Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Ferencz Orsolya képviselőtársamnak válaszolnék. Szerintem az egy jó eszmei cél, hogy drogmentes legyen Magyarország, szerintem ezt az eszmei célt egyébként valószínűleg mindannyian valljuk ebben a teremben. Az a kérdés, hogy amikor egy stratégiát alkotunk, akkor mit írunk bele, és ha egy stratégiába azt írjuk bele, hogy 2020-ra drogmentes legyen Magyarország, akkor az már nem eszmei cél, hanem egy konkrét célkitűzés konkrét dátummal, amiből következően egy stratégia utána konkrét feladatokat ad a különböző államigazgatási szerveknek, konkrét költségvetési lábakat kell hozzárendelni, és a többi, és a többi. Magyarországon a legutoljára elfogadott drogstratégiába ez a konkrét dátum volt beleírva és ez a konkrét cél volt kitűzve.

És ha most megint ezt a nem eszmei, hanem konkrét célt tűzzük ki, akkor megint egy olyan stratégiát fogunk alkotni, ha lesz például drogstratégia... ‑ mondjuk, lehet, hogy ennek egyébként ezt a Btk.-módosítást meg kellene előznie, hogy van a kormánynak elfogadott drogstratégiája, de ez most egy másik kérdés. Tehát ha van egy ilyen drogstratégia, és ott megint ezt az eszmei célt egy konkrét számos céllá tesszük, mint ahogy miniszterelnök úr tette ezt a pénteki rádióinterjújában, akkor rossz következtetések fognak kijönni a végén.

Tényleg az a probléma, hogy 15 éve kormányoznak, és ez alatt a 15 év alatt csomó minden történt, ahogy ezt Ferencz Orsolya is elmondta, Nacsa képviselőtársam is elmondta, Horváth képviselőtársam is elmondta, de hát február óta foglalkoznak azzal, hogy mi történt itt az elmúlt 15 évben. Tehát itt nem volt az, hogy társadalmi vita legyen például erről a törvényjavaslatról vagy a következő törvényjavaslatokról, most egy plenáris ülésen kell megtudnunk azt, hogy lesznek még törvényjavaslatok ebben a témában; bár ez nem igaz, mert én tegnap láttam Horváth úr interjúját, ahol ezt már elmondta, tehát már tegnap óta tudjuk, hogy lesznek a rendészeti lábat kiegészítő javaslatok, de például nem tudjuk, hogy mi van benne.

Nagyon egyetértek Ferencz Orsolya képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy a segítés, a prevenció, a szociális munka, az egészségügy mellé kell a szigorítás a Btk.-ban, mert szerintem is mellé kell, és ez egy nagyon nagy kérdés, hogy hogyan kezdünk neki annak, amikor a kábítószerhelyzettel akarunk valamit kezdeni; hogy úgy kezdünk neki, hogy van egy stratégiánk, ami kimondja, hogy hogyan megyünk végig azon az úton, hogy minél kevesebb ember legyen szerhasználó, és minél több szerhasználó jöjjön ki ebből a betegségből. Az a baj, hogy a parlament előtt nem fekszik olyan törvényjavaslat, és nem fekszik olyan költségvetési módosítás, ami ezt a konkrét útitervet végigkíséri, ami elmondja, hogy A-ból hogy lesz B, B-ből C, C-ből D, amiből látjuk azt, hogy a következő, mondjuk, tíz évben mi fog történni ebben az iszonyatosan fontos kérdéskörben.

Az a baj, hogy ha nem látjuk ezt, és nincs ebben egy konszenzus, akkor nagyon nehéz egyébként azt mondani az adott Btk.-módosításokra, az adott módosításokra, hogy milyen célt szolgálnak, milyen stratégiai érdeket. Önök például azt mondják, hogy a kínálat csökkentésével kell a kábítószer ellen küzdeni, mi meg azt mondjuk, hogy egyébként a kereslet csökkentésével kell. Ez egyébként egy nagyon fontos szakmai és egy nagyon fontos elvi vita, amit le lehetne folytatni, és egyébként valószínűleg konszenzusra is tudnánk jutni egy csomó kérdésben, ahogy a magyar társadalomban is konszenzusra lehetne jutni egy csomó kérdésben, de hát ez nem történik meg valójában.

Ha igaz lenne az a közgazdasági abszurdum, hogy a kínálat csökkentésével lehet a kábítószer-fogyasztók számát csökkenteni, akkor ennek visszafelé is módosulnia kellene, és ez mondjuk, azt jelentené, hogy ha tízszeresére nő a magyarországi kábítószer-kínálat, akkor Magyarországon, mondjuk, a lakosság 60 százaléka kábítószerfüggő lesz, ami nyilván abszurdum. Nem attól lesz valaki kábítószerfüggő, hogy sokkal több szert kínálnak az utcán, hanem különböző társadalmi problémák miatt, mentális probléma miatt, egyéni problémák miatt, lehetne hosszan sorolni. És ha jó kábítószertörvényt akarunk csinálni, ha jó kábítószer-stratégiát akarunk csinálni, akkor ezeket az egyéni és társadalmi gondokat kell feltérképeznünk, és ebből kiindulva kell stratégiát gyártani, ami igen, az én nézőpontom szerint nemcsak a kábítószerre terjed ki, hanem az alkoholizmusra kiterjed, és ‑ még egyszer ezt a döbbenetes számot el kell mondanom ‑ kiterjed egyébként a nyugtatók használatára. 80 millió darab Xanaxot adtak el 2023-ban Magyarországon. Ez egy brutális szám. Ez például egy olyan tény, ami az elmúlt időszakban bukkant föl, erre is kellene a törvényalkotónak reagálnia, hogy mi az, amit teszünk ebben a helyzetben.

Egyébként itt valószínűleg ugyanaz a fajta oktatás, szociális munka, segítségnyújtás tudna segíteni, aminek egyébként a kábítószerhelyzetben is a rendészeti láb mellett kellene megjelennie, még egyszer mondom, mellett megjelennie.

Pontosítom akkor azt a számot, amit Rétvári Bence az előbb hivatkozott. A közrendvédelmi ágban van az a BRFK-nál az ORFK honlapján megtalálható számok szerint, hogy 2019 szeptemberében 24 047 fő volt a BRFK közrendvédelmi ágában, és 2024 januárjában 15 215 fő. Ez például a rendőrjárőrözést érinti, a lakossággal leginkább kapcsolatot tartó rendőröket érinti.

(12.40)

Szerintem ennek a 40 százalékos csökkenése probléma, tehát én sajnos nem tudok eltekinteni attól, hogy ezt problémának tartsam, már csak azért is, mert ez a lakossági tapasztalat az I. kerülettől a IX. kerületig, a XVII. kerülettől a VIII. kerületig, hogy eltűntek a rendőrök, sokkal kevesebb rendőr van, mint a korábbi években, és egyébként tudok olyan rendőrkapitányságról, budapesti rendőrkapitányságról, ahol 40 százalékos a rendőrség feltöltöttségi aránya, tehát a 40 százaléka van meg a szükséges rendőri létszámnak. Ezek tehát problémák, és hogyha rendészeti megoldást akarunk, és azt akarjuk, hogy ez a Btk.-módosítás egyébként betöltse a célját, akkor ahhoz kell emberanyag, kell pénzanyag, enélkül nem fog működni. Úgyhogy én tényleg azt kérném képviselőtársaimtól, hogy szülessen meg az a költségvetési módosító, amely a rendészeti célok eléréséhez, az egészségügyi célok eléréséhez, az oktatási célok eléréséhez, a szociális célok eléréséhez is megfelelő mennyiségű pénzt ad, mert enélkül az a küzdelem, amibe belefogtak, egyszerűen nem fog működni.

És akkor még az űrkutatás kapcsán csak Ferencz Orsolya képviselőtársamnak hadd reagáljak, hogy alapvetően nyilván nem gondolom azt, hogy az űrkutatás egy teljesen fölösleges dolog lenne, nagyon örülök, hogy felemlegette azt a cikket, amelyet a védelmében írtam még majdnem egy évtizeddel ezelőtt, azt hiszem, de azt gondolom, hogy józsefvárosi-ferencvárosi képviselőként van feladat abban, hogy milyen pénzeket milyen költségvetési lábba viszünk át. És akkor, amikor a kormánypárti képviselő, vagyis két kormánypárti képviselője is van Józsefvárosnak, hiszen ott van Ferencz Orsolya mellett Kocsis Máté, lényegében nulla forrást szerez a kerületnek, amikor ‑ és itt reagálnék még más Ferencz Orsolya-hozzászólásokra is ‑ minden budapesti kerület közül Józsefváros fizeti a legtöbbet a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak azért, hogy megfelelő rendőri ellátás legyen, évente most már majdnem félmilliárd forintot fizet be Józsefváros az államkasszába azért, hogy az állam biztosítsa azt a szolgáltatást, amely egyébként az ő feladata lenne, akkor szerintem van felelősségük a józsefvárosi képviselőknek abban, hogy milyen pénzekért lobbiznak, és milyen pénzeket hoznak alapvetően.

A polgárőrség kapcsán pedig: szerintem helyes volt annak a polgárőrségnek a megszüntetése, amelynek az önkormányzattól kapott kocsijait a Kőbányai úton találták meg kibelezve. Nem biztos, hogy ez a polgárőrség jól szolgálta a józsefvárosiak érdekeit, illetve elég sok történet van különböző szavazatvásárlásokról és a polgárőrség különböző tagjainak összefüggéseiről. És megnyugtathatom Ferencz Orsolyát, nemsokára lesz polgárőrség Józsefvárosban, úgyhogy ez a probléma is meg fog oldódni.

Én még egy dolgot érintenék a felszólalásomban, az pedig az, hogy az a hajtóvadászat, amit önök végeznek, vagyis amit önök által a rendőrség végez, az milyen célt szolgál. Alapvetően azt gondolom, hogy ez az egész törvényjavaslat meg ez az egész téma a nyomordrogok miatt van, azok miatt a drogok miatt, amelyek brutálisan olcsóak, iszonyatosan szennyezettek, tényleg emberéleteket követelnek, és amelyeket egyébként a társadalom alsó harmada fogyaszt azért alapvetően. Az a kérdés, hogy ha ezek ellen a kábítószerek ellen akarunk fellépni, akkor mi az az intézkedéssor, amelyet, mondjuk, a rendőrségnek meg kell tennie, tehát, mondjuk, egy debreceni egyetemi diszkóban való razziázás hasznos‑e ezeknek a nyomordrogoknak a felszámolásához. Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy ez az az erőforrás-terület, amelyre erőforrást kellene alapvetően allokálni, én azt gondolom, hogy máshol van itt a probléma, és másfajta fellépésre van szükség, már csak azért is, merthogy például a diszkórazziákról tudjuk, hogy még a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején maga az ORFK hozott arra egy belső utasítást, hogy ezeket a diszkórazziákat ne végezze a rendőrség, merthogy alapvetően hatékonytalanok, viszont sokkal nagyobb kárt okoznak, és sokkal jobban zavarják az állampolgárokat, mint amennyit el lehet velük érni.

Nem biztos tehát, hogy ebbe az irányba kéne elmenni, és én azt gondolom, vagy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy például a csepeli elfogáshoz nem diszkórazzia vezetett, és nem, mondjuk, gimnazistákkal vagy egyetemistákkal vagy szakközépiskolásokkal szembeni rendőri fellépések. Márpedig pont a rendőrhiány miatt adott mennyiségű energiája van a rendőrségnek a fellépésre, és hogyha ezt az adott mennyiségű energiát nem annak szenteljük, ami a legfontosabb feladat, hogy ezeket a csavarlazítóval, patkányméreggel dúsított kábítószereket eltüntessük az utcáról, akkor rossz munkát fogunk végezni, rossz irányba fog elmenni az a feladat, amit itt egyébként az állampolgárok akarata jelöl ki a számunkra.

Úgyhogy én azt szeretném kérni itt az államtitkár úrtól meg a kormánybiztos úrtól, hogy alapvetően inkább a nyomordrogok felszámolására koncentráljuk ezeket az energiákat, mert az most a feladat és az az a probléma, amely a leginkább érinti szerintem az országot, és a legtöbb kárt okozza emberéletben, tönkretett életekben, tönkretett családokban. Köszönöm szépen.