Dr. Aradszki András (KDNP)

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy európai uniós szabályozás következtében került a Ház elé, amelynek az a lényege, hogy deregulációs és jogharmonizációs kötelezettségeket hajtson végre a jogalkotó, és biztosítsa bizonyos kapcsolódó fogalommeghatározások tisztázását, például a végső menedékes, aktív felhasználó és a villamosenergia-megosztás.

(14.50)

Úgy gondolom, hogy maga a törvényjavaslat egy szakmailag kiérlelt és az adott helyzethez kellő módon igazodó javaslat, amely fogyasztóvédelmi szempontból is igyekszik tisztázni, illetve orvosolni azokat a hiányosságokat, amelyek esetleg fennállnak. Így például azt, hogy a határozott időre kötött, fix árat tartalmazó villamosenergia-vásárlási szerződést kötő felhasználó sem zárható ki a rugalmassági szolgáltatásokban való részvételből.

De az is fontos eredménye, hogy megfelelő reakciót is biztosít a fogyasztó részére például azzal az eszközzel, hogy a hálózati engedélyes feladatává vált, hogy az adott csatlakozásiigény-bejelentőt folyamatosan tájékoztassa az adott folyamat státuszáról, és rendszeresen közölje azt, hogy hol tart maga a csatlakozási eljárás és az igény teljesítése. Azt gondolom, hogy ezek mind részletkérdések ‑ fontos részletkérdések ‑, de alapvetően hozzájárulnak ahhoz a célhoz, amit egyébként a magyar energiapolitika már 2010 óta a sajátjának tekintett. Emlékszem rá, amikor az első ciklusban elfogadtuk az energia-irányelvet, helyesebben stratégiát: akkor is azt mondtuk, hogy az első lépéseket meg kell tenni. Azt a szót használtuk, hogy függetlenedjünk a függőségtől.

Ha végignézzük az elmúlt évtizedek eredményeit, akkor azt kell mondanom, hogy egyre jobban teljesítjük ezt a 2010-ben vagy ’11-ben megfogalmazott célt, amit az akkori energiastratégia alkalmazott, mert egy nagy fordulat állt be az energiafelhasználásban Magyarországon. Egyrészt tudjuk teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket az Európai Unió ‑ nagyon helyesen ‑ előírt a tagállamok részére, hogy meghatározott százalékban megújuló energiaforrásokat felhasználva biztosítsák a fogyasztók, benne az ipar és a lakosság energiaigényét.

De hozzá kell tennem azt is, hogy elindult egy olyan folyamat, hogy Magyarország a szénhidrogénpiacon is aktívabban tudjon részt venni. Emlékezzünk: 2010-ben földgáz tekintetében két határkeresztező vezetéke volt Magyarországnak. Az egyik jött Ukrajnából Magyarországra áramló gázzal, a másik jött Ausztriából, szintén Magyarországra áramló gázzal. Ehhez képest a függetlenségünk biztosítása érdekében ma már több határkeresztező vezeték van mind a két esetben a visszavezetés kapcsán, tehát Magyarországról Ausztriába is lehet gázt szállítani, és Ukrajnába is lehet Magyarországról.

Emellett elkészült a magyar-szlovák vezeték; a Török Áramlat részeként elkészült a szerb-magyar vezetékszakasz; elkészült a román-magyar vezetékszakasz, és elkészült a horvát-magyar vezetékszakasz. És tudomásom szerint Szlovénia részéről is nyitottság van, illetve azt hiszem, már el is kezdődött a szlovén-magyar gázvezeték előkészítése. Ezt azért fontos aláhúzni, mert földgáz szempontjából ez biztosítja a függetlenedésünket a kizárólagos beszállítóktól, és ezáltal ‑ a piac remélhető előnyét is élvezve ‑ a gáz területén is csökkenni tud a beszerzési ár.

Természetesen vannak olyan körülmények, rajtunk kívül álló körülmények, amelyek a földgáz árát befolyásolják. Ezt mintegy orvoslandó és tompítandó meg kell említenem, hogy 2014-18 között az akkori energetikai vezetés egyszerűsítette a földgáz szénhidrogén-kutatási koncessziók eljárását, és ennek következtében a koncessziók szempontjából nyitottabbá tette a magyar piacot. Milyen eredménnyel járt? Azzal az eredménnyel járt, hogy azokon a területeken, amelyek akkor megkutatásra kerültek, az elmúlt időszakban mind földgázban, mind pedig kőolajban is saját forrású, saját kitermelésű energiacsomag kerülhet a magyar rendszerbe, ami szintén egy nagyon fontos siker.

Mindemellett elindult a megújuló energiák felé fordulás is, és ennek egyik nagyon fontos eleme a napenergia fokozottabb felhasználása. Ma már ott tartunk, hogy a napenergia szempontjából teljesítettük azokat az elvárásokat, amelyeket egyébként az Európai Unió számunkra előírt. Chile és Görögország után Magyarország az egyik legaktívabb a fotovoltaikus energia termelésében, és az ipari naperőművek kapacitása 4204,3 megawattra nőtt. A háztartási méretű napelemes rendszerek száma 2021-hez képest 296 ezer. Tehát azt kell mondanom, hogy azokat az alappontokat, azokat a stratégiai kiindulópontokat, amelyek az energiaellátásunk függetlenedéséhez vezethetnek, az elmúlt 15-20 évben a kormány meglépte.

És biztosíthatom önöket, hogy ez az előttünk lévő törvényjavaslat is egy jelentős előrelépést tartalmaz ebben a kérdésben, amikor egy szintén fontos alternatív energiaforrás infrastrukturális hozzáférési lehetőségét biztosítja. Gondolok itt a hidrogénirányelvhez kapcsolódó vezetékkiépítési elképzelésekre, ezek dicsérendők és üdvözlendők. Annak idején mindenki, de elsősorban az ellenzék, nem azt mondom, hogy szidalmazta, de ellenezte, mondjuk, a határkeresztező vezetékek létesítését, és lám, most ez biztosítja azt, hogy Magyarország például a földgázellátás tekintetében függetlenebb és a különböző kilengésekkel szemben biztosítottabb legyen.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amely például a hidrogénvezetékek megépítését, azok ütemezését és azok működtetését tartalmazza, szintén az energiaellátásunk biztonságát és még hatékonyabb felhasználását szolgálja. Megjegyzem, az is egy nagyon fontos eredmény, hogy több nukleáris energiát termelő országgal összefogva az energiával kapcsolatban sikerült elérnünk az Európai Uniónál, hogy az atomerőműből származó áram is a megújuló források közé számítható. Ez megint egy fontos hozzáadott értéket ad az energiafelhasználásnak, különös tekintettel a hidrogén előállítására és szállítására, amely biztató energiaforrás lehet az ipar számára is és a lakosság meghatározott szegmensére is.

Azt gondolom, hogy ez a két jogszabály, illetve törvénymódosítás, ami előttünk van, összességében szolgálja azokat a stratégiai célokat, amelyek a magyar energiabiztonságot, az energiaellátást és a szuverenitásunkat támogatják. És ami a legfontosabb dolog, hogy segít megvédenünk a rezsicsökkentés értékeit; segít minket abban, hogy a magyar családok érzékelhetően kevesebbet fizessenek a háztartásukban felhasznált gázért és villamos áramért, ami minden bizonnyal biztosítja a magyar jóléti intézkedések stabilitását.

Meg kell mondanom, hogy e tekintetben az Európai Unió többször indított támadást a rezsicsökkentéssel szemben. Az egyik 2014-18 között volt, rögtön, ahogy bevezettük, de azt sikeresen megvédtük még a Bíróság előtt is. És most is azon vannak, hogy különböző eszközökkel, mondvacsinált okokkal támadják a rezsicsökkentést, és sajnos ebben a magyar baloldal tevékeny szerepet, egyetértő bólogatást tanúsít.

Én úgy gondolom, hogy mindent összegezve és figyelemmel arra, hogy az energiaellátás biztonsága egy nagyon komplex, nagyon érzékeny rendszer, és a jogi szabályozás tekintetében is óvatosan kell hozzányúlni, hogy ez a rendszer működni tudjon és szolgálni tudja a magyar társadalom energiaellátását, ezeket a nagyobb célokat is figyelembe véve a benyújtott két törvénymódosítási javaslat megfelelő eszközöket alkalmaz a célok elérése érdekében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)