úgy megyünk előre az időben, hogy gyakorlatilag a múltba érkezünk meg. Ez nem megoldás, ahogy az sem igazi megoldás, hogy azt mondják, csupán 2050-re tennék karbonsemlegessé a magyar gazdaságot, és ezt nukleáris energiával és napenergiával érnék el. Most nem szeretnék arra kitérni, hogy az atomenergiával szintén milyen súlyos biztonságpolitikai, árjellegű problémák vannak, a Paks II.-beruházás ezer sebből vérzik. Azt gondolom, 2050-ig még 28 évet kell várnunk, ez egy óriási idő, nem szeretnénk évtizedeket arra várni, hogy tiszta legyen a levegő, hogy karbonsemleges legyen a magyar gazdaság.

Nekünk három fontos javaslatunk van, amelyek a zöldátállást egyébként nagyban segítenék, ezekről korábban is itt beszéltünk ebben a parlamenti ciklusban, javaslatokat nyújtottunk be ezekkel kapcsolatban. A három javaslat közül az első az épületek felújítása. Erre 300 milliárd forintot szánnánk ‑ ez költségvetési módosító javaslat formájában is megfogalmazódik ‑, 300 milliárd forintból 100 ezer háztartásnak, lakásnak, háznak a szigetelését, felújítását lehetne megoldani. Ugye, a legzöldebb energia valóban az az energia, amit nem fogyasztunk el. Ez azt a célt szolgálná, hogy nem kéne orosz gázzal a magyar utcákat fűteni, munkahelyet lehetne teremteni, környezetvédelmi szempontja lenne.

A második javaslatunk a megújuló energiaforrások fejlesztése. Itt teljesen nonszensz az, hogy a szélenergiát, a szélerőművek üzembe helyezését gyakorlatilag betiltották; a tiltást fel kéne oldani, és államilag is támogatni a szélerőművek létesítését.

A harmadik nagyon fontos javaslatunk pedig a klímabérlet bevezetése német mintára. Ez azt jelentené, hogy havi néhány ezer forintból lehetne használni a MÁV, a Volán és a BKV különböző szolgáltatásait. A közösségi közlekedést kell fejleszteni, mindenki számára elérhetővé tenni, és ez családok százezrei számára jelentene egyébként azonnali költségcsökkentést is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)