{"cycle": 42, "id": "146-2", "date": "2025-04-08", "ulnap": 146, "seq": 2, "speaker": "Tordai Bence (Párbeszéd)", "p_azon": "t054", "faction": "Párbeszéd", "kind": "napirend előtti felszólalás", "role": null, "event": "Napirend előtti felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 299, "position": null, "chars": 4515, "paragraphs": ["TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A mai napirend előtti felszólalásomban a káoszkapitalizmusról és alternatívájáról, a zöldgazdaságról fogok beszélni.", "Az elmúlt napokban, hetekben, most már hónapokban a nemrég megválasztott amerikai elnök, a ki- és beszámíthatatlan Donald Trump kaotikus intézkedései határozták meg a világgazdaság működését. Azzal, hogy egy vámháborút indított el, és felszámolta az eddigi bizalmi viszonyokat, amelyek a nemzetközi gazdasági együttműködést meghatározták, valószínűleg egy új szakaszba léptette a globális kapitalizmust, amit nyugodtan hívhatunk káoszkapitalizmusnak innentől kezdve, de ez csak egy új rétege azoknak a válságoknak, amelyek eddig is terhelték a nemzetközi gazdasági rendet. És nem olyan felületes válságokról beszélek, mint amikor önök beszélnek versenyképességi válságról vagy alacsony növekedésről, hanem sokkal alapvetőbb, sokkal inkább a dolgok gyökerét érintő problémákról van itt szó. Arról, hogy a tőkelogika alapvetően képtelen arra, hogy önmagát szabályozza; képtelen arra, hogy a folyamatos növekedésre való kényszer közben egy véges környezetben működjön, az úgynevezett földi ökoszisztémában. A növekedése közben folyamatosan kizsákmányolja és túlterheli egyrészt a természeti környezetét, erőforrásokat, elnyelőképességeket, másrészt a társadalmi környezetét, az emberi társadalmakat, az embereket magukat. Tehát ennek a kettős kizsákmányolásnak a logikája az, ami miatt hosszú távon minden józan számítás szerint ez a gazdasági működési rend fenntarthatatlan, de ezzel nem képes számot vetni, és különösen nem képes arra, hogy önmagát szabályozza. Most pedig még a relatív hatékonyságát garantáló nemzetközi együttműködés, a gazdasági globalizáció is léket kapott. Tegyük hozzá, hogy ez egyébként is kívánatos volt; az a hosszú ellátási láncokra épülő, nagyon sérülékeny modell, ami most éppen zátonyra fut, már a kilencvenes évek vége óta a zöld „globkrit” ‑ globalizációkritikus ‑ vagy „alterglob” mozgalmak célkeresztjében állt. Persze a megoldást nem így képzeltük el.", "A megoldás az lenne, hogy ne a gazdaság önmagáért való működése határozza meg a rendszert, hanem a valós és legitim igények, emberi szükségletek kielégítéséről szóljon a gazdasági működés (Rétvári Bence: Magyarul? Árrésplafon? Az árrésplafont támogatja?), ne túltermelési és túlkeresleti válságok, ne egy összeomló klímarendszer és egy ökológiai válság legyen az eredmény, hanem az emberek javuló életminősége. Ez az, amit nem sikerült elérni az elmúlt évtizedekben, és nemcsak a harmadik világban, hanem a fejlett világ országaiban. Például Trumpot is az juttatta hatalomra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a hetvenes évek óta érdemi reálbér-emelkedés a dolgozókat illetően nem történt.", "Az a kérdés, hogy hogyan lehet akkor egy válságálló és reziliens, emberközpontú és jövőbarát zöldgazdaságot építeni. Az biztos, hogy egészen más úton kell járni, mint ahol most a magyar kormány jár. Az biztos, hogy egy sokkal alacsonyabb anyag- és energiahasználatú gazdaságot kell építeni. Ilyen tekintetben a nem növekedés gazdaságát kell felépíteni, át kell állni az alacsony kibocsátású technológiákra, és az olyan munkaköröket kell előnyben részesíteni, olyan új profilt kell adni a gazdaságnak, ami kevésbé fenyegetett a technológiai változások által. Hiszen ma ‑ nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol ‑ a kékgalléros munkahelyeket az ipari robotok, a fehérgalléros munkahelyeket pedig a rendszerbe kötött mesterséges intelligenciák fenyegetik. Erre a kihívásra kellene választ adni, ez a káoszkapitalizmusnak az a súlyos és mély válsága, amire egyedül a zöldgazdaság ad reális alternatívát.", "Egy olyan magas hozzáadott értéken alapuló tudásra és nem elsősorban anyagot és energiát használó gazdaságra van szükségünk, amely az embereket, az emberi közösségeket, az emberi társadalmakat helyezi a működése középpontjába, és ennélfogva elsődleges szempontja a hosszú távú fenntarthatóság. Mert az a gazdasági működés, az a káoszkapitalista rend, ami ma uralkodik, felszámolja ‑ nem az unokáink meg a dédunokáink jövőjét, hanem ‑ a gyerekeink jövőjét és a mi jelenünket is. Ez az, amin dolgozni kellene, de miközben vészesen fogyatkozik az idő, ijesztően kevés szó és gondolat esik arról, hogy mi volna a valódi alternatíva, merre van előre, mi a fenntartható zöldirány a gazdaságban. (Rétvári Bence: Most se esett erről szó! Az elmúlt öt percben se hallottunk erről semmit!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak."]}