Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A gyermekjóléti szakszolgálatok munkatársai, a családgondozást ellátó rendszer szociális munkásai mostanra kritikus anyagi, morális és lelkiállapotba kerültek. Megélhetésük és ezzel egyenes arányban stresszterheltségük is elérte a vörös vonalat, veszélyeztetve a problémákkal küszködő, a Covid-lezárások óta folyamatosan növekvő számú célcsoportot.

A problémákkal küzdő családok száma növekszik, az esetek pedig súlyosbodnak. A falcolás, a krónikus depresszió, az online zaklatás, a bántalmazás, a dizájnerdrogok használata miatti problémák növekvő leterheltséget jelentenek a szociális munkásoknak. Ehhez képest egy tipikus pályakezdő diplomás szociális munkás ágazati pótlékkal kiegészített minimálbért kap. Ez bruttó 428 900 forintot, kedvezmények nélkül nettó 285 ezer forintot jelent. Ehhez sem kafetéria, sem a sok esetben indokolt veszélyességi pótlék nem jár. A fokozott lelki terhelés ellenére pótszabadságuk sincs. A vezetői pótlék összege is rendkívül alacsony, mindössze bruttó 30 ezer forint. Ehhez egy gyermekjóléti központot vezető szakember teljes intézményrendszerre kiterjedő, kiemelt jelzőrendszeri feladatokkal bíró, megterhelő munkát vesz magára. Ráadásul hiába van az esetmenedzserek és a családsegítők esetében maximalizálva az egy szakemberre jutó feladat, a családsegítő szolgálatok vezetői sorban jelzik, elfogynak a jelentkezők, részben a túlterheltség miatt.

Hogy a szakma végzetes kiürülése megálljon, mindenekelőtt perspektívát jelentő, az alapvető megélhetést biztosító juttatásokra van szükség. Mindezek alapján kérdezem államtitkár urat: mikor és hogyan rendezi a kormány a gyermekjóléti szolgálatok munkatársainak juttatásait, kiégést megelőző mentális támogatásukat, és helyezi őket végzettségüket és munkájuk súlyosságát megillető anyagi és társadalmi elismertségi szintre? Várom érdemi válaszát. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)