Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a T/11281. számú törvényjavaslat, amely az európai parlamenti képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét írná elő, én úgy gondolom és a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy nem pusztán egy újabb jogi vagy formai szabályozás, hanem ez a javaslat bizony politikai szándékot tükröz, ez a javaslat egy politikai furkósbot ‑ később ki is fogom fejteni, hogy miért gondoljuk így ‑, és súlyos kérdéseket vet föl itt a magyar Ház falai között is az alkotmányosság tekintetében, az uniós jogrend tiszteletét tekintve, valamint a politikai verseny tisztességét tekintve is.

Ugye, arról van szó, hogy jogállamiság vagy uniós szuverenitás között kellene választania a Háznak. Hogy miért mondom ezt? Az Európai Unióba megválasztott, tehát az Európai Parlamentbe megválasztott képviselőknek a mandátumát ugyanis nem tagállami szervek adják ‑ ezt önök ugyanolyan jól tudják, mint én ‑, és nem is tagállami szervek vonják vissza. És ez nemcsak formalitás, nem pusztán jogi kérdés, hanem többek között ez adja az európai demokrácia gerincét. A mostani javaslat értelmében a Nemzeti Választási Bizottság viszont akár meg is vonhatná egy európai képviselő mandátumát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem más, mint jogi képtelenség, én úgy gondolom. Egy tagállami hatóság ugyanis nem rendelkezhet olyan jogosítvánnyal, amire maga az Európai Unió sem ruházta fel. És ha egyszer egy magyar szerv elvenné egy európai parlamenti képviselő mandátumát, azzal nemcsak az Európai Parlament integritását sértené ‑ ez is elég komoly lenne és ez is elég súlyos kérdés lenne ‑, hanem bizony Magyarország nemzetközi megítélését is tovább rontaná, már ha Magyarország nemzetközi megítélését lehet még tovább rontani amellett, amit önök az elmúlt 15 év alatt műveltek, az elmúlt 15 év ámokfutásában műveltek. És ezt nemcsak én mondom, tisztelt képviselőtársaim, hanem nemzetközi jogászok is arra hívják fel a figyelmet, hogy nincs precedens az Európai Unióban arra, hogy valakit a vagyonnyilatkozatával összefüggő eljárás miatt megfosszanak a parlamenti mandátumától. Ugyan erre önök azt mondták, hogy nincs akadálya annak, hogy az európai parlamenti képviselők az európai parlamenti vagyonnyilatkozat mellett egy, a magyar szervek által jóváhagyott vagyonnyilatkozatot is tegyenek, de hát, nincs erre precedens, még egyszer hangsúlyozom. Tehát ez a lépés egyértelműen uniósjog-sértés lenne, és nyilvánvalóan nemcsak ez, hanem újabb érv lehetne a 7. cikk szerinti eljárás folytatására és a szankciók szigorítására, már ha nem lennének eddig is elég szigorúak. Ugye, nem kell emlékeztetni önöket, hogy eddig hány milliárd eurót vesztettünk el önök miatt, és vesztettek el a magyar emberek, a magyar családok, a magyar nyugdíjasok önök miatt. Úgyhogy szerintem át kellene gondolni ennek a felelősségét.

Nagy kérdés, hogy önök, amikor benyújtották ezt a törvényjavaslatot, akkor valóban a transzparenciára, valóban az európai parlamenti képviselők átláthatóságára, vagyongyarapodásának átláthatóságára és a képviselők elszámoltathatóságára koncentráltak‑e, vagy ez csupán ürügy volt, és én azt hiszem, hogy ez utóbbi. Tehát a politikai átláthatóság ‑ ebben szerintem az ellenzéki padsorokban ülő képviselők között legalábbis nincsen vita; önökkel kapcsolatban már nem vagyok ennyire biztos ‑, a politikai átláthatóság nagyon fontos cél, a Demokratikus Koalíció ezt soha nem is kérdőjelezte meg, sőt rengeteg olyan javaslatunk van, ezeket a későbbiekben kifejtem, amelyek pont a vagyonnyilatkozati eljárás szigorítását célozták. Mi azt támogattuk, hogy minden egyes közpénzzel dolgozó tisztségviselő elszámoltatható legyen, de itt nem erről van szó, egész egyszerűen. Ez a törvényjavaslat nem általános érvényű és nem is igazságos szabályozási szándékot tükröz, hanem, még egyszer mondom, ez egy politikai furkósbot, amihez hasonló már számtalan volt az elmúlt 15 évben, még ha kommunikációs szinten is. Aztán most már, úgy látszik, hogy önök nem elégednek meg a saját propagandamédiájuk meggyőzőképességével, hanem tényleg megpróbálnak még egyet és még egyet facsarni nemcsak az európai parlamenti, hanem a magyar ellenzéki képviselőkön is. Voltunk mi már Soros-ügynökök, voltunk a guruló dollárok kiszolgálói (Dr. Répássy Róbert: Így van.); rendszeresek ‑ erről szerintem ellenzéki képviselőtársaim ugyanúgy be tudnak számolni, mint én magam ‑ az ellenzéki pártoknál a NAV-ellenőrzések, a büntetések.

És tulajdonképpen a törvényjavaslat indoklása is az előterjesztő expozéjában, hát, hogy azt ne mondjam, minimum vicces, már ha még lenne kedvünk nevetni, ugyanis Hidvéghi Balázs hazánkat kioktató brüsszeli elitről beszél, majd elkezd aggódni a hazánkat szerinte kioktató brüsszeli elit átláthatóságán és elszámoltathatóságán. Hogy is van ez? Hogy van egy brüsszeli elit, aki önök szerint a patás ördög kiszolgálója 0-24 órában, és majd a magyar parlament által elfogadott törvényjavaslat fogja helyreállítani az ebben az elitben megingott közbizalmat? Hol ingott meg ez a közbizalom? Mondja már meg! Mondja már meg, képviselő úr! (Hidvéghi Balázs: Az Európai Unióban!) Az Európai Unióban?! 720 képviselőből három példát hozott fel, a három példából egynek sem volt magyar vonatkozása. Hadd ne mondjam el, hogy a 130 képviselőből önök közül én hány példát, hány korrupciós példát tudnék felhozni, ráadásul olyat is, ahol már jogerősen, vagy nem jogerősen, első fokon el volt ítélve az önök képviselője, mégis bejött, és mégis szavazott, hogy fenntartsa a kétharmadot; Boldog István, Simonka György ‑ hadd ne soroljam már ezeket a neveket! Annyira egyértelműek, és az önök kifogásai és az önök indoklásai pedig annyira átlátszóak! Arról nem is beszélve, hogy az önök politikai szövetségesét, Marine Le Pent pont tegnap ítélték el börtönbüntetésre, és eltiltották a választáson való indulástól. Miért nem hozta fel példaként, képviselő úr? Miért nem hozta fel példaként? Nyilvánvaló a szándék: azért, mert önök kreálnak egy törvényjavaslatot, innen-onnan, tű a szénakazalban, kiszedegetnek példákat, hogy ezzel indokolják, majd fel is építenek rá egy ilyen nevetséges expozét.

Hogy mást ne mondjak, kedves képviselőtársaim, hol volt ez a törvény, amikor a Fidesz holdudvara évtizedek, de nem is kellettek hozzá évtizedek, másfél évtized alatt mesés vagyonra tett szert? Hol volt ez az aggodalom a kastélyos földesúrrá avanzsált Lázár János ügyében például? Hol volt ez az aggodalom Mészáros Lőrinc ‑ idézőjeles ‑ vállalkozó esetében? Vagy miért nem látjuk a kormányzati propagandában Orbán Viktor hatvanpusztai érdekeltségeit, családi bányáit vagy a luxusingatlanokkal összefonódó állami megbízatásokat? Ezeket miért nem hozzák fel példaként? Miért nem a hazai korrupciót próbálják meg tűzzel-vassal üldözni és irtani? Miért folyamatosan Brüsszelre mutogatnak? Megmondom, hogy miért: azért, hogy a saját politikusbűnözőiket elfedjék, és megpróbálják a saját bizonyítványukat magyarázni. (Dr. Répássy Róbert: Jaj, szegény Kiss László!)

Ha valóban a transzparencia a cél, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor kezdjük elölről! Kezdjük Orbán Viktorral, kezdjük a minisztereivel és kezdjük az oligarcháival! Ne csak akkor legyen fontos az átláthatóság, amikor az ellenzéket akarják megbélyegezni vele, merthogy nagyon kilóg a lóláb, az az igazság.

A Demokratikus Koalíció, mint mondtam, számtalan javaslatot nyújtott be a tisztább közéletért, nemcsak bíráltunk, hanem javaslatokat is tettünk. Ott voltak önök előtt az adott szakbizottságokban, rendre leszavazták őket, nem engedték a plenáris ülés elé. Hadd mondjak el egy példát, több példát. Valódi vagyonosodási vizsgálatot írnánk elő nemcsak a képviselők, de a miniszterek, az államtitkárok és a közpénzt rejtegető magántőkealapok esetében is. Önök ezt nem támogatták, nyilván azért, mert ezekbe a magántőkealapokba szervezték ki azt a vagyont, ami elvesztette közpénzjellegét, és amiből megint csak a Fidesz barátai, üzlettársai és oligarchái híznak, többek között a magyar egyetemek kuratóriumaiban.

(15.40)

Kötelezővé tennénk az adóellenőrzést korrupciós vagy költségvetési bűncselekmény gyanúja esetén. Önök 15 éve kormányoznak, majd azt mondják az 500 milliárd forintos MNB-hiányra, hogy nem tehetnek róla, mossák kezeiket. Emlékeznek még A Wall Street farkasa című filmre? Ott 80 milliárd forintnak megfelelő dollár sikkasztásában nyomozott az FBI. 80 milliárd forintnak megfelelő dollárt loptak el azok a brókerek, ami után megvolt az elszámoltatás, a nyomozás, a letartóztatások; 500 milliárd forintért önök nem nyomoznak, azt mondják, hogy nem önök tehetnek róla.

Tovább mondanám a Demokratikus Koalíció javaslatait. Lehetővé tennénk a vagyonelkobzást és biztosítási intézkedéseket még a hozzátartozók ‑ így van: a hozzátartozók ‑ esetében is, hogy ne fordulhasson elő olyan, hogy Magyarország miniszterelnöke vagyonbevallása szerint az egyik legszegényebb ember ebben az országban, csak ‑ mit ad isten ‑ a barátai, az üzlettársai és a saját családja is tollasodik különböző vállalkozásokból, állami közbeszerzésekből, állami megbízásokból, hadd ne soroljam, mindannyian tudjuk.

Ha a Fidesz és a vele szatellitként összefonódó KDNP valóban támogatja az egységes szigorú szabályozást, akkor álljanak mellénk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, és szavazzák meg ezeket az előterjesztéseket! (A Fidesz padsorai felé:) Nem mosolyogni kell rajta, képviselő úr, szavazza meg! Szavazza meg a bizottságban, jöjjön ide plenáris ülésre, vitatkozzunk róla, és támogassák itt is! De ne éljen vissza a törvényhozás eszközeivel, mint tette ezt oly sokszor az elmúlt tizenöt évben, pusztán politikai célokból. Ugyanis ha valaki hisz a jogállamban, az nem alkalmaz kettős mércét. Aki valóban támogatja az átláthatóságot, valóban támogatja a transzparenciát, az nem használja fegyverként, nem használja politikai furkósbotként politikai ellenfeleivel szemben, és aki valóban komolyan veszi az európai parlamenti demokráciát és az Európai Unióban a demokráciát, az nem próbálja meg tagállami eszközökkel felülírni az Európai Unió akaratát puszta politikai célból.

Tehát a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy ez a törvényjavaslat nem felel meg sem a magyar Alaptörvénynek, sem az európai uniós normák követelményeinek. Tartalmilag aránytalan, formailag aggályos és politikailag motivált, ezért és minden fentebb említett érv alapján nem támogatható és nem támogatandó.

Az expozéban az előterjesztő azt mondta, hogy döntsük el, kinek az oldalára állunk. Mi a magyar emberek oldalára állunk, képviselőtársam, és ezért nem is fogjuk támogatni ezt az előterjesztést, ugyanis egy demokráciában a jogállamiság nem lehet alku tárgya; egy tisztességes politikai versenyben pedig a választópolgárok döntenek és nem kinevezett bizottságok. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)