Balassa Péter (független)

BALASSA PÉTER (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A T/11419. számú törvényjavaslatról beszélek, amelyről sokan úgy gondolják, hogy egy technikai téma, egy technikai szavazást jelentene, de nem azt jelenti, ugyanis az egyes sportcélú állami tulajdonú vagyonelemek ingyenes tulajdonba adásáról szól. Ahogy jeleztem, ezt sokan technikai javaslatnak gondolják, de kicsit nézzünk a dolgok mögé! Úgy gondolom, hogy ez a probléma nem más, mint az állami vagyonkezelés átláthatóságának hiánya, a közérdek háttérbe szorítása, és a politikai lojalitás szempontjának előtérbe helyezése.

De nézzük is meg, hogy miről beszélek! A javaslat értelmében több milliárd forint értékű állami vagyon, sportlétesítmények, stadionok, edzőközpontok kerülnének ingyenesen bizonyos sportszövetségek és egyesületek tulajdonába. Nem használatba, nem bérbe, nem vagyonkezelésbe, hanem örökre, ingyenesen a tulajdonukba kerülnének. Ez már önmagában is példátlan lépés, hiszen korábban az állam rendszerint vagy vagyonkezelési jogot adott ilyen létesítményekre, ez volt általában a bevett gyakorlat, így volt például a Haladás-stadion, a DVTK arénája vagy akár a Bozsik-stadion esetében is. De történt egy paradigmaváltás.

Miért is történt ez? ‑ mert, azt gondolom, hogy ennek most vagyunk a tanúi. Mi miatt döntött úgy a kormány, hogy ezt meg kell lépnie? Mik az indokok? Milyen hatástanulmányok és milyen vizsgálatok vezettek oda, hogy ezt a lépést megtegyék, és ezt a javaslatot beterjesszék? Ki döntötte el, hogy milyen és mely sportszervezetek részesülnek ebben az ajándékban, és melyek nem? A jelenlegi javaslatból az derül ki, hogy nincs objektív szempontrendszer. A támogatott egyesületek között szinte kivétel nélkül olyan szervezeteket találunk, amelyek szorosan kötődnek a kormánypárt politikai elitjéhez, holdudvarához. Ez pedig, még ha nem is szándékos, a politikai részrehajlás gyanúját kelti, és gyengíti a közbizalmat.

Tisztelt Ház! A sport kiemelkedően fontos és közösségépítő erő is egyben. De ha a sport támogatása nem átlátható módon, hanem politikai alapon történik, azzal éppen a sport hitelessége, társadalmi küldetése sérül, úgy gondolom. A javaslatban szereplő ingatlanok zöme ráadásul Budapesten található, könnyen hozzáférhető, itt van a tételes adatbázis, meg lehet nézni. Ez különösen fájó a vidéki sportegyesületek számára is, ezek a sportszövetségek gyakran sokkal nehezebb anyagi körülmények között működnek, és kevesebb figyelmet kapnak, mint a fővárosiak. Hol van itt a vidék támogatása, amire a kormány oly gyakran hivatkozik? Nem látjuk.

Miért nem részesülhetnek ugyanolyan mértékű vagyoni támogatásban mondjuk a szombathelyi, a győri, a debreceni vagy akár a pécsi sportegyesületek, amelyek legalább annyira fontos szerepet töltenek be a helyi közösségek életében, mint a fővárosi társaik? De mondhatnám bármelyik vidéki egyesületet vagy sportszövetséget. És még egy szempont: ezeknek az ingatlanoknak a fenntartása is komoly pénzügyi terhet jelent a jövőben, ilyen volt például nálunk, Szombathelyen a Haladás stadion példája is. A kérdés tehát adott: várható‑e, hogy az ingyenes tulajdonba adás után is további állami támogatásra számíthatnak ezek a szervezetek vagy sem? Ha igen, akkor milyen jogalapon, milyen összeghatárig és milyen ellenőrzési mechanizmusokkal?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat szerintem túlmutat önmagán. Nem pusztán sportlétesítményekről szól, hanem az állami vagyonhoz fűződő viszonyról, a közpénzek elköltésének módjáról, és arról, hogy mit értünk közérdeken Magyarországon ma, a XXI. században. Ezért felszólítom a kormányt, hogy tegye közzé a vagyonelemek kiválasztásának objektív szempontját, nyújtson be részletes pénzügyi hatástanulmányt az ingatlanok üzemeltetési költségeiről, biztosítsa, hogy a jövőben az állami támogatások elosztása igazságos és átlátható legyen, végül pedig garantálja, hogy az állami vagyon nem politikai szívességek tárgya, hanem a közösségi célokat szolgáló erőforrás. Köszönöm, hogy meghallgattak.