Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormánytagok! Nos, hát tegyék a szívükre a kezüket: gondolom előbb-utóbb be kell hogy ismerjék, hogy tisztában vannak azzal, hogy a drogok, a kábítószerek illegális használatának és kereskedelmének elterjedésében az önök kormányának bizony elévülhetetlen felelőssége, mi több, bűne van.

(10.00)

Mindazok ellenére is, hogy Magyarországon az úgynevezett kábítószerek tilalmával összefüggő törvény már jelenleg is, tehát jelen állapotában is Európa egyik legszigorúbb, időnként talán legmocskosabb törvénye volt. És itt engedjenek meg egy zárójeles személyes megjegyzést, hogy mennyire szigorú ez a törvény.

Nos, hát isteni szerencséje van Szájer Józsefnek, hogy Belgiumban nem a magyar törvények mérvadók, hiszen abban az esetben most nem azon csodálkoznánk, hogy ilyen előélettel egyáltalán hogy van képe ennek az embernek bölcs tanácsokat osztogatni, és hogy kerülhet ismét kormányzatközeli szerepbe, hanem Szájer József törné azon a fejét, hogy vajon mikor mehet ki a börtönudvarra levegőzni. Persze tudjuk, hogy azzal a kis csinos hátizsákjával Szájer József az orbáni Magyarországon hiába mutatta volna be szabadon választott gyakorlatát az ereszen, neki valószínűleg nem történt volna semmi baja, törvények ide, törvények oda, hiszen a kormányzat, a NER tagjai, a kormányfő kedves családja, oligarchái, a haverok, a hírhedt, Orbán által létrehozott nemzeti tőkésosztály prominensei, bizony látjuk, magasan a törvény fölött állnak, azt tesznek, azt tehetnek, amit csak akarnak. Ha úgy adja úri kedvük és passziójuk (Nacsa Lőrinc: A törvényről beszélj!), akár jachtokon kábítószerezhetnek.

Nos, mindenesetre azért külön megnézném, képviselőtársaim, azt a ribilliót a kormánypárti patkóban, ha hirtelen kötelezővé válna az évenkénti drogteszt az Országgyűlés tagjai és a kormány tagjai között is. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Nyugalom, nyugalom, képviselőtársak! Tisztelt kormánypárti képviselők, azt hiszem, így is érdemtelenül hosszan beszéltem Szájer Józsefről és az ő igen különleges kis hátizsákjáról, amikor az igazi, a valódi társadalmi dráma az, hogy a kábítószerek, a drogok illegális használata és kereskedelme exponenciálisan nőtt, a maguk kormányzása alatt jelentkezett. A maguk kormányzása alatt jelentkezett! És mindez persze egyre súlyosabb társadalmi, egészségügyi és szociális problémát jelent most Magyarországon.

A kábítószer-fogyasztás, tudjuk nagyon jól, nemcsak egyéni szenvedést, hanem ‑ ahogy itt el is hangzott ‑ családi, társadalmi és gazdasági terheket is jelent egyben. És, mondjuk, az is megérne azért egy misét, ahogy ezt nálunk szokták mondani Debrecen környékén, hogy tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány, hol voltak önök eddig, árulják már el! Milyen világban éltek önök eddig? Merthogy az elmúlt másfél évtizedben, az önök kormányzása alatt a magyar vidék gyakorlatilag belefulladt a szintetikus drogok özönébe, és anno a Hős utcai állapotokról már külföldi egyetemeken elrettentő példaként tanítanak és oktatnak. De Orbán Viktor, az önök drága miniszterelnöke csupán a februári évértékelőjében ‑ a februári évértékelőjében! ‑ csodálkozott rá a nagy magyar valóságra, amit ‑ hozzá kell tegyem ‑ egyértelműen maguknak köszönhet az ország. (Rétvári Bence: Sehol máshol a világon nincs kábítószer, csak Magyarországon?) Na de mit is mondott Orbán Viktor akkor? És most idézem, ez fontos: „Aztán itt vannak az aggasztó adatok a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről. Itt baj van” ‑ mondja ő. „Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot.”

Jó reggelt kívánok! Végre fel tetszettek ébredni? Ez folyik Magyarországon, a magyar vidéken több mint másfél évtizede, amióta önök kormányoznak! És akkor hirtelen bejelentette az új kormánybiztost; egy politikust, nem szakembert! Egy politikust, nem szakembert! Ha komolyan gondolta volna különben a kormány és maga Orbán Viktor a kábítószer-kereskedelem és -terjesztés elleni harcot, akkor valószínűleg egy szakembert nevezett volna ki. Nem ezt tette. Érdemes elgondolkozni azon, hogy miért. Hát jó reggelt!

Az Orbán-kormány a drogpolitika terén az elmúlt 14 évben mit is tett? Árulják már el: mit is tett? Mert semmit. Pontosan semmit azonkívül, hogy felfüggesztették a Gyurcsány-kormány drogprogramjának végrehajtását, azt üzenve ezzel is a magyar társadalomnak: nem akar az Orbán-kormány energiát, pénzt fordítani a drogosokra, az egész drogkérdést egyáltalán nem tartották fontosnak. Valójában én attól tartok, nem tartják fontosnak most sem; ez, amit önök tesznek, nem más, mint propagandaakció. Most pedig hirtelen meglepődnek, hogy gyakorlatilag elszabadult a pokol az egész országban. Tetszettek volna vidéken járni, a mélyszegénységben lévő települések környékén, és akkor tapasztalhatták volna ugyanezt.

És nincs ezen mit szépíteni, különösen a vidéki, mélyszegénységben élő közösségek körében: a kábítószer-probléma bizony valóban pokolian súlyos társadalmi válsággá vált hazánkban. Pokolian súlyos társadalmi válsággá! Maguk erre jönnek, és úgy gondolják, az a megoldás, hogy jól alkotmányba ‑ akarom mondani: a Szájer-féle, hát, tudjuk, sziklaszilárd keménységű Alaptörvénybe ‑ fogják majd belefoglalni azt, hogy tilos a drogfogyasztás. Jó napot, még egyszer! Ez már a büntető törvénykönyvben is szerepel. Tehát ha önök ezt gondolják igazán a kábítószer elleni harc egyik terepének és fellépésének, akkor, attól tartok, ez kevés lesz.

És tudjuk, tudhatjuk, hogy a kábítószer és annak felhasználói számára az esetek döntő többségében maga a kábítószer, a szerhasználat nem más, mint menekülés a mindennapok terhei, problémái és a nyomor elől. Márpedig a mélyszegénység, a kilátástalanság, a reménytelenség kialakulása bizony az önök sara vastagon, az elmúlt 15 év hozadéka, tisztelt hölgyeim és uraim, amely ráadásul kézen fogva jár a munkanélküliséggel, a szegregációval, a nyomorral. Húzzák ki magukat bátran, mert mindezek kialakulásáért bizony egyértelműen önök és csak önök a felelősek, az Orbán-kormány tehet minderről. Valójában, ahogy az előbb is mondtam, nem tettek önök semmit, nem történt semmi az elmúlt években, nemhogy szakszerű és megfelelő lépések nem történtek, de semmilyen lépések nem történtek. Nem történt meg a megelőzésnek a megerősítése, és nem történt meg az oktatás és az ellátórendszer fejlesztése sem mindezek érdekében.

Támogatjuk, teljesen természetes, hogy támogatjuk, én magam is támogatom a kábítószer-kereskedők elleni határozottabb fellépést és a jogszabályi szigorítást annak érdekében, hogy a szervezett bűnözés visszaszoruljon. Szerintem ez minden magyar állampolgárnak elemi érdeke és kötelessége is. Ugyanakkor határozottan elutasítjuk, hogy fiatalokat egyetlen szál füves cigi elszívása miatt kriminalizáljanak, szabadságvesztéssel sújtsanak, derékba törjék az életüket, vagy méltánytalan jogkövetkezményeknek tegyék ki őket. Az ilyen aránytalan szankciók ‑ de hát ezt önök nagyon jól tudják, hiszen okos emberek ‑ nem a problémát kezelik, hanem tovább növelik a társadalmi igazságtalanságot, és hátrányosan érintik a fiatal generáció jövőjét is.

A drogok, a kábítószer-előállítás és -terjesztés, egyáltalán a bűncselekmények elkövetésének visszatartó erejét ‑ természetes, hogy ezt önök is tudják, hiszen tudhatják ‑ többnyire nem a büntetési tételek ész nélküli szigorítása, hanem a felderítés hatékonysága, a biztos lebukástól való jogos félelem jelentheti. Ezért a DK frakciója a tegnapi napon határozati javaslatot nyújtott be, amely meggyőződésem szerint fenntartható megoldást kínál a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem elleni küzdelemben, figyelembe véve a megelőzés, a rehabilitáció és a jogi szankciók hatékonyságát, valamint a társadalom érzékenyítését és aktivizálását is.

A benyújtott javaslatunk nem titkolt célja, hogy új és átfogó intézkedésekkel támogassa a kábítószer-fogyasztás megelőzését, a rehabilitációt és a kábítószer-kereskedelem felszámolását is. Álláspontunk szerint a komplex probléma kezelése érdekében az állami szervek, a rendvédelmi hatóságok, valamint a civil szervezetek és az oktatási intézmények közötti hatékony együttműködés elengedhetetlen a probléma kezelésében.

Úgy véljük, hogy a kábítószer elleni küzdelem sikeressége nagymértékben függ a rendelkezésre álló erőforrásoktól is. Ehhez bizony újabb pénzügyi források szükségesek, amelyekkel megalapozható majd a magas szintű képzés, a korszerű felszerelések beszerzése és az operatív tevékenység finanszírozása is. Nyilvánvaló, hogy a rendőrök és az őket segítő erőforrások közvetlen hatással vannak a közbiztonság teljes körű javítására is. A megnövekedett rendőri jelenlét csökkentheti a bűncselekmények elkövetésének lehetőségét, és ‑ ahogy az előbb is mondtam ‑ elrettentő hatással lehet az illegális drogfogyasztásra és a drogkereskedelemre is. Ezen túlmenően a rendőri erők felszabadítása és erőforrások felszabadítása lehetővé teszi és teheti a gyorsabb és hatékonyabb beavatkozásokat, és bizony erősítheti a társadalom teljes területén a közbizalom érzését.

(10.10)

Ehhez azonban nemcsak a pénzügyi források bővítésére van szükség, tisztelt képviselőtársaim, hanem a megfelelő számú rendőr és szakértő bevonására is szükség lehet. A kábítószer-fogyasztás megelőzése és a drogfüggők rehabilitációja kulcsfontosságú, úgy gondolom. Az oktatási kampányok, a prevenciós programok és a rehabilitációs központok fenntartása, fejlesztése nemcsak az érintettek életminőségét javíthatja, hanem hozzájárul a társadalom egészségének megőrzéséhez is.

Emlékeznek, hogy kezdtem: tegyék a szívükre a kezüket! Nos, tegyék a szívükre a kezüket, hiszen a módosító preambulumának második sora, idézem: „A cél a kábítószer és az illegális tudatmódosító szerek használatának, terjesztésének és népszerűsítésének teljes felszámolása.”, jól hangzik. De megkérdezem önöktől, hogy önök szerint ez komolyan vehető? Talán még a saját csapatukban sem sikerülne mindez. Ez irreális, és valójában jelzi is a módosító, az önök által benyújtott módosító javaslat komolytalanságát.

Egyrészt, ha a kormány komolyan gondolná a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás elleni küzdelmet, akkor nem egy politikust, ahogy az előbb is mondtam, hanem egy szakembert nevezett volna ki kormánybiztosnak, egy szakembert.

Másrészt a jelenleg erre biztosított összeg sokszorosát kellene erre a célra fordítani. Apró adalék itt, hogy az első Orbán-kormány idején ‑ önök sokszor hivatkoznak az első Orbán-kormányra ‑, tehát 1998-2002 között is tízszer több pénzt szánt az akkori Orbán-kormány a drogproblémák kezelésére, mint most, negyed évszázad elteltével önök.

Ha valóban tenni akarnának valamit ezen a területen, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a prevencióra helyeznék a hangsúlyt. Az összes iskolában kötelezővé kellene tenni a drogmegelőző oktatást, ami, hozzá kell hogy tegyem, 2010 előtt jól működött. De azóta, mint tudjuk, önök ezt egyszerűen felszámolták. Látjuk is ennek az eredményét, el kell menni a vidéki szegregált kistelepülésekre. Ha valóban tenni akarnának bármit is a kistelepüléseken, a mélyszegénységben élők között hátborzongató sebességgel terjedő szintetikus drogok fogyasztása ellen, akkor célt, értelmet kellene adni ezeknek az embereknek, az emberek mindennapjainak, akik ott élnek, kellő oktatást biztosítani, kiemelkedési lehetőséget biztosítani a sivár életkörülményeik és mindennapjaik közül, hogy ne a nyomor és ne a tehetetlenség határozza meg ezeknek az embereknek a mindennapjait, akik azért fordulnak sok esetben ezekhez a pusztító, mérgező, hihetetlenül káros drogokhoz, mert egyszerűen menekülni akarnak a saját mindennapjaik nyomorából, így tudják csak egyedül megtenni. Ez a kormány, ez az önök felelőssége, hogy ez egyáltalán megtörténhet.

Tudják, sok más, már előttünk fekvő törvényből és módosítóból vagy javaslatból az rí le, hogy önök bizony kalapácsnak képzelik magukat, és mint minden kalapács, mindenkit szegnek szeretnének látni. Erővel akarják leverni őket, mindent és mindenkit. A kormány továbbra is rendészeti eszközökkel gondolja és próbálja kezelni a drogkérdést, és a most benyújtott, előttünk fekvő javaslat is pontosan ezt tükrözi.

Sok minden más mellett és mindazokon túl, hogy vannak a javaslatnak természetesen számunkra is elfogadható részei, nettó hiányzik ebből a törvényjavaslatból például a drogpolitika egyik legfontosabb vagy nagyon fontos ága, az, hogy egészségügyi és szociális kérdésként kezeljék a drogproblémát, márpedig csak a büntetés, csak a fenyegetés és csak a megtorlás bizony, tudjuk nagyon jól, nem vezet, nem vezethet eredményre. Aki pedig drogozik, annak igazándiból nincsenek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak olyan sorai, olyan passzusai, amelyek visszatartó erővel rendelkeznének számára.

Szinte biztos, hogy a módosítás így nem fogja eredményezni a droghasználat visszaszorulását, csupán azt, hogy még több embert fognak börtönbe zárni. Nem hinném, hogy ez lenne a cél. Köszönöm, hogy meghallgattak.