{"cycle": 42, "id": "146-14", "date": "2025-04-08", "ulnap": 146, "seq": 14, "speaker": "Szabó Sándor (MSZP)", "p_azon": "s773", "faction": "MSZP", "kind": "napirend előtti felszólalás", "role": null, "event": "Napirend előtti felszólalások", "iromany": null, "duration_s": 304, "position": "jegyző", "chars": 5564, "paragraphs": ["SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 1948. április 7-én kezdte meg működését az Egészségügyi Világszervezet, ami egyben az egészségügy világnapja is, ami lehetőséget teremt, hogy reflektorfénybe helyezzük az egészség megőrzését, valamint felhívjuk a figyelmet az egészségügy anomáliájára is. Én is ezt fogom tenni felszólalásomban.", "Az elmúlt években a magyar egészségügyi rendszer súlyos, rendszerszintű leépülésen ment keresztül, és ez nem valamiféle politikai túlzás vagy ellenzéki retorika, hanem sajnos a magyar valóság. Ma már sajnos természetesnek vesszük, hogy országszerte szakrendelések szűnnek meg, kórházi osztályok zárnak be, vidéken pedig lassan már csak térképen találni működő fekvőbeteg-ellátást; és ez nem azért van, mert éppen ne lenne rá szükség, hanem egész egyszerűen azért, mert hiányoznak az ott dolgozók. 2022-ben a magyar kórházak osztályai összesen több mint 46 ezer napig voltak zárva, és ennek több mint egyharmadát, tehát 15 ezer napot kizárólag a személyzet hiánya okozta azért, mert nem volt elég orvos vagy ápoló vagy elég szakember, hogy működtessék az adott osztályokat. Ez önmagában is megdöbbentő adat, de ha hozzátesszük, hogy jelenleg több mint 700 háziorvosi praxis betöltetlen Magyarországon, s emiatt közel másfél millió embernek, ebből 210 ezer gyereknek nincs saját háziorvosa, akkor nemcsak problémáról, hanem egyenesen krízisről is beszélhetünk. És miközben széthullik a rendszer, a kormány úgy tesz, minthogyha minden rendben lenne, mintha nem lenne baj azzal, hogy ma már a beteg ember nem kap időben ellátást, hogy egy egyszerű beutaló, egy szakorvosi vizsgálat hónapokat csúszik, és hogy a műtéti várólisták is csak egyre inkább nőnek.", "2024 augusztusában hivatalos adatok szerint több mint 20 ezer ember várt valamiféle protézisműtétre, ebből 15 ezren térdprotézisműtétre ‑ ez azt jelenti, hogy az emberek évekig fájdalommal élnek, mozgáskorlátozottsággal, kiszolgáltatottsággal, és nem kapják meg a szükséges műtéteket. A várakozási idő sok esetben már most is meghaladja a két évet, két év fájdalommal, félelemben, és közben folyamatosan romlik az állapotuk. És mit tesz a kormány? Segít, támogatja a rendszert vagy javítja a kapacitásokat? Hát, nem! Sokkal inkább szabályoz, és dönt arról, hogy 2025 áprilisától hatályba lép az, hogy a túlsúlyos betegek nem kerülhetnek fel a térd- és csípőprotézis-műtétek várólistájára mindaddig, amíg nem fogynak le. (Rétvári Bence: Valótlanság!) Ez nemcsak embertelen és megalázó hozzáállás, hanem veszélyes is, mert sokszor bizony a túlsúlyosság a mozgáskorlátozottság következménye, amit szintén kezelni és műteni kell. Persze lehetnek olyan esetek, amikor valóban indokolt, hogy eltolják a műtéteket, de ezt nem szabályozással kell eldönteni, hanem ez orvosszakmai kérdés (Rétvári Bence: Így van!), a kezelőorvosnak konkrét körülmények alapján kell ezt meghatároznia.", "És nemcsak a várólisták hosszúsága vagy a szakrendelések megszűnése miatt sínylik meg az emberek az egészségügyi rendszer állapotát. Magyarországon ma, ha egy gyermek ritka betegségben szenved, szülei sokszor egyetlen lehetőségként adománygyűjtésbe kezdenek, közösségi finanszírozásból próbálnak több tíz- vagy százmillió forintot összeszedni azért, hogy gyermekük egyáltalán esélyt kapjon az életre. Emlékeznek, 2019-ben hasonló eset történt egy SMA-betegségben szenvedő kisfiú történetében, több mint 2 millió dollárt gyűjtött össze a magyar társadalom egy életmentő műtétre. Magam is fordultam hasonló esetben az Emberi Erőforrások Minisztériumához, de azt gondolom, hogy nem ez kell hogy legyen a megoldás. Nem normális működés, hogyha erre van szükség ahhoz, hogy valamilyen folyamat beinduljon. Az nem rendszerszintű működés, ha a közösségi média vagy az adománygyűjtés jelentheti vagy jelenti az egészségügy finanszírozását.", "És ha már a gyermekeknél tartunk, hadd szóljak a koraszülöttek ellátásáról is néhány szót! Ez az a terület, ahol tényleg minden másodperc számít, de sajnos egyre több esetben halljuk, hogy a megfelelő felszerelés, szaktudás és emberi erőforrás hiánya miatt a 23. hétre született babák ellátása bizonytalanná válik. Az etikai és jogi kérdések rendszerén túl alapvető emberi szempontok sérülnek: a szülők nem vonhatók be a döntésekbe, nincs joguk orvost választani, nincsenek megfelelő információik gyermekeik esélyeiről, és miközben az életükért küzdenek, az állam bizony csendben hallgat. A gyermekellátás összeomlása nem csak a koraszülöttek esetében tapasztalható, szülészeti osztályok zárnak be országszerte, nőgyógyászati ügyeletek szűnnek meg, és gyakran hiányoznak az életmentő protokollok is. Mindez oda vezet, hogy kismamák, apák, újszülöttek kerülnek életveszélybe csak azért, mert a rendszer nem működik.", "Ez a helyzet nem tartható tovább. A magyar emberek megérdemelnék, hogy a betegek időben, méltósággal, hozzáférhetően megkapják a szükséges ellátást, hogy ne a lakcímük, a testsúlyuk vagy éppen az anyagi helyzetük határozza meg, hogy élnek‑e vagy éppen szenvednek. Nem a statisztikákat kell javítani vagy kozmetikázni, hanem valóban cselekedni kell, és nem arról kell beszélni, hogy micsoda forrásokat raktak az egészségügybe, hanem valóban biztosítani kell azokat.", "Az állami egészségügyi rendszer jobbára csak azért képes még funkcionálni, mert a meglévő elhivatott szakemberek, ápolók, orvosok, szakdolgozók még működtetik azt, így ezért az egészségügy világnapja kapcsán is megköszönöm a munkájukat és a helytállásukat ebben a nagyon nehéz, kritikus helyzetben is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)"]}